Kedves buzik!
Én most nagyon büszke vagyok rátok.
Büszke vagyok az 50kilós nyunyókra, akik kimentek, bár nem tudták, hogy a mázsás bőrfejűek nem fogják-e darabokra törni őket. Ők voltak igazán bátrak, nem a maszkos homofóbok. Büszke vagyok a maszkulin buzikra, akiket az ellentüntetők hétköznap épp azért utálnak, mert a csajok utánuk fordulnak meg az utcán, és büszke vagyok a szőrös macikra, akiken nem látszik, hogy saját kapura játszanak, de szombaton mégis önként tették oda magukat. Büszke vagyok az értelmiségi buzikra, akik egyébként inkább járnak felolvasóestre, mint utcabálba, de most kimentek felvonulni.
Kurvára büszke vagyok rátok, és bárki bármit fog nektek majd mondani, bárhogyan próbálja átszínezni a melegfelvonulást, ti ezt a meccset megnyertétek, rohadt nagy hátrányból fordítottatok, és csak ez számít.
Ne higgyétek el, amikor azzal jönnek, hogy csak a rendőrségen múlt. Nekik ez a dolguk, de hogy legyen KIT és MIÉRT megvédeniük, ehhez kellettetek ti. Ne foglalkozzatok azzal sem, amikor majd azt halljátok, hogy valamiféle erkölcstelen fertő a melegfelvonulás – mert ott voltatok, és láttátok, hogy mi az igazság. Idén se lesznek tangás képek, idén is csak hazudni tudják majd azt, hogy melyik kamionon hány buzi dugta meg az utcán sétáló, békésen üvöltöző és dobálózó kereszténykonzervatív szülők ártatlan gyermekei előtt egymást. Ti tudni fogjátok, hogy ez nem így volt.
(A teljes szöveghez kattints ide!)
|