Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
vasárnap, március 28, 2010
13:21 A család multinacionális ellenségei
Hozzászólások:
Buksisimogatásra jelentkezem: nekem azonnal ült a poén.
Pedofilügyben még ajánlom figyelmetekbe Váncsa István Bűnbánat c. írását. Sajnos, nem emlékszem már rá, mikor jelent meg, az ÉS archívumában meg valamiért nem találom. Ezen a címen elolvasható, ebben a pillanatban az oldal alján.
A buksimogatás kiutalva.
Csak annyit tennék hozzá, bár lehet, ez is egyértelmű, erős csúsztatás (pontosabban: a liberális gondolkodás egészét elítélő kijelentés) is van a harmadik részletben: nem nagyon ismerek olyan "liberális [...] világnézetet", amely tagadná "az élet szentségét, az egy férfi és egy nő közötti házasságon alapuló családot", pláne nem "a kereszténység alapértékeit támadva-kigúnyolva". Ezeket állítani vagy mérhetetlen butaságot (nem tudni, valójában mi is az a liberalizmus), vagy szimpla aljasságot (intoleranciát a toleranciával szemben) jelez. (Inkább nem merek arra gondolni, hogy a kettőt egyszerre.)
Egyik "kedvencem" a „Védjük meg a családokat!” választási plakát: nyelvérzékem és egy bizonyos (hazai) politikai kommunikációs stílus ismerete azt súgja, hogy a szokásos kimondatlan-célzatos-burkolt-implicit inszinuációval, mondhatnám, hangulatkeltéssel van dolgunk - mégpedig az(ok) ellen, aki(k)től a családokat állítólag "meg kell védeni". << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |