Birtalan Balázs naplója: Szar ügy

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, február 11, 2010
23:34

Szar ügy

Tegnap egy telefonbeszélgetésben szóba jöttek a nyavalyák, egyebek közt a hátfájás. Én megosztottam azon tapasztalatomat, hogy nálam a hát- és derékfájás egyik oka az szokott lenni, ha huzamosabb ideig székrekedésem van, és ott belül nyom minden mindent. A következő mondatban már a pszichoszomatikánál tartottunk; ott, hogy a székrekedés könnyen lehet a testi tünete annak, hogy az ember nem tud elengedni bizonyos dolgokat (személyeket, problémákat, traumákat), ragaszkodik hozzájuk, megtartja őket, ahelyett, hogy megszabadulna tőlük. Aztán letettük a telefont, mert mennem kellett valahova. Mire a villamosmegállóba értem, már teljesen másutt jártak a gondolataim.

A villamoson általában olvasni szoktam (mint minden járművön, inkluzíve a gyaloglást), de felszállás után, mielőtt elővettem volna a könyvet, írtam egy SMS-t Steónak. És mit ad isten, ha már a kezemben volt a telefonom, megtettem azt, amit 2001 óta (amióta mobilom van) soha: végigmentem az irgalmatlan hosszú névlistámon, és kitöröltem belőle egy csomó nevet. Olyanokat, akikről azt se tudtam már, kicsodák, olyanokat is, akikkel valaha számot cseréltünk, de soha az életben nem beszéltünk egymással, meg olyanokat is, akikkel kapcsolatban minimális az esélye, hogy valaha keresni akarnám még az életben. Nem azt mondom, hogy a nagyját töröltem, de sacc per kábé jó egynegyedét – úgy tippelem, vagy ötven nevet. Közben gondolkodtam: úristen, mi lesz, ha felhív véletlenül valamelyikük, és nem fogja kijelezni nekem a telefon, hogy ki keres?! Milyen kínos helyzet, hogy fogom megoldani?! – Ne tessék röhögni: az ilyen apró aggodalmakat gigantikus méretű szorongássá vagyok képes felfújni. Most azonban úgy voltam vele, hogy kit érdekel: ha nem tudom, ki van a vonal másik végén, és az illető nem mutatkozik be, akkor baromi egyszerű megoldáshoz folyamodom majd: megkérdezem, ki az. Hát nem korszakalkotó?! (Aki nem látja át, hogy ez micsoda eredmény részemről, az nyilvánvalóan nem az én térképemen mozog.)

A nagytakarítás odáig tartott, hogy a villamoson végül már nem tudtam elővenni a könyvemet, sőt, néhány törölnivaló még leszállás utánra is jutott.

Amikor elértem a névlistában a ZS betűhöz, akkor kezdtem csak reflektálni, akkor jutott csak eszembe a nem sokkal korábbi beszélgetés, és kezdtem megérteni, hogy az elmúlt húsz percben valószínűleg jelentős lépést tettem az enyhén szólva nem tökéletes emésztésem jobbításának ügyében.

Címkék: Kapcsolatok, Pszicho, Szomatik

Hozzászólások:

kklóóór szerint:

Balázs, magam is tapasztaltam néhányszor, milyen jó az, ha működik a "nihilátor" --- s még jobb, ha nincs is különösebb apropója, csak mondjuk annyi, hogy épp a kezedben van a mobilod.

péntek, február 12, 2010 9:48:00 de.

Jgy szerint:

Közben gondolkodtam: úristen, mi lesz, ha felhív véletlenül valamelyikük, és nem fogja kijelezni nekem a telefon, hogy ki keres?! Milyen kínos helyzet, hogy fogom megoldani?!

Mondjuk, nekem a kommunikációs kultúra alapvetése, hogy bemutatkozással nyitok.

péntek, február 12, 2010 10:09:00 de.

macskamedve szerint:

Jgy: Neked, de nem mindenkinek.
Viszont szerintem javító-nevelő hatású, ha a be nem mutatkozó személytől megkérdezed a nevét (még akkor is, ha esetleg felismerted a hangját). Nem árt az, ha felfogja, hogy nincs benne a telefonomban, ergó nem tekintem életem annyira fontos részének.

péntek, február 12, 2010 10:40:00 de.

Jgy szerint:

Macskamedve: fogadd teljes egyetértésemet. :-)
Balázs: utóbb jutott eszembe, hogy a formális logikát követve a mobiltelefon Utálati Hasznosításába bevehetnék, hogy vigyázat, a telefonkönyvből való törlés hashajtó hatású lehet.

péntek, február 12, 2010 10:44:00 de.

Balázs szerint:

LOL :D

péntek, február 12, 2010 11:42:00 de.

Bikkfa szerint:

"Az anyukám is mindig azt mondta, jobb kint, mint bent..." /A halászkirály legendája/

Örülök, hogy haladsz át a Llanon.

péntek, február 12, 2010 3:54:00 du.

Névtelen szerint:

Sziasztok, rég jártam itt, de most jgy-n akkorát röhögtem - érdemes ide betérni hozzátok.
Szóval ez mindenkinek lehet jó példa, de álljunk meg itt. Tessék szépen továbbmenni selejtezés ügyben! Kabátzsebek, táskák (bocsi ha valakire nem vonatkozik, rám igen), fiókok, szekrények, teljes gardróbok, kamrák miegymás, sőt életünkből tüntessük el a nem kívánt személyeket, kapcsolatokat, akik csak szívják az energiát. Garantált a megújulás, higgyétek el. (Olvastam asztrológiával foglalkozótól, hogy ez van most a bolygók állásában, de ti ezt úgysem fogjátok elhinni :)
Jó kipakolást!
Édesnaiv (Poltrona)

péntek, február 12, 2010 4:45:00 du.

egy anya szerint:

Látod, akik nem állnak hozzád olyan közel, azok is mennyi jót tesznek érted. Ráadásul úgy, hogy nem is tudnak róla. :)))

péntek, február 12, 2010 6:54:00 du.

Unknown szerint:

Jgy-vel egyetértek, s kicsit tovább megyek: az is nagy bunkó, aki nem bemutatkozással kezd egy telefonhívást:) Mivel én zenét is hallgatok a telefonnal headseten, és emiatt többnyire zsebben tartom a telót, ezért általában nem tudom, ki hív. (Kivéve azt a néhány embert, akinek saját csöngése van, mert már mégis...) Túlélhető, de persze szorongásgyártó eljárásnak kiváló, ezt meg kell hagyni.

Az emésztést meg lehet ám néhány tornagyakorlattal is javítani. Pascsimottanászana (ülésből előrehajlás) napi 1 perc, páros lábemelés (hasizomerősítés gyanánt) napi 2 perc, agni sara (hasfalbehúzás) napi 1 perc. Ez összesen napi 4 perc, már ha hiszel az ilyesmiben. Én úgy gondolom, a test-lélek egység nem csak egy irányban működik. Lehet, hogy a test is vissza tud hatni a lélekre, és akkor meg milyen pöpec lenne már, hogy hasizom-erősítéssel segítesz rá a dolgok elengedésére. (Nem csak a nagydolgokéra, hanem a kicsikére is.)

péntek, április 02, 2010 10:59:00 du.

Megjegyzés küldése

<< Vissza

Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene