Az emberi életnek nincs egyetlen helyes útja – de helytelenek (nem működők) azért jócskán akadnak. Hinni is mindenki azt hisz, amit akar, és egyetlen hiedelem sem tarthat számot az „Abszolút Igazság” nevű kitüntetésre – de ettől még akadnak abszolút marhaságok.

Egyik kedvenc mondásom: Tempora mutantur et nos mutamur in illis, azaz „változnak az idők, és bennük mi is változunk”. Ezen állítás igazságát számtalanszor tapasztaltam a saját bőrömön.

De természetesen ez sem abszolút igazság. Mielőtt kereszténnyé lettem, az asztrológiát például abszolút marhaságnak tartottam. Miután kereszténnyé lettem, továbbra is annak tartottam, húsz éven keresztül. Most pedig, hogy ismételten nem vagyok keresztény, szintén annak tartom.

Félreértés ne essék: akik hisznek az asztrológiában, azokat abszolút nem tartom abszolút marháknak; Murphy egyik törvénye szerint hibás premisszákból kiindulva igenis el lehet jutni az igazsághoz (feltéve, hogy hibás logikát használunk); az emberi történelem bizonyítékok gazdag tárháza arra nézve, hogy a legváltozatosabb tévedések talaján szilárdan megvetett lábbal miként lehet mégis közelebb kerülni az igazsághoz. Az asztrológia e szempontból se nem jobb, se nem rosszabb, mint a többi marhaság: a hívői között ugyanolyan arányban vannak okosak és hülyék, cégéres gazemberek és igazi szentek.

Ez azonban mit sem változtat az asztrológia marhaság voltán.

– Kedveseim – fordult a csoporthoz a tanárnő –, eljött az ideje, hogy tekintetünket a csillagokra emeljük. A bolygók csak azok előtt fedik fel titkaikat, akik ismerik az égi tánc lépéseit. A bolygósugarakat vizsgálva kifürkészhetjük az emberek sorsát, és...      Harry gondolatai elkalandoztak.      (...)      – Harry! – szólt rá suttogva Ron.      – Hm?      Harry körülnézett; az egész csoport őrá meredt. Gyorsan kihúzta magát; kis híján elbóbiskolt a melegtől.      – Azt mondtam, drágám – ismételte Trelawney professzor, hangjában némi szemrehányással –, hogy kétségkívül a Szaturnusz sötét hatása alatt születtél.      – Mi... minek a hatása alatt? – kérdezte zavartan Harry.      – A Szaturnuszé alatt, a Szaturnusz bolygó hatása alatt! – Trelawneyt szemlátomást felháborította, hogy Harry nem rettent meg a szörnyű hírtől. – Azt mondtam, hogy születésed percében a Szaturnusz uralta az eget... a sötét hajad... közepes termeted... ifjan átélt tragikus veszteségeid... Szinte biztosra veszem, hogy tél közepén születtél.      – Nem – rázta a fejét Harry. – Júliusban születtem.      Ron igyekezett köhögésnek álcázni kitörő nevetését. (Joanne K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege)

Semmi apropója nincs ennek az eszmefuttatásnak, csak egy tegnapi beszélgetés, annak is a poénja, amit megörökítésre méltónak ítélek. Az illető – kilétét fedje jótékony homály – hangos monológban méltatlankodott az asztrológia mindent-és-mindennek-az-ellenkezőjét-megmagyarázó mivolta ellen. Hogy milyen kiábrándító, hogy egyesek aszerint választanak valakit barátnak, hogy az milyen jegyben született. (Én közjegyzőről is tudok, aki ez alapján veszi fel a dolgozóit; nem a saját főnökömről van szó.) Hogy micsoda magabiztossággal képesek beszélni a másik jellemvonásairól. Viszont amikor megtippelteti velük, hogy ő vajon milyen jegyben született, akkor kb. 1:12 az esélye annak, hogy eltalálják. Persze miután kiderül, hogy a magabiztos ítélet több hónappal mellétrafált, akkor is megvan a magyarázat. Az egyik valahogy úgy hangzik:

– Jó, persze, az lehet, hogy Oroszlán vagy, de egész biztos, hogy az aszcendensed Bika (vagy Vízöntő vagy amit épp tippelt az illető).

Ezt persze nem lehet cáfolni, mert ugyan, ki a halál tartja számon az aszcendensét (már ha ő maga nem asztrológus), főleg, hogy azt se tudja, mi az. De van egy még frappánsabb válasz is:

– Hát igen, te nem vagy tipikus Oroszlán. Te egy atipikus Oroszlán vagy.

– Az, persze – háborgott az illető –, a faszom meg egy atipikus pina!

Címkék: Humor, Kopipészt, Könyv, Vallás, Világ+ember

---