... – szokta volt kérdezni nagyanyám „viccesen”. Hát, az alábbiakról, már évek óta. Csak most konkrétabban, mint valaha.

– És mire indít ez téged? – kérdezte annak idején rendszeresen – és szerfölött pragmatikusan – István, a karizmatikus kisközösségünk vezetője, amikor valaki fellelkesült egy aktuálisan kapott Igén, hogy „ah, mily megható”. Mert ha csak megható, de semmi köze az életedhez, akkor baszhatod.

Daniel Quinn Az én Izmaelem című könyvének A Meghagyók gazdagsága című fejezetéből következik egy rész, Mohari András (nem hivatalos) fordításában. E könyvben Izmaelnek, a bölcs gorillának a tanítványa egy tizenkét éves kislány.

A törzsi népek legfontosabb gazdagsága a bölcsőtől a sírig tartó, a törzs minden tagjának kijáró biztonság. Látom, hogy nem igazán képedsz el ennek a gazdagságnak a nagyszerű voltán. Tényleg nem lenyűgöző, nem izgalmas, különösen (bocsásd meg, hogy ezt mondom) egy veled egyidős ember számára. Nálatok azonban sok százmillióan egyenesen rettegnek a jövőtől, mert nyomát sem látják a saját biztonságuknak. Túllép rajtad a technika; elbocsátanak, mert fölösleges vagy; álnokság, kivételezés vagy elfogultság miatt oda lesz az állásod vagy az egész pályafutásod – íme egy kis ízelítő a dolgozóitok éjszakáit megkeserítő rémálmokból. Biztosan hallottál már olyat, hogy elbocsátott dolgozók lemészárolták a korábbi főnökeiket és munkatársaikat. – Persze. Hetente legalább egyszer. – Nem őrült emberek ezek, Julie. A munkájuk elvesztése egyenesen a világvégének tűnik nekik. Úgy érzik, hogy halálos csapást mértek rájuk. Az életnek vége, és nem maradt más, csak a bosszú. – Elhiszem. – A törzsi életben ez elképzelhetetlen, Julie; és nem csupán azért, mert náluk nincsenek állások. Hozzátok hasonlóan a törzs minden tagjának elő kell teremtenie a megélhetést. Az élethez szükséges dolgok nem pottyannak csak úgy az ölükbe. De a törzs egyetlen tagját sem lehet megfosztani az életben maradáshoz szükséges eszközöktől. Az adott embernek megvannak ezek az eszközei, és kész. Ez persze nem azt jelenti, hogy soha senki nem éhezik. Ám csak akkor éhezik valaki, ha mindenki éhezik. Ismétlem, nem azért van ez így, mert a törzsi emberek önzetlenebbek, nagylelkűbbek, gondoskodóbbak; szó sincs ilyesmiről. Ki tudod találni, hogy miért? – Mármint hogy miért csak akkor éhezik valaki, ha mindenki éhezik? Nem tudom. De megpróbálhatom kitalálni. – Próbáld meg. – Rendben. Hát, nem azért, mert boltból szerzik az élelmet. Még nem vagyok egészen biztos a mondandómban. – Nem kell elkapkodnod. – A filmekben a következő történik. Tegyük fel, hogy felfedezők indulnak az Északi-sarkra, vagy ilyesmi. A hajójuk a jég fogságába esik, így nem tudnak idejében visszaindulni. Tehát valahogy életben kell maradniuk. Nagyon körültekintően és igazságosan kell beosztaniuk az élelmet. De amikor már a végüket járják és majdnem kilehelik a lelküket, na, akkor mi történik? A rosszfiúnak van egy titkos élelemraktára, amelyről mélyen hallgatott mindenki előtt. Izmael bólintott. – A törzseknél ez azért nem fordul elő, mert eleve nincs élelemraktáruk. ennek, mendegélnek, és valami fura oknál fogva egyre kevesebb a táplálék. Szárazság van, ég az erdő, vagy ilyesmi. Az első napon mindenki élelmet keresgél, és mindenkinek sovány falatok jutnak. A törzsfőnök ugyanolyan éhes, mint mindenki más. Miért ne lenne? Hiszen nincs raktára, melyből elsőként vehetne. Mindenki annyi élelmet szed össze, amennyit tud, és ha valaki sokat szed össze, akkor az a legjobb, ha megosztja a többiekkel; nem azért, mert rendes tag, hanem azért, mert minél többen kutatnak táplálék után, annál jobban jár mindenki – beleértve őt magát is. – Nagyszerű elemzés, Julie. Van érzéked az ilyesmihez… Persze ez a viselkedés nem kizárólag az emberekre jellemző. Az élelmet kereső csapatokba verődött állatoknál is megfigyelheted a táplálék megosztását – nem önzetlenségből osztják meg, hanem egyéni érdekből. Másrészt viszont biztosra veszem, hogy voltak törzsi társadalmak, melyek másként álltak az éhséghez; olyan társadalmak, amelyekben a következő volt a szabály: „Ha kevés a táplálék, akkor ne oszd meg, hanem halmozd fel.” Csakhogy ilyeneket ma nem találunk. Biztosan tudod, hogy miért nem. – Igen. Mert ahol betartanák ezt a szabályt, ott szétesne a törzs. Legalábbis szerintem. – Hát persze, hogy szétesne, Julie. A törzseket a minden áron való összetartás tartja fenn, és ha ki-ki magáról gondoskodik, akkor a törzs megszűnik törzs lenni.

Hát erről van szó ezen a blogon évek óta, csak, mint írtam, konkrétabban, mint valaha. Nem a Meghagyók gazdagságáról, hanem az Elvevők szegénységéről. Arról, amit az Elvevő társadalom szülötte érez akkor, amikor – mint derült égből a gumibot, ahogy Fülig Jimmy mondta volt – elveszíti az állását, és fogalma sincs arról, hogy az életéből hátralevő években honnan fog szerezni magának ennivalót.

Ez a – a törzsi közösségben élő ember számára érthetetlen, felfoghatatlan – tragédia játszódik le nap mint nap megannyi „civilizált” ember életében, akik néhány hónap, néhány év vagy évtized utdán egyik pillanatról a másikra kerülnek a viszonylagos anyagi jólétből, a látszólagos biztonságból a teljes kilátástalanság, a maximális kiszámíthatatlanság peremére.

Erről szól (sok más dolog mellett) az Izmael, ha lényegesen tágabb horizonton is.

Rólam szól, példának okáért; rólam, aki tökéletes biztonságában érezte magát a munkahelyén; rólam, akinek csaknem baráti ígérete volt a munkaadójától arra, hogy az aktuális állásából mehet majd nyugdíjba; rólam, akivel hétfő délután fél egykor teljesen váratlanul – minden előzmény vagy figyelmeztetés nélkül – közölték, hogy megszűnt a 8 éve, 3 hónapja és 10 napja tartó munkaviszonya.

Összepakoltam, és tegnap már nem mentem dolgozni.

Noha semmi szégyellnivalóm a történtekkel kapcsolatban, jó előre jelzem, hogy a miértre és hogyanra irányuló kérdésekre nyilvánosan nem válaszolok. Privátban esetleg, ha valakit nagyon érdekel, bár a történet inkább szomorú, mint érdekes.

A „Jaj, és most mihez kezdesz majd?!” jellegű kérdésekre privátban sem válaszolok, azon egyszerű oknál fogva, hogy pillanatnyilag elképzelésem sincs.

De köszönettel fogadok minden használható ötletet.

Címkék: Kapcsolatok, Könyv, Sztori, Világ+ember

---