Kaptam Jgy-től egy levelet, benne egy csatolt fájlt. Utóbbiról azt írta az előbbiben, hogy „tetszés szerinti felhasználásra”. Nekem pedig úgy tetszett, hogy megosszam itt.

A helyszín a Volánbusz egyik járata, idő: reggel. Fölszállt egy 40-50-es férfi. Máskor is láttam már, nem szeretem, mert nagyhangú, erőszakos, talán ittas is szokott lenni. Vagy nem szokott, de a viselkedése olyan, amit a köznapi életben nagyvonalúan úgy mondunk, nem egészen normális. Most is „előadta magát”, valami gondja volt a sofőrrel, nem nagyon derült ki, hogy micsoda, mintha 90%-os kedvezményt kért volna, a buszvezető azonban teljesárú jegyet adott neki (és fizettetett ki). A férfi hosszan méltatlankodott, majd méltatlankodása kifejezetten dühöngés jellegét öltötte, többen rá is szóltak, hogy viselkedjék már. Mondanom sem kell, senki nem haladta meg (legalábbis kinyilvánítva) a „viselkedjék már” lépcsőjét, nem foglalkozott azzal, hogy mi is a pasas problémája. Ekkor jutott eszembe, hogy akár meg lehetne próbálni az EMK jegyében valami „válságkezelést”. Sikerülne-e? Kéznél vannak-e azok a mondatok, amelyekből kiderül, hogy érdekel, milyen szükséglete nem elégült ki a másiknak, és hogy a magam részéről azon vagyok, hogy megoldódjon a problémája. Végül is a dolog az ujjgyakorlatig sem jutott el, sőt, magamban már jelen kis dolgozatot kezdtem fogalmazni. Hanem (talán) kár volt nem kipróbálni az EMK-t, mert a figurában újból föllángolt a düh, odarontott a buszvezetőhöz, akit ugyan nem bántalmazott, de rátámadt arra, aki a buszvezetőt meg akarta védeni. Verekedés tört ki, és a figurát néhány markos férfi bámulatos gyorsan eltávolította a buszról. Az utasok megállapították, hogy „az ilyennek a Lipótmezőn a helye”, és lassacskán napirendre tértek az incidens fölött. Én pedig hirtelen megláttam a figurában a toporzékoló gyereket, akinek nem elég, hogy valami szükséglete kielégítetlen marad, még a panaszáért is kikap, mert a nagy, komoly, fegyelmezett felnőttek nem értik meg. És egyszerre csak az ellenszenves figurából egy kétségbeesett segélykiáltás maradt, és ez olyan erős benyomással volt rám, hogy a könnyeimmel kellett küszködnöm. Ez szép, csakhogy ide nem magamtól jutottam el. Balázs, köszönöm ezeket a könnyeket.

Két megjegyzésem van csak a leírtakhoz.

Az egyik az utolsó mondathoz: meghatódtam rajta, örültem neki, jólesett.

A másik pedig ehhez: „kár volt nem kipróbálni az EMK-t”.

A megjegyzésem pedig a következő: valóban kár lett volna nem kipróbálni. De maga az idézett írás bizonyítja, hogy igenis ki lett próbálva, méghozzá sikeresen. A siker fokmérője ugyanis nem feltétlenül az, hogy összejön-e a háborgó tenger egy szóval történő lecsillapítása. Az EMK-ban az első nyilvánvaló siker az, ha a háborgásból képesek vagyunk kihallani a „kérem”-et – függetlenül attól, hogy a következő lépésben ezzel aztán tudunk-e valamit kezdeni konkrétan vagy sem, hogy a tényleges viselkedésünkben ennek van-e látszatja vagy nincs.

Címkék: EMK, Kapcsolatok, Kommunikáció, Kopipészt

---