Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, február 11, 2010
23:34
 
Szar ügy


Tegnap egy telefonbeszélgetésben szóba jöttek a nyavalyák, egyebek közt a hátfájás. Én megosztottam azon tapasztalatomat, hogy nálam a hát- és derékfájás egyik oka az szokott lenni, ha huzamosabb ideig székrekedésem van, és ott belül nyom minden mindent. A következő mondatban már a pszichoszomatikánál tartottunk; ott, hogy a székrekedés könnyen lehet a testi tünete annak, hogy az ember nem tud elengedni bizonyos dolgokat (személyeket, problémákat, traumákat), ragaszkodik hozzájuk, megtartja őket, ahelyett, hogy megszabadulna tőlük. Aztán letettük a telefont, mert mennem kellett valahova. Mire a villamosmegállóba értem, már teljesen másutt jártak a gondolataim.

A villamoson általában olvasni szoktam (mint minden járművön, inkluzíve a gyaloglást), de felszállás után, mielőtt elővettem volna a könyvet, írtam egy SMS-t Steónak. És mit ad isten, ha már a kezemben volt a telefonom, megtettem azt, amit 2001 óta (amióta mobilom van) soha: végigmentem az irgalmatlan hosszú névlistámon, és kitöröltem belőle egy csomó nevet. Olyanokat, akikről azt se tudtam már, kicsodák, olyanokat is, akikkel valaha számot cseréltünk, de soha az életben nem beszéltünk egymással, meg olyanokat is, akikkel kapcsolatban minimális az esélye, hogy valaha keresni akarnám még az életben. Nem azt mondom, hogy a nagyját töröltem, de sacc per kábé jó egynegyedét – úgy tippelem, vagy ötven nevet. Közben gondolkodtam: úristen, mi lesz, ha felhív véletlenül valamelyikük, és nem fogja kijelezni nekem a telefon, hogy ki keres?! Milyen kínos helyzet, hogy fogom megoldani?! – Ne tessék röhögni: az ilyen apró aggodalmakat gigantikus méretű szorongássá vagyok képes felfújni. Most azonban úgy voltam vele, hogy kit érdekel: ha nem tudom, ki van a vonal másik végén, és az illető nem mutatkozik be, akkor baromi egyszerű megoldáshoz folyamodom majd: megkérdezem, ki az. Hát nem korszakalkotó?! (Aki nem látja át, hogy ez micsoda eredmény részemről, az nyilvánvalóan nem az én térképemen mozog.)

A nagytakarítás odáig tartott, hogy a villamoson végül már nem tudtam elővenni a könyvemet, sőt, néhány törölnivaló még leszállás utánra is jutott.

Amikor elértem a névlistában a ZS betűhöz, akkor kezdtem csak reflektálni, akkor jutott csak eszembe a nem sokkal korábbi beszélgetés, és kezdtem megérteni, hogy az elmúlt húsz percben valószínűleg jelentős lépést tettem az enyhén szólva nem tökéletes emésztésem jobbításának ügyében.

Címkék: , ,


Hozzászólások:


Balázs, magam is tapasztaltam néhányszor, milyen jó az, ha működik a "nihilátor" --- s még jobb, ha nincs is különösebb apropója, csak mondjuk annyi, hogy épp a kezedben van a mobilod.



Közben gondolkodtam: úristen, mi lesz, ha felhív véletlenül valamelyikük, és nem fogja kijelezni nekem a telefon, hogy ki keres?! Milyen kínos helyzet, hogy fogom megoldani?!

Mondjuk, nekem a kommunikációs kultúra alapvetése, hogy bemutatkozással nyitok.



Jgy: Neked, de nem mindenkinek.
Viszont szerintem javító-nevelő hatású, ha a be nem mutatkozó személytől megkérdezed a nevét (még akkor is, ha esetleg felismerted a hangját). Nem árt az, ha felfogja, hogy nincs benne a telefonomban, ergó nem tekintem életem annyira fontos részének.



Macskamedve: fogadd teljes egyetértésemet. :-)
Balázs: utóbb jutott eszembe, hogy a formális logikát követve a mobiltelefon Utálati Hasznosításába bevehetnék, hogy vigyázat, a telefonkönyvből való törlés hashajtó hatású lehet.



LOL :D



"Az anyukám is mindig azt mondta, jobb kint, mint bent..." /A halászkirály legendája/

Örülök, hogy haladsz át a Llanon.



:)



Sziasztok, rég jártam itt, de most jgy-n akkorát röhögtem - érdemes ide betérni hozzátok.
Szóval ez mindenkinek lehet jó példa, de álljunk meg itt. Tessék szépen továbbmenni selejtezés ügyben! Kabátzsebek, táskák (bocsi ha valakire nem vonatkozik, rám igen), fiókok, szekrények, teljes gardróbok, kamrák miegymás, sőt életünkből tüntessük el a nem kívánt személyeket, kapcsolatokat, akik csak szívják az energiát. Garantált a megújulás, higgyétek el. (Olvastam asztrológiával foglalkozótól, hogy ez van most a bolygók állásában, de ti ezt úgysem fogjátok elhinni :)
Jó kipakolást!
Édesnaiv (Poltrona)



Látod, akik nem állnak hozzád olyan közel, azok is mennyi jót tesznek érted. Ráadásul úgy, hogy nem is tudnak róla. :)))



Jgy-vel egyetértek, s kicsit tovább megyek: az is nagy bunkó, aki nem bemutatkozással kezd egy telefonhívást:) Mivel én zenét is hallgatok a telefonnal headseten, és emiatt többnyire zsebben tartom a telót, ezért általában nem tudom, ki hív. (Kivéve azt a néhány embert, akinek saját csöngése van, mert már mégis...) Túlélhető, de persze szorongásgyártó eljárásnak kiváló, ezt meg kell hagyni.

Az emésztést meg lehet ám néhány tornagyakorlattal is javítani. Pascsimottanászana (ülésből előrehajlás) napi 1 perc, páros lábemelés (hasizomerősítés gyanánt) napi 2 perc, agni sara (hasfalbehúzás) napi 1 perc. Ez összesen napi 4 perc, már ha hiszel az ilyesmiben. Én úgy gondolom, a test-lélek egység nem csak egy irányban működik. Lehet, hogy a test is vissza tud hatni a lélekre, és akkor meg milyen pöpec lenne már, hogy hasizom-erősítéssel segítesz rá a dolgok elengedésére. (Nem csak a nagydolgokéra, hanem a kicsikére is.)


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta