Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

kedd, december 29, 2009
19:40
 
Zsákmadzag


Ezt a semmirekellő Nagy Cintula válaszolta Móra Ferenc Kincskereső kisködmönében a tanító úr azon kérdésére, hogy miként hangzik az első szó, amit a feladat megoldásaként Cintula leírt. A feladat pedig így hangzott: „Írjatok öt kötőszót!”

A Nagy Cintula csak azért nem kapott ki, mert épp ekkor lépett be az ajtón a kis bice-bóca. Én sem kaptam ki annak idején, amikor harmadikban a mondatfajtákat tanultuk, és a házi feladatom enyhén szólva kívánni valókat hagyott maga után. Engem nem a kis bice-bóca mentett meg, hanem az a véletlen, hogy Marika néni nem kérte el a füzetemet. Abban ugyanis szerepelt annak rendje s módja szerint az önállóan kitalált 5–5 kijelentő, kérdő, felkiáltó és felszólító mondat – óhajtóból azonban csak egy. Az is így hangzott:

          Szeretném, ha télen sok hó esne.

Ez a mondat, mint később rájöttem, pontosan ugyanannyira óhajtó, amennyire kötőszó Cintula zsákmadzagja. Pedig én nem pimaszkodni akartam – egyszerűen félrevitt az intuícióm. Gyerekfejjel képtelen voltam belátni, hogy a „Bárcsak sok hó esne télen! ” mondat miért lenne óhajtóbb, mint az általam írt. Felnőtt fejjel nyelvtanilag belátom, tartalmilag persze továbbra sem.

A fenti emlék nem a másfél héttel ezelőtt esett „sok hó”, hanem a karácsonyi és szilveszteri jó kívánságok boldog-boldogtalant elárasztó özöne kapcsán jutott eszembe.

          – Kellemes ünnepeket / boldog karácsonyt (kívánok).
          – Boldog új évet (kívánok).
          – Szeretném, ha télen sok hó esne.

Mi a különbség e mondatok között? Véleményem szerint semmi az égvilágon. Télen vagy sok hó esik, vagy nem. Teljesen irreleváns, hogy én mit szeretnék vagy mit nem. A karácsony és az új év hajszálpontosan olyan lesz, amilyen lesz – egy kicsit se más. Laci barátom családjának 1992-ben ugyanannyian kívántak boldog karácsonyt, mint azt megelőzően vagy a rákövetkező években bármikor – az édesapjának mégis agyvérzést hozott a Jézuska. 2000 szilveszterén semmivel sem kevesebb jó kívánság hangzott el az új esztendőre vonatkozóan a New York-iak között, mint korábban – és ez természetesen a legkevésbé sem befolyásolta 2001. szeptember 11. eseményeit.

Az óhajok, kívánságok a legmesszebbmenőkig értelmetlenek. Nemcsak az ünnepekre vonatkozik ez, hanem a hétköznapokra is. 1990. augusztus 4-ének reggelén apám meg én ugyanúgy „jó reggelt” kívántunk egymásnak, mint mindig, és ettől még anyám pontosan ugyanúgy meghalt aznap, mintha nem is hangzott volna el a köszönés. Egykori angoltanáromnak, Péternek, minden bizonnyal ugyanúgy „jó étvágyat” kívántak ahhoz az étkezéséhez, amelynek során félrenyelte a kenyeret és megfulladt.

A képet részletezi (nem árnyalja) sok ünnepi jó kívánság eleve talmi volta. Az irodában minden évben küldünk és kapunk karácsonyi üdvözlőlapokat. A kellemes (boldog, áldott, kegyelemteljes stb.) karácsonyt kívánó lapok valódi üzenetét – minekutána tudom, hogy kik küldenek nekünk (és kik nem), kiknek küldünk mi (és kiknek nem) – így lehetne precízen visszaadni: „Remélem, jövőre sok pénzre / jelentős kedvezményre számíthatok tőled!”

Megismétlem: az óhajok, kívánságok a legmesszebbmenőkig értelmetlenek. Tisztelet a kivételnek.

          „Kívánjuk a sajtó szabadságát, a censura eltörlését.”

Ez világos, tiszta beszéd, egyértelmű címzettel. A márciusi ifjak nem a tavaszi széltől remélték e kívánság beteljesülését, hanem a „nagyméltóságú helytartótanácstól”, amely – amint arra számítottak is – „sápadt vala és reszketni méltóztatott, és öt percnyi tanácskozás után mindenbe belegyezett”. De miféle tanács, miféle hatalom egyezik bele abba, ha én télre sok hót, karácsonyra kellemességet, az új évre boldogságot, a mai napra jó estét kívánok? A kívánságok értelmetlenek, mert nem az értelem, hanem a rítus, a vallás, a babona, a mágia hatáskörébe tartoznak:

          Regöljünk, regöljünk a házigazdának
          szép kis ólat, száz darab malacot,
          az egyikből kifussanak, a másikba befussanak,
          haj, regő, rejtem,
          azt is megadhatja
          az a nagy Úristen!


A „Boldog új évet! ” formula semmiben nem különbözik ettől, csak valamelyest rövidebb és formailag szekularizáltabb. Tartalmilag nem, mert a kimondott vagy ki nem mondott „kívánok”, amennyiben a kívánság tárgya nem köthető konkrét végrehajtóhoz, mindig a személyes vagy személytelen transzcendenciát szólítja meg. Akkor is, ha a kívánó ember hétpróbás ateista.

Mire jók hát akár a napi rutinból, akár ünnepi alkalomként elmondott jó kívánságok? A két fajta e szempontból különválasztandó. A „jó reggelt”, „jó étvágyat”, „váljék egészségedre” jellegű rutinszerű formulák a társadalmi érintkezés légpárnái avagy lendkerekei: előrelendítik a kommunikációt; adjuk és elvárjuk őket, jól ismert, kiszámítható, biztonságos közeget nyújtanak. Ennyi a funkciójuk: nem több és nem kevesebb.

Az ünnepi jó kívánságok más jellegűek. Leszámítva a fent említett üzleti célú kívánságot, a bunkóság vádjától félve gépiesen visszaválaszolt „Igen, persze, köszönöm, én is neked”-et, valamint azon vallásos emberek megnyilvánulásait, akik komolyan hisznek abban, hogy a jövő alakulása – beleértve az időjárást, az anyagi javakat, az egészséget és az életben maradást – tényleges ok-okozati viszonyban van az elmondott imák és fohászok mennyiségétől és minőségétől, e kívánságok érzelemközlések. Valahogy így lehetne lefordítani őket (függetlenül attól, hogy karácsony, új év, születésnap vagy házasságkötés alkalmából hangoznak el):

          – Fontos vagy nekem, szeretlek téged; örülök, ha te örülsz, és boldog vagyok, ha te boldog vagy.

De persze úriember ilyet nem mond. Hosszasan trenírozott minket az élet, hogy érzelmeink őszinte felvállalása és kifejezése helyett előre gyártott formulákkal kommunikáljunk, előre gyártott alkalmakkor. Igen, alkalmakkor – mert nyilvánvaló, hogy akit szeretek és aki fontos nekem, azt karácsonykor vagy a születésnapján (vagy bármi más nevesített napon) sem szeretem jobban, mint az év többi napján. Nyilvánvaló nekem, és jobb esetben nyilvánvaló neki is. Akár elmondom (vagy megírom színes-szagos, 6 MB-os e-mailben) a bűvös formulát, akár nem.

Ettől még elmondhatom, persze, és beismerhetem magamnak: ennyi babonaság még nálam is belefér. És ha a formulát (és a nevesített alkalmat) választom az őszinte, intim (és spontán, alkalomhoz nem kötött) énközlés helyett, akkor erre is reflektálhatok: na igen; engem pontosan ugyanaz a társadalom trenírozott, mint bárki mást a környezetemben.

Úgy érzem, ennyi magyarázattal tartozom mindazoknak, akiknek nem kívántam semmilyen karácsonyt, és akiknek nem kívánok majd semmilyen új esztendőt. Akikre szeretettel gondolok, azokra a kívánság nélkül is szeretettel gondolok. Akikre meg nem, azokra akkor sem, ha az interakciók összjátékából ki is szaladnak a számon a társadalmilag elvárt mondatok.

Címkék: , , , , ,


Hozzászólások:


(Rossz) szokásom szerint vitázom veled. Abba nem igazán mennék bele, hogy az alkalmakra szánt jókívánságok nem ugyanúgy légpárnái és lendkerekei-e a társadalmi érintkezésnek, mint a köszönés; szerintem ezt meg fogják tenni sokan mások. Mondjuk, annyit tennék hozzá, hogy szerintem a fontos vagy nekem, szeretlek téged... helyett elmondott/leírt boldog ünnepekettel semmi baj nincs, amíg a címzett tudja-érzi, mi helyett mondtuk-írtuk neki. Más szóval, az üzenet aggály nélkül kódolható, amíg bízhatok benne, hogy majd dekódolják.
Az igazi vitám azonban a márciusi ifjak idézett mondatának kapcsán van. Kívánjuk, mondják, de a kontextusból és a konstellációból kiderül, hogy fajtatiszta követelésről van szó.



"Az igazi vitám azonban a márciusi ifjak idézett mondatának kapcsán van. Kívánjuk, mondják, de a kontextusból és a konstellációból kiderül, hogy fajtatiszta követelésről van szó."

Tévedsz: ezzel kapcsolatban nincs vitád, csak egy megjegyzésed, amivel teljes mértékben egyetértek. Vitád akkor lenne, ha én az ellenkezőjét gondolnám.



Jó társaságban szívesen tévedek, és az egyetértésed is jólesik. Mindazonáltal a márc. ifj. idézett mondatát megelőző két mondatodat nehéz másképp értelmezni, mint hogy az idézett mondatot az óhajok, kívánságok halmazába sorolják.



Tekintve, hogy nominálisan abba a halmazba tartoznak. De hát (elvileg) az egész poszt arról szólna, hogy ne ragadjunk le a szavak elhangzásánál, sőt a primer jelentésénél, hanem nézzünk kicsit mélyebbre. Sajnálom, ha ez nem jött át. Írjam újra...?



Nem, miattam ne írd újra. (Legfeljebb a címet javíthatod Nominális zsákmadzagra; ez vicc volt.) Sőt, a szavak primer jelentésénél le-nem-ragadással is mélységesen egyetértek, többek közt ezért nem zavar, ha az orvos ügyfeleként "beteg" vagyok (ez meg barátságos csipkelődés volt.)

Balázs, attól, hogy a posztod egy vagy két szegmenséhez megjegyzést fűztem (esetleg nem egyetértőt), még a poszt egészével egyetértek, sőt, föl is fogtam, sőt, jól is esett olvasnom.



Fontos vagy!
És békés boldog új esztendőt kívánok mindannyiunknak! :)



Elkezdtem írni egy kommentet, de aztán meggondoltam magam. Inkább csak metáznék egyet: eltöprengtem azon, milyen szép is, hogy hogyan alakul át a "tévedsz" kijelentés egy "sajnálom, ha ez nem jött át"-tá... Noha tartalmilag mindkettő ugyanazt adja (nem azt vagy nem úgy értetted, amit vagy ahogy én közölni szándékoztam), de nagy különbség, hogy hol van a fókusz.

No meg annak is megvan a maga szépsége, ahogy Balázs kifejezed az egyetértésedet, úgy kezdve a mondatot, hogy "tévedsz".



Annyiban nem értelmetlen, hogy az emberek nagy részének jól esik, ha boldog karácsonyt, új évet, szülinapot, stb. kívánnak neki. Van olyan, aki még a jó reggeltet is úgy tudja mondani, hogy tényleg jó lesz tőle a reggelem, mert érződik, hogy most ezt nemcsak megszokásból mondja, hanem bele is gondolja, hogy szeretné, ha jó reggelem lenne :)
Szóval így, tényleg belegondolósan boldog új évet neked is, Balázs, mert fontos vagy, és nektek is, kedves többiek, akiket nem ismerek ugyan, de ha idejárunk blogot olvasni, már valamennyire rokon lelkek vagyunk :)



2010. februári update:

Valamilyen program rendszeresen spammeli ezt a posztomat, úgyhogy letiltom benne a kommentelési lehetőséget. Ha mondanivalód van a témában, írd meg levélben, vagy valami friss poszthoz kapcsolt kommentként!

Köszi a megértést.




<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta