Hipnózis

Ritka ajándék a kristálytiszta intellektuális élvezet, amely teljesen „érdek nélkül tetszik”. A napokban ilyenben volt részem, amikor a kezembe pottyant A hipnózis és hipnoterápia alapjai című, két éve megjelent szöveggyűjtemény. Pottyant, mondom, mert a múltkori debreceni kiruccanásom során említette kávézás közben, szinte félszegen VTA barátom, hogy a múltkoriban látott a boltban valami hipnózis témájú szöveggyűjteményt. Én kicsit szkeptikus voltam: azt hittem, a Hipnózis – hipnoterápia című tanulmánykötetre gondol, ami 2006-ban jelent meg. Teljesen hihetetlennek tűnt számomra, hogy egy magyar nyelvű, komoly hipnóziskönyv megjelenése elkerülheti a figyelmemet.

Jó tanulság volt: elkerülheti. Amikor ott Debrecenben átbattyogtunk a könyvesboltba, és megláttam a vaskos kötetet, leesett az állam. A tartalomjegyzéke alapján a könyv valódi kincsesbánya: olyan szerzőktől szerepelnek benne tanulmányok, akikről korábban csak hivatkozásként olvastam. Nem egy-két napos, még csak nem is pár hetes program lesz a kötet elolvasása. Eleddig csak mazsoláztam belőle – és e mazsolázás során volt részem az említett intellektuális élvezetben, konkrétan a hipnózis egy kvázi-definíciójának olvasásakor.

A definíció Bányai Éva tollából származik, és a kötet három különböző pontján is szerepel (Bányai különböző tanulmányaiban), szinte változatlan formában. Ez a „szinte” számomra nagyon sokat mondó. Egyrészt az egy-két szavas eltérés ékesen bizonyítja, hogy nem kopipésztről van szó, hanem mindig újbóli megfogalmazásról. Másrészt az, hogy a több sornyi leírásban ennek ellenére csupán egy-két szó eltérés van a többi verzióhoz képest, világosan mutatja: ennek a két hosszú mondat olyan mélyen, olyan alaposan átgondolt, oly sok (ezer) elolvasott tanulmány és elvégzett kísérlet támasztja alá egyenként minden egyes szavát, hogy semmit nem lehet kispórolni belőle tartalomvesztés nélkül.

Bányai szociál-pszichobiológiai hipnózismodellje szerint azzal, hogy egy sajátos szociális kontextusban „hipnózisnak” címkézünk egy helyzetet, lehetővé tesszük, hogy két felnőtt személy – kontrollált körülmények között – védett helyzetben, rövid ideig, különösebb rizikó nélkül olyan intenzív kapcsolatba kerüljön egymással, amelybe egyébként csak szoros, intim személyközi kapcsolataiban (pl. szülő–gyerek kapcsolatban) kerül. Ebben a helyzetben a hipnózis a folyamat mindkét résztvevője számára olyan feszültség- és ingerbemenet-szabályozó funkciót tölthet be, amely általában csak a szoros, intim személyközi kapcsolatok sajátja, s amelynek központi szerepe van a szervezet jó közérzetének és optimális arousalszintjének fenntartásában.

Messze vagyok attól tudásban, hogy e meghatározást, ha a lényegét érteni is vélem, teljes mélységében átlássam. Azt se gondolom, hogy aki egyébként nincs ráizgulva a hipnózis témájára, annak hű, de milyen sokatmondó lenne. Mivel azonban a blogom nemcsak interaktív gondolatcserélő felület, hanem napló is (sőt elvileg elsősorban az), a magam örömére fontosnak tartottam megörökíteni.

Címkék: Könyv, Pszicho

---