Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia
–
Sorskönyv nélkül –
Olvasókönyv –
Képmutatás –
Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
|
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
|
kedd, november 10, 2009
12:51 Ajándék
Címkék: Életkor, Kapcsolatok, Kopipészt, Ünnep, Vers 
Hozzászólások:
A szerző engedélye inkább a szerző kérése volt, mert a szerző nem mentes a hiúságtól. Ámbár a kommentek alacsony száma a hiúság hiú mivoltát látszik alátámasztani.
A fentiekből még az egészen alulfejlett zsiráffül is kihallja a csalódottságot. Azért tudom ezt igen könnyen megérteni, mert többrendbeli tapasztalatom, hogy a posztként beírt versek kommentfelhozatala szignifikánsan alulmúlja az átlagosat, és jóllehet ezt előre tudom, a csalódottságot soha nem sikerül elkerülnöm.
A csalódottságérzet elkerülésére a verses posztokon eleve letilthatnád a kommenteket. Nem mondom, hogy a legragyogóbb megoldás, de...
Meglehetősen ellenkezne a blogvezetési szokásommal, ha bárhol letiltanám a kommentezést. Ezt csak ott tettem meg, ahol valamiért nagyon eldurvult a vita. Meg egyébként is, az az egy-két beeső on-topic megnyilvánulás azért jólesik, és azokat nem szeretném elveszíteni.   szerint:
De buták vagytok, azért nem írnak az emberek versekhez posztot, mert elgondolkodnak, elakad a szavuk, vagy nevetgélnek esetleg elmerengenek vagy nem tetszik nekik.Legalábbis velem így van. A költő ír, a többi meg olvas. Én színházba se szerettem régen tapsolni, csak bambultam a végén, ha nagyon tetszett.Talán ez a katarzis...
Én azért nem kommentelek vershez, mert a vers minden embernek mást jelent, és nekem is volt már, hogy egy versemből homlokegyenest az ellenkezőjét értették ki, mint amiről írtam :) Értem, hogy neki akkor épp azt jelentette, de ez nekem csak később esett le. Szóval ha beírom, hogy eszembe jutott róla valami, ami nagyon más, mint a verset kiváltó élmény, akkor a költő rosszabb esetben azt gondolja, hogy "nem tudom jól kifejezni magam" (jobb esetben csak annyit, hogy "Alensha hülye", de a művészlelkek hajlamosabbak inkább magukban keresni a nemlétező hibát is...) << Vissza |
|
|
látogató 2005. január 10-e óta |