Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

kedd, január 19, 2010
23:59
 
Miről van itt nagyba szó? –


... – szokta volt kérdezni nagyanyám „viccesen”. Hát, az alábbiakról, már évek óta. Csak most konkrétabban, mint valaha.

– És mire indít ez téged? – kérdezte annak idején rendszeresen – és szerfölött pragmatikusan – István, a karizmatikus kisközösségünk vezetője, amikor valaki fellelkesült egy aktuálisan kapott Igén, hogy „ah, mily megható”. Mert ha csak megható, de semmi köze az életedhez, akkor baszhatod.

Daniel Quinn Az én Izmaelem című könyvének A Meghagyók gazdagsága című fejezetéből következik egy rész, Mohari András (nem hivatalos) fordításában. E könyvben Izmaelnek, a bölcs gorillának a tanítványa egy tizenkét éves kislány.

A törzsi népek legfontosabb gazdagsága a bölcsőtől a sírig tartó, a törzs minden tagjának kijáró biztonság. Látom, hogy nem igazán képedsz el ennek a gazdagságnak a nagyszerű voltán. Tényleg nem lenyűgöző, nem izgalmas, különösen (bocsásd meg, hogy ezt mondom) egy veled egyidős ember számára. Nálatok azonban sok százmillióan egyenesen rettegnek a jövőtől, mert nyomát sem látják a saját biztonságuknak. Túllép rajtad a technika; elbocsátanak, mert fölösleges vagy; álnokság, kivételezés vagy elfogultság miatt oda lesz az állásod vagy az egész pályafutásod – íme egy kis ízelítő a dolgozóitok éjszakáit megkeserítő rémálmokból. Biztosan hallottál már olyat, hogy elbocsátott dolgozók lemészárolták a korábbi főnökeiket és munkatársaikat.

– Persze. Hetente legalább egyszer.

– Nem őrült emberek ezek, Julie. A munkájuk elvesztése egyenesen a világvégének tűnik nekik. Úgy érzik, hogy halálos csapást mértek rájuk. Az életnek vége, és nem maradt más, csak a bosszú.

– Elhiszem.

– A törzsi életben ez elképzelhetetlen, Julie; és nem csupán azért, mert náluk nincsenek állások. Hozzátok hasonlóan a törzs minden tagjának elő kell teremtenie a megélhetést. Az élethez szükséges dolgok nem pottyannak csak úgy az ölükbe. De a törzs egyetlen tagját sem lehet megfosztani az életben maradáshoz szükséges eszközöktől. Az adott embernek megvannak ezek az eszközei, és kész. Ez persze nem azt jelenti, hogy soha senki nem éhezik. Ám csak akkor éhezik valaki, ha mindenki éhezik. Ismétlem, nem azért van ez így, mert a törzsi emberek önzetlenebbek, nagylelkűbbek, gondoskodóbbak; szó sincs ilyesmiről. Ki tudod találni, hogy miért?

– Mármint hogy miért csak akkor éhezik valaki, ha mindenki éhezik? Nem tudom. De megpróbálhatom kitalálni.

– Próbáld meg.

– Rendben. Hát, nem azért, mert boltból szerzik az élelmet. Még nem vagyok egészen biztos a mondandómban.

– Nem kell elkapkodnod.

– A filmekben a következő történik. Tegyük fel, hogy felfedezők indulnak az Északi-sarkra, vagy ilyesmi. A hajójuk a jég fogságába esik, így nem tudnak idejében visszaindulni. Tehát valahogy életben kell maradniuk. Nagyon körültekintően és igazságosan kell beosztaniuk az élelmet. De amikor már a végüket járják és majdnem kilehelik a lelküket, na, akkor mi történik? A rosszfiúnak van egy titkos élelemraktára, amelyről mélyen hallgatott mindenki előtt.

Izmael bólintott.

– A törzseknél ez azért nem fordul elő, mert eleve nincs élelemraktáruk. ennek, mendegélnek, és valami fura oknál fogva egyre kevesebb a táplálék. Szárazság van, ég az erdő, vagy ilyesmi. Az első napon mindenki élelmet keresgél, és mindenkinek sovány falatok jutnak. A törzsfőnök ugyanolyan éhes, mint mindenki más. Miért ne lenne? Hiszen nincs raktára, melyből elsőként vehetne. Mindenki annyi élelmet szed össze, amennyit tud, és ha valaki sokat szed össze, akkor az a legjobb, ha megosztja a többiekkel; nem azért, mert rendes tag, hanem azért, mert minél többen kutatnak táplálék után, annál jobban jár mindenki – beleértve őt magát is.

– Nagyszerű elemzés, Julie. Van érzéked az ilyesmihez… Persze ez a viselkedés nem kizárólag az emberekre jellemző. Az élelmet kereső csapatokba verődött állatoknál is megfigyelheted a táplálék megosztását – nem önzetlenségből osztják meg, hanem egyéni érdekből. Másrészt viszont biztosra veszem, hogy voltak törzsi társadalmak, melyek másként álltak az éhséghez; olyan társadalmak, amelyekben a következő volt a szabály: „Ha kevés a táplálék, akkor ne oszd meg, hanem halmozd fel.” Csakhogy ilyeneket ma nem találunk. Biztosan tudod, hogy miért nem.

– Igen. Mert ahol betartanák ezt a szabályt, ott szétesne a törzs. Legalábbis szerintem.

– Hát persze, hogy szétesne, Julie. A törzseket a minden áron való összetartás tartja fenn, és ha ki-ki magáról gondoskodik, akkor a törzs megszűnik törzs lenni.


Hát erről van szó ezen a blogon évek óta, csak, mint írtam, konkrétabban, mint valaha. Nem a Meghagyók gazdagságáról, hanem az Elvevők szegénységéről. Arról, amit az Elvevő társadalom szülötte érez akkor, amikor – mint derült égből a gumibot, ahogy Fülig Jimmy mondta volt – elveszíti az állását, és fogalma sincs arról, hogy az életéből hátralevő években honnan fog szerezni magának ennivalót.

Ez a – a törzsi közösségben élő ember számára érthetetlen, felfoghatatlan – tragédia játszódik le nap mint nap megannyi „civilizált” ember életében, akik néhány hónap, néhány év vagy évtized utdán egyik pillanatról a másikra kerülnek a viszonylagos anyagi jólétből, a látszólagos biztonságból a teljes kilátástalanság, a maximális kiszámíthatatlanság peremére.

Erről szól (sok más dolog mellett) az Izmael, ha lényegesen tágabb horizonton is.

Rólam szól, példának okáért; rólam, aki tökéletes biztonságában érezte magát a munkahelyén; rólam, akinek csaknem baráti ígérete volt a munkaadójától arra, hogy az aktuális állásából mehet majd nyugdíjba; rólam, akivel hétfő délután fél egykor teljesen váratlanul – minden előzmény vagy figyelmeztetés nélkül – közölték, hogy megszűnt a 8 éve, 3 hónapja és 10 napja tartó munkaviszonya.

Összepakoltam, és tegnap már nem mentem dolgozni.

Noha semmi szégyellnivalóm a történtekkel kapcsolatban, jó előre jelzem, hogy a miértre és hogyanra irányuló kérdésekre nyilvánosan nem válaszolok. Privátban esetleg, ha valakit nagyon érdekel, bár a történet inkább szomorú, mint érdekes.

A „Jaj, és most mihez kezdesz majd?!” jellegű kérdésekre privátban sem válaszolok, azon egyszerű oknál fogva, hogy pillanatnyilag elképzelésem sincs.

De köszönettel fogadok minden használható ötletet.

Címkék: , , ,


Hozzászólások:


Nem, hiszem, hogy egy ilyen behálózott világ korában a törzs egy helyen kell, hogy gyűjtse az élelmét. Remélem, érted mit üzen a szó, hogy "egy vérből valók vagyunk te meg én..."



Érteni vélem. Amennyiben arra vonatkozik, hogy ma már a legkülönfélébb élőlények (mittomén: tigrisek, őzek, macskák vagy épp medvék) is tartozhatnak egyazon törzshöz, akkor nagyon örülök neki és valami megnyugvásfélét érzek.



Bár ugye a fajokat, mint olyanokat elvetettük, voltaképp erre céloztam igen. :)



A posztod elején még arra gondoltam túl idealizált és naiv ez a kép a meghagyókról, de a végére ennek semmi értelme. Meg vagyok döbbenve, és nagyon szar érzés, hogy nem tudok segíteni. (Bár meghagyó lennék.)



Nagyon sajnálom, Balázs :(



Balázs!
Habár a találkozón éreztem a feszültséget benned, de nem számítottam rá, hogy ezt fogom ma este olvasni a blogodon.:(

Jó, hogy ismered DQ gondolatait és tudom fontosnak is tartod azokat.
De azért, ne lepődj meg, ha mégis keserűséget érzel.
Szabad.
Még ha nem is tartod ésszerűnek.
S ha utólag kiderülne is, hogy életed megújulási lehetőségét hozta ez a fordulat, akkor is fájhat most, hogy valami, ami eddig kitöltötte a napjaid nagy részét, hirtelen megszűnik.
De biztos, hogy így lesz?
Nem rád vall, hogy hagyod magad.
A felmondásnak vannak szabályai, nem lehet egy dolgozót csak úgy uk-muk-fuk kidobni.
Ha igazságtalannak érzed, nem kell elfogadnod, tehetsz ellene.
Aztán van felmondási idő, végkielégítés meg ilyesmi.
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99200022.tv
Hiszem, hogy megtalálod a legjobb megoldást.

Más!
Nem tudom, ki volt az, aki a te kötetedet méltatta a találkozón, de szerintem nagyon jó volt. Szívesen olvasnám újra.
Sokkal jobban tetszett, mint a másik, amely az apukád könyvét ismertette.

Nekem egyébként a "Zöld arany" és a "Kívül a rácson" verseid tetszenek a legjobban a mostani kötetedből, de vannak még kedvenceim.

Szeretettel üdvözöllek: Ria



Köszönöm az empátia megnyilvánuásait; jól esnek ebben a helyzetben.

Ria: ami a dolog törvényességét illeti, azzal nincs hiba: van felmondási idő, munkavégzés alóli felmentéssel, kapok végkielégítést, úgyhogy nem az azonnali éhhalál fenyeget. Az, hogy ami törvényes, nem szükségszerűen etikus is egyben,, pedig közhely -- pontosan azért, mert igaz.

A kötetemet Nyilas Attila mutatta be.



Balazs, sajnalom ami tortent, vigasztalni nem tudlak, csak egy kozhelyet tudok mondani a sajat eletembol kiragadva:
En decemberben vesztettem el egy hat eves munkakapcsolatot, nem feltetlenul 8-4, de nagyon etikatlanul ert veget. Eloszor vilagvege hangulatban voltam, most pedig boldog vagyok mert egy olyan ut nyilt meg elottem amire regen vagytam, meg akkoris, ha most nehezebb mint decemberben volt.
Masreszt pedig, ha ehezel es szomjazol majd, vagy akar meg azelott, es van kedved angolul irkalni, akkor kerlek keress meg maganban (Bruno tudja hol), talan tudok egy kicsit segiteni.
Vegul, de elsosorban: gratulalok a konyvedhez es a bemutatohoz!



Tamás, köszönöm szépen a biztatást is, a felajánlást is. Utóbbihoz annyit, hogy sajnos annyira nem tudok angolul, hogy írjak is rajta. :( Angolról magyarra fordítani még csak-csak...



Az, ogy a "törvényességgel nincs hiba", egy kicsit talán elviselhetőbbé teszi a helyzetedet, bár tudom, így sem könnyű.

Köszönöm a linket, de én azt az írást olvasnám újra, amit a te kötetedről, verseidről írt Nyilas Attila.

Örülök, hogy sikerült úgy szerveznem a napomat, hogy eljussak a könyvbemutatódra. Vidékről, tényleg nem olyan egyszerű ezt megoldani.
De megérte a rohanást!
Szia: Ria



Meg fog jelenni a recenzió valahol, az biztos, és olvashatóvá válik. Hogy hol és mikor, azt még nem tudni...



Sajnálom, hogy elvesztetted a munkádat :( Tudom, hogy klisének hangzik, de hátha vigasztaló: nekem egyszer azt mondták, hogy "ha egy ajtó bezáródik, egy másik megnyílik". Remélem, hamar sikerül még jobb munkát találnod.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta