Megemlékezés
Magyarországon talán a legismertebb Villon-ballada, Faludy György átköltésében. Érdekessége, hogy Villonnak semmi köze hozzá: Faludy műve.
A Haláltánc-ballada
Ott ült a Császár. Dús hajában hét csillag volt a diadém. Rabszolganépek térden állva imádták, barna köldökén a Göncöl forgott, válla balján lámpásnak állt a holdkorong: de a bohóc sírt trónja alján: „Mit sírsz” – rivallt reá – „bolond, nincs szív, mit kardom át ne járna, enyém a föld!” ... S hogy este lett, egy csontváz tántorgott eléje s elfújta, mint a porszemet. – Kényúrként éltünk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Gót ablakában sírt az Orvos: „Uram, nektárod merre nő, amely ír minden kínra s melytől meggyógyul minden szenvedő?” S az ajtó nyílt: keszeg magiszter táncolta végig a szobát, kezében mély ólomkehelyből kínálva színtelen borát: „Igyál, e nedv hűs, mint a mámor, s nincs seb, mit heggel nem takar, igyál testvér; e mély pohárból, csupán az első korty fanyar.” – Kontárok voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
A kútkávánál állt a Gyermek, szakadt gyolcsingecskében, s rőt topánban, s nézte lenn a vízben képét, mely játszani hívta őt: ... „Ha jössz: a holdleánytól este a cukrot süvegszám kapod, s minden pirosló reggelente békákon ugrálunk bakot.” „Jövök már!” – szólt, s a kútvíz nyálas siklót dagasztott zöld hasán, míg a Halál vihogva vitte anyjához a vörös topánt. – Balgán játszottunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Repedt tükrénél ült a Céda: „Hajamnak árja még veres, miért, hogy már a régi léha seregből senki sem keres? Ölem még izzó csókra éhes, mellem rózsája még kemény...” S az ablakon röhögve lépett be az utolsó vőlegény: „Hopp, Sára, hopp, gyerünk a táncra, ma: holt szerelmeid torán hadd üljön nászlakomát a lárva ágyékod hervadt bíborán!” – Buján fetrengtünk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Éjjel borult a háztetőkre, s kuvikhang szólt a berken át, midőn a Bankár útnak indult, elásni véres aranyát. Az útkereszten vasdoronggal hét ördög várta s a Halál; s mikor kardot rántott, a csontváz fülébe súgta: „Mondd, szamár, szamár, mit véded még a pénzed? Meghalsz s a kincset elviszem, s a kincs helyett eláslak téged, akit nem ás ki senki sem.” – Kufárok voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Aranypárnáin ült a Dáma, s üvöltve sírt: „ne még, ne még”, de ő már átkarolta drága csípői karcsú, gót ívét, „engedj csak még egy lanyha csókot, még egy gyönggyel kivarrt ruhát, engedj csak még egy buja bókot, még egy szerelmes éjszakát” – de ő, rút foltot festve mellén, mely, mint a rákseb, egyre nőtt, fehér testét nyakába vette és vitte, vitte, vitte őt. – Tunyán henyéltünk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Tüzénél állt az Alkimista, s óráját nézte, mely lejárt. „Isten vagy ördög: egy napot még, amíg megoldom a talányt, a végső, nagy talányt, amerre görebjeimnek ezre vitt, csak egy napot még, mert megfejtem, megfejtem holnap alkonyig.” „Nem fejted” – szólt a hang – „nem fejted” s vállára tette jéghideg kezét, míg felrobbant a lombik: „Aludni mégy most, mint a többiek.” – A Titkot űztük mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Pestis-csengőkkel jött a dögvész, s a reimsi szentegyház előtt húsvét vasárnapján derékon kapta a hájas Püspököt: „Néked szereztem ezt a nótát, gyerünk, nagyúr! Csengőm csörög – légy pápa, vagy próféta, rózsás hajnalködökbe öltözött, légy szent püspök, vagy rút eretnek, ki ég a máglya kormain, misézhetsz lenn – én fenn nevetlek a dómok csonka tornyain!” – Álszentek voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
A vén Paraszt már tudta s várta alkonytájt kinn az udvaron: „Görnyedt testünknek nincsen ára, s úgy halunk meg, mint a barom. Kaszás testvér! Sovány a földünk! könyörgöm, egyet tégy nekem: ha elviszel, szórd szét trágyának testemet kinn a réteken!” Ő rábólintott s vitte lassan, s úgy szórta, szórta, szórta szét, mint magvető keze a búzát, vagy pipacsot az őszi szél. – A földbe térünk mindahányan, s az évek szállnak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
|
Címkék: Halál, Politika, Vers
|
Címkék:
5K,
Add tovább,
Agymenés,
Apa,
Brühühü,
EMK,
Emlék,
Életkor,
Felmutatható,
Film,
Gasztro,
Halál,
Humor,
Húbazmeg,
Hüjeblogger,
Jog,
Kapcsolatok,
Kisebbség,
Kommunikáció,
Kopipészt,
Könyv,
Lakás,
Melegség,
Nyaralás,
Panaszkönyv,
Politika,
Pszicho,
Rádió,
Súlyos,
Szemműtét,
Szomatik,
Sztori,
Számvetés,
Tavasz,
Ünnep,
Vallás,
Vendéglátás,
Vers,
Világ+ember,
Virtuál,
Zene
Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye
Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom
Sématerápia
Általam szerkesztett oldal
2015-ben megjelent könyvem:

Felmászok a létra
(versek)
2009-ben megjelent könyvem:

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)
2008-ban megjelent könyvem:

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)
Korábbi hónapok:
január 2005 |
február 2005 |
március 2005 |
április 2005 |
május 2005 |
június 2005 |
július 2005 |
augusztus 2005 |
szeptember 2005 |
október 2005 |
november 2005 |
december 2005 |
január 2006 |
február 2006 |
március 2006 |
április 2006 |
május 2006 |
június 2006 |
július 2006 |
augusztus 2006 |
szeptember 2006 |
október 2006 |
november 2006 |
december 2006 |
január 2007 |
február 2007 |
március 2007 |
április 2007 |
május 2007 |
június 2007 |
július 2007 |
augusztus 2007 |
szeptember 2007 |
október 2007 |
november 2007 |
december 2007 |
január 2008 |
február 2008 |
március 2008 |
április 2008 |
május 2008 |
június 2008 |
július 2008 |
augusztus 2008 |
szeptember 2008 |
október 2008 |
november 2008 |
december 2008 |
január 2009 |
február 2009 |
március 2009 |
április 2009 |
május 2009 |
június 2009 |
július 2009 |
augusztus 2009 |
szeptember 2009 |
október 2009 |
november 2009 |
december 2009 |
január 2010 |
február 2010 |
március 2010 |
április 2010 |
május 2010 |
június 2010 |
július 2010 |
augusztus 2010 |
szeptember 2010 |
október 2010 |
november 2010 |
december 2010 |
január 2011 |
február 2011 |
március 2011 |
április 2011 |
május 2011 |
június 2011 |
július 2011 |
augusztus 2011 |
szeptember 2011 |
október 2011 |
november 2011 |
december 2011 |
január 2012 |
február 2012 |
március 2012 |
április 2012 |
május 2012 |
június 2012 |
július 2012 |
augusztus 2012 |
szeptember 2012 |
október 2012 |
november 2012 |
december 2012 |
január 2013 |
április 2013 |
május 2013 |
június 2013 |
augusztus 2013 |
szeptember 2013 |
október 2013 |
november 2013 |
december 2013 |
március 2014 |
április 2014 |
május 2014 |
június 2014 |
október 2014 |
december 2014 |
január 2015 |
február 2015 |
március 2015 |
április 2015 |
május 2015 |
július 2015 |
augusztus 2015 |
szeptember 2015 |
november 2015 |
december 2015 |
február 2016 |
március 2016 |
Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)
>>> LEVÉL <<<
|
|