Virgács Őrzi-e még bárki is azt a tekercset? Van-e ma valahol magnó, mi lejátszani képes? Egy Hungária körúti bérlakásban, kicsit tán megszeppenve a hatalmas szerkezet váratlanul elém tartott mikrofonjától – Mondj valami aranyosat! –, de három évem ösztönösségével, elfogódottság nélkül nyilatkoztattam ki: „A Télapó úszik a Dunában!” Nem tudom, a rákövetkező évek előhozták-e egyszer is e délutáni bohóckodást; emlékként csupán a tézis cseng fülemben, kuncogó cérnahangon hallva saját magamtól: „A Télapó úszik a Dunában!” Azt sem tudom, télre járt-e éppen (ami kellően indokolná mondatom alanyi részét), vagy inkább nyár volt: egyike a nyaraknak, mikor hétvégenként rendszeresen kirándultunk Trabanttal a sződligeti Duna-partra, s térdig gázolva, bukfencezve a kavicsos mederben, hűlő sörök és dinnyék társaságából figyelhettem: odabent – valahol messze – emberek úsznak; felnőttek, bátrak, s nyilván mindenhatók. Lappangó szürrealizmusom korai hajtása, avagy az említett enyhe szeppenet hozta-e össze egyetlen bizarr képbe addigi életem két evidens tapasztalatát: a Dunában-úszást és a Télapót – ma már szintén csak találgatni lehet. Annyi bizonyos: emlékeimben a kisfiú hangja egyértelműen, osztatlanul vidám; a hang gazdájában még nem merülhetett föl, hogy a hirtelen ötlete szülte kép mögött a történet nem okvetlenül aranyos. Szánját, kedves szarvasait az ár messze sodorta; botját egy bugyborékoló sóhajjal most engedi el, de a vasalt csizma, a súlyos bársonykabát, s a víztől elnehezedő hosszú, fehér szakáll, – még ha a teli puttonyt le is küzdi a hátról – önmagában is végzetes. Alábukik, merül a mélybe (húzza magával a Jézuskát, a Nyuszit), hol nem várják fényes gyerekcipők és -szemek; hol a kavicságy alatti iszapba kötve pár sörösüveg és dinnyehéj emlékezik csak egy parton bukfencező kisgyerekre, egy ócska Trabantra s egy valahai családra.

Pótlólagos megjegyzés: nem tartozik ugyan szorosan a vershez, de anyám ma lenne 66 éves.

Címkék: Vers

---