Kétharmad
A nagy összefüggések feltárását meghagynám másnak. Magam csak pár megjegyzésre szorítkozom.
Este a Vörösmarty téren természetesen OVáció volt. Ami tény, az tény: kijárt nekik az ünneplés, miután az első forduló hangulatát sikeresen elkúrta a bürokrácia. Az egyik megszólaló, úgy is, mint belvárosi polgármester, Rogán Antal volt.
Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy a parlamentbe jutott fasiszta párt vezetője hangsúlyozta este: ugyanazt fogják csinálni bent és kint, mint amit eddig. És hajlamos vagyok elhinni, hogy komolyan is gondolja: a Jobbik politikájában és világnézetében valóban nem történt változás azóta, hogy megjelentek a porondon. És Rogán Antal négy éve a Fidesz és a – ma fő ellenségnek számító – Jobbik közös jelöltjeként szerzett polgármesteri címet. Ismétlem: a Jobbik politikája és világnézete akkor is ugyanaz volt, mint ma.
Ugyanezen Rogán Antal a kétharmadot úgy interpretálta: „Ma az egész ország örül.”
Gyors számítás: az 1. fordulóban a választói névjegyzékben 8.034.394 választópolgár szerepelt. Közülük 2.706.292 fő szavazott listán a Fideszre (és KDNP nevű fantomvégtagjára). Magyarán 5.328.102 magyar ember fejezte ki távolmaradásával vagy másra adott szavazatával, hogy nem támogatja a Fideszt. Vicces egybeesés, hogy ez a szám az összes választó 66,31%-a. Másképp fogalmazva: az ország lakosságának több mint kétharmada nem szavazott bizalmat a Fidesznek.
Ezt interpretálta úgy a Fidesz: „Ma az egész ország örül.” E mondatot nem lehet másként értelmezni (erre négy évnyi bizonyítékom van az 1998–2002 közötti időszakból), mint annak megvallásaként, hogy nézetük szerint az a másik kétharmad (több mint ötmillió ember) nyilvánvalóan nem tartozik az országhoz. És amikor a Fidesz azt ígéri, hogy az ország érdekeit fogja képviselni, akkor mi, a nem-ország (akikről, mint maguk mondták, név szerinti listájuk van), pontosan tudjuk, mire számíthatunk.
Címkék: Politika