Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia
–
Sorskönyv nélkül –
Olvasókönyv –
Képmutatás –
Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
|
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
|
csütörtök, december 17, 2009
12:08 A semmi dicsérete
Amennyire ismerem a keleti gondolkodást, annak egyik – tudomásom szerint a vallási különbségeken túllépő – eleme, hogy a létező és a nemlétező a valóságnak két, egymással egyenértékű megnyilvánulási formája. A nemlétező nem értéktelen, hanem másképp értékes; alkalmasint ő ad értelmet a létezőnek. A nemlétező lehet bármi, ami „nincs ott” – adott esetben egy valahol nem szereplő betű. Nem akarok úgy csinálni, mintha értenék a témához, mert nem értek, de nem tehetek róla: ma reggel, munkába jövet ez a gondolat jutott eszembe a villamoson. Mégpedig egy ún. vandalizmus látványáról. Az épületek és járművek tönkretételét nem kultiválom, de a frappáns grafitiket kifejezetten díjazom. Ahogy a sok évvel ezelőtt megjelent Grafiti c. könyv előszavában állt (fejből idézem): „Falak vannak, és azzal, hogy írunk rájuk, elkezdhetjük lebontani őket.” A grafiti egy sajátos válfaja, amikor az alkotóművész nem fölvisz valami új elemet a felületre, hanem eltávolít valami meglévőt. Ebben a műfajban is létezik öncélú vandálkodás, de időnként találkozni olyan megnyilvánulással, ami akár tartalma, akár csak ötletessége révén, új értékkel gazdagítja e világot. Akkoriban, amikor még a Hahota vicceit viccesnek találtam, a budapesti jegykiadó automaták úgy működtek, hogy a pénz bedobása után egy kart kellett megtekerni, amire aztán vagy kijött a jegy, vagy nem. Sokáig szerepelt a kedvenceim között az az mondat, amit egy ilyen automatán, az ikszedik pontban olvastam. A megfelelő betűk gondos eltávolítása (lekaparása) után a BKV utazóközönségét megszólító instrukció így szólt: Hosszú ideig ezt verhetetlennek tartottam – pontosabban ma reggelig. Ma azonban újra szembesültem azzal, hogy sok beszédnek sok az alja. Én évek óta tépem a szám könyvben, blogon, élő szóban arról, hogy a civilizációnk rohamléptekkel halad önmaga felszámolása felé, és hogy záros időn belül igen-igen nagyot fogunk szívni, amúgy összemberiségileg. Gondosan kimunkált érvrendszerrel, szemléletes analógiákkal, új és még újabb megfogalmazásokkal próbálom megszólítani e témában a környezetemet. Erre ma a villamoson keresetlen egyszerűséggel tárul elém az egyik ablak alól az alábbi prófétai figyelmeztetés: Hát kérem, le a kalappal. Ezzel nem tudok konkurálni. Címkék: Humor, Kommunikáció, Vallás, Világ+ember 
Hozzászólások:
JUUUJ:D
Affranc, akkor a pestiek ebben ötletesebbek, mint a miskolciak meg a valahol-az-autópálya-menti-benzinkútnál-megállók.
A semmi dicséretéről jut eszembe...
Ez nem felirat, hanem hangosbemondás, az előző témájára:
Óóóó, a "fossa körbe" klasszikus, de az igazi hatást rám a "nyíl irányában" és a "háromszor" precizírozás tette, mert ugyebár nem lehet az, hogy csak úgy, minden rend és módszer nélkül fossa körbe a t. utazóközönség a kart. ;) << Vissza |
|
|
látogató 2005. január 10-e óta |