Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

vasárnap, április 04, 2010
10:22
 
A változó és a változatlan


Vannak a világban változó és változatlan dolgok. Ilyen vagyok például én: változó és változatlan. Változó, hogy mit gondolok a világról, de (aránylag) változatlan, hogy hogyan gondolkodom róla.

Változott az életem során, hogy mit gondolok olyan kérdésekről, mint pl. hogy van-e Isten, hogy ha van, akkor milyen, hogy feltámadt-e Jézus, hogy ki alapította az egyházat, stb. De változatlan, hogy e kérdésekre csak olyan válaszokat tudok elfogadni, amelyek összhangban állnak mindazzal, amit a világról tudok: a disszonanciát borzasztó nehezen viselem. Ha azon kapom magam, hogy egy-egy válaszom ellentmond a világképem egészének, akkor revízió alá veszem mind az adott választ, mind a világképem egészét, és nem találok belső békét addig, amíg újra meg nem valósul a racionális összhang.

Ez nem azt jelenti, hogy a gondolkodásomban nincs helyük a paradoxonoknak, a gödeli kérdéseknek. Nagyon is helyük van. Csakhogy más egy gödeli kérdés, és más egy válasz felületességéből adódó, nyilvánvaló marhaság. Hasonlóan ahhoz, amit Ladocsi atya mondta volt nekem a szemináriumban, amikor egy enyhén szólva nem ortodox állításra azt találtam mondani, hogy eretnekség:

– Uram, különbség van az eretnekség és a hülyeség között. Ahhoz, hogy valaki eretnek legyen, ahhoz szükséges bizonyos intelligencia.

Úgyhogy semmi bajom azzal, ha egy kérdésről bebizonyosodik (vagy legalábbis valószínűnek látszik), hogy gödeli, vagyis hogy igazságértéke (igaz-e vagy hamis) természetéből adódóan eldönthetetlen az adott rendszeren belül. Ugyanakkor komoly erőfeszítéseket teszek magamban arra, hogy a banális ellentmondásokat kiküszöböljem a rendszeremből.

Mindez csupán bevezető ahhoz, hogy – húsvét alkalmából – leírjam: jó pár éve írtam egy Feltámadt-e Jézus? című esszét, amelyben akkori legjobb tudásom szerint összeszedtem az érveket és ellenérveket, és ezek ütköztetéséből logikus következtetés útján arra jutottam, hogy az ún. Krisztus-esemény nevű történelmi jelenség legvalószínűbb magyarázata az, ami kétezer év óta a húsvéti állítás: Krisztus feltámadt.

Azonban a helyzet az, hogy az akkori és a mostani legjobb tudásom nem ekvivalens. Új információk, új szempontok kerültek figyelmem fókuszába az elmúlt évek során, és az elfogadott régi válasz, valamint az aktuális világképem között elkezdtem megtapasztalni a fent említett disszonanciát. Ami pedig nem jó. Úgyhogy nekiláttam a revíziónak. Ez persze így kicsit elnagyolt állítás, hiszen ez nem „egyszer csak” egyik pillanatról a másikra történt; a revízió voltaképpen állandó folyamat nálam. A revízió aktuális tárgya azonban időről időre változik. És azóta, hogy tavaly először coming outoltam itt a blogomban, miszerint nem vagyok már keresztény, érzem a sürgető késztetést, hogy számot adjak e kijelentés racionális hátteréről. Ha egyszer nem vagyok keresztény, akkor ebből az következik, hogy nem fogadom el a hagyományos keresztény választ arra a kérdésre, hogy mi történt cirka kétezer évvel ezelőtt Jeruzsálemben. Tényleg nem fogadom el. De akkor mit állítok helyette? Racionális lényként nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy egy kézlegyintéssel ignoráljam a kérdést.

Úgyhogy revízióm tárgya jó ideje a Krisztus-esemény. Pasziánszozom gondolatban a rendelkezésre álló adatokkal, és keresem azt a legökonomikusabb megoldást, ami nem mond ellent a tényeknek. E tevékenységem javarészt az önmagammal (a fent említett cikkemben írottakkal) folytatott vitából áll. Az éjjel és nappal, ébren és álomban, egyedül és párbeszédben történő pasziánszozás eredményeként kezd kirajzolódni egy elfogadható magyarázat. Messze van még ez attól, hogy olvasható formába kerüljön, mert a kereszténységgel hagyományosan szembehelyezkedő válaszok olcsó voltával tökéletesen tisztában vagyok továbbra is.

Az említett cikkben négy tényből (premisszából) indultam ki, és a logika szabályai szerint jutottam el a következtetésre. A formális logika szabályai is olyasmik, amelyek a változatlan dolgok között szerepelnek. Úgyhogy amennyiben az akkori következtetésemet ma nem tartom helyesnek, két úton indulhatok el. Az egyik, hogy megkeresem levezetésemben a logikai hibát, hiszen igaz premisszákból a helytelen logika alkalmazása hamis következtetésre vezet. A másik út, hogy felülvizsgálom a premisszákat. Ugyanis hamis premisszákból a helyes logika alkalmazása ugyancsak hamis következtetésre vezet.

Én ez utóbbi úton indultam el, és meg kell hagyni, elég kalandos területre tévedtem. Megkockáztatom, hogy olyan helyekre is, ahol korábban még más nem járt (bár ezt persze nem tudhatom bizonyosan). Remélem, záros időn belül eljut e kalandpasziánsz olyan fázisba, hogy az másokkal is megosztható legyen.



Húsvét kapcsán még egy változó és egy változatlan dologról kell említést tennem. A változatlan a főtt csülök. A kifejezés feltehetőleg nem igényel magyarázatot.

A változó dolog csülök-ügyben annyi, hogy a húsvéti asztalra dekoráció gyanánt idén a virágcsokron kívül egy általam készített rajz is került:


Húsvéti malac


További szép ünneplést mindenkinek!

 

Címkék: , , ,


Hozzászólások:


Elég disznó vicc.



Abban az írásodban évek óta próbálok valami logikai hibát keresni, de nem ment. (Lehet, hogy túl hülye vagyok eretneknek?) Kíváncsian várom, mit hozol ki belőle. (a malacot meg sajnálom :(



Nem tudom, mi volt a célja ennek a posztnak. Ha premarketing, csúnya szóval, beetetés, akkor én ráharaptam és nagyon várom mire jutottál a gondolkodásban. Ha fricska a bambakereszténységnek és nem lesz publikáció, akkor köztörvényes bűnözőnek nyilvánítalak és feljelentelek a bíróságon, vagy az omnibuszmannál létfontosságú információk hanyag kezeléséért. Komolyra fordítva a szót, Balázs, ezen tényleg életek múlhatnak. ... és ismerve a kaotikus egyház módszereit aggódom is a tied miatt. :o(



Szia Balázs!
Nem vagyok egyik vallás hívője sem, de érdekel hogyan gondolkodnak a világról. Igyekszem, követni mások gondolatmenetét, de ez nem mindig egyszerű.
Leginkább talán panteisztikusnak nevezhető világlátásommal, időnként nehézkes a különféle vallásos elgondolásokat megértenem, vagy vallásos élményeket közvetítő verseket befogadnom.
Ilyen vers az is, amire soraidat olvasva asszociáltam: Dsida Jenő:Húsvéti ének az üres sziklasír mellett
http://vmek.oszk.hu/00600/00640/html/vers1301.htm#09

Üdvözöllek: Ria



Még régebben olvastam hivatkozott esszédet, lenyűgöző volt, így aztán izgatottan várom az "eretnek verziót".
Egyvalamit nem látok át (vagy inkább be), abból, hogy valaki nem keresztény, miért következik, hogy tagadja Jézus feltámadását?



A reductio ad absurdum miatt.

Tegyük fel, hogy valaki nem keresztény, ugyanakkor nem tagadja Jézus feltámadását! Utóbbi állítás azt jelenti, hogy igaznak fogadja el a "Jézus feltámadt" állítást. (Megjegyzés: ennek nem tesz eleget az, aki olyasmit állít, hogy Jézus valójában nem halt meg a kereszten, hanem tetszhalott volt, de magához tért.)

Ha viszont ő maga azt tartja, hogy Jézus feltámadt, akkor ezzel szükségszerűen azt is vallja, amit a feltámadás üzenetét egyébként hordozó és továbbadó közösség vall: hogy Jézus legyőzte a halált, s ezzel igazolta isteni küldetését. Magyarán: ő valóban az, aki mondja magát: az Úr.

Márpedig ha valakiről azt vallja az ember, hogy ő az Úr, akkor ebből a hitéből óhatatlanul adódik, hogy részéről egyetlen viselkedés konzekvens: az ő személyes elfogadása élete Urának. Minden más magatartás ostobaság.

Az az ember, aki vallja, hogy Jézus az Úr, és elfogadja őt élete Urának -- ez az ember per definitionem keresztény.

Tehát ha nem valaki nem tagadja (hanem vallja), hogy hogy Jézus feltámadt, akkor az illető (az ostobaság esetét kizárva) szükségszerűen keresztény. Ezzel igazoltuk, hogy (a konzekvens viselkedés határain belül) nem fordulhat elő olyan eset, hogy olyasvalaki legyen nem keresztény, aki ne tagadná Jézus feltámadását.

Quod erat demonstrandum.

Az "eretnek verziót" én is izgatottan várom. Remélhetőleg a következő 5-10 évem elegendő lesz arra, hogy elkészüljön...



Kérlek, viseld türelemmel az én ostobaságomat, de a (nagyon is szépen és érthetően levezetett) válaszod második bekezdése még mindig nem stimmel. Olyasmire gondolok, hogy bárki szabadon hihet benne, vallhatja, hogy volt egy Nagy Dezső nevű személy, aki feltámadt, de ez azon túl, hogy eszerint lehetséges a feltámadás, az ő életére nincs különösebb hatással. Ugyanígy bárki szabadon hihet benne, vallhatja, hogy feltámadt Jézus - anélkül, hogy ennek az összes velejáróját elfogadná. Ad absurdum azt is le lehet vezetni, hogy egy Jézus nevű személy (tényleges, megtörtént) feltámadását egy vallási közösség egyszerűen beépítette a programjába.
Amúgy: rémlik, mintha Ilja Varsavszkij Molekuláris kávéházában olvastam volna egy időutazóról, aki be akarja bizonyítani, hogy Jézus nem is létezett, és közben vele történik meg mindaz, ami aztán a legendát megtermti.



Az érvelésed véleményem szerint ott sántít, hogy a "feltámad" szót olyan módon használod, mint bármely más állítmányt: mintha tetszés szerint és minden különösebb következmény nélkül állítható vagy tagadható volna bármely alany neve mellett. Holott ez nem így van. Bizonyos állítmányok subsztanciálisan meghatározzák azt az alanyt, akiről azt állítjuk.

Abból, hogy azt állítjuk: a "Nagy Dezső golfozik" mondat igaz, semmi újat nem tudtunk meg N.D. szubsztanciájáról. Ha viszont azt mondom, hogy a "Nagy Dezső fotoszintetizál" mondat igaz, akkor ez szubsztanciális információval szolgál, mert ez a mondat csakis akkor lehet igaz, ha Nagy Dezső -- korábbi várakozásunkkal szemben -- nem ember, hanem növény, hiszen a fotoszintézis képessége sui generis növényi tulajdonság.

A feltámadás jelensége, ugyanígy, sui generis transzcendens jelenség: az emberiség írott történetében nincs említés olyan feltámadás-történetről, amely valamilyen módon ne lenne összefüggésben a transzcendenciával. Vagyis ha azt állítom, hogy létezett egy Jézus nevű ember, akkor ha ehhez hozzáteszem, hogy "Jézus prédikált", ezzel ugyanúgy nem állítottam semmi újat Jézus szubsztanciájáról, mint Nagy Dezsőről azzal, hogy golfozik. Ellenben ha azt állítom e Jézus nevű emberről, hogy feltámadt, akkor a szubsztanciájáról igenis új dolgot állítok: hogy ő valamilyen módon transzcendens személy, és hogy más, mint az összes olyan ember, akik nem támadtak fel.

Ugyanez persze akkor is igaz, ha a "Nagy Dezső feltámadt" mondatot tételezem igaznak: ebben az esetben Nagy Dezsőre áll, hogy transzcendens személy, és hogy más, mint a többiek.

Az, hogy konkrétan mit jelent az, hogy transzcendens, hogy miben más -- ezt az a történeti-társadalmi-kulturális kontextus határozza meg, amelyben a "Jézus feltámadt", ill. a "Nagy Dezső feltámadt" mondat elhangzik. Másképp mondva: ezen állításokat nem lehet kiragadni a kontextusukból. Nem lehet (értelmes módon) csak úgy a levegőbe bemondani, hogy "Nagy Dezső feltámadt", mert egy ilyen mondatnak pontosan annyi értelme lenne, mint az intelligencia tesztek azon példamondatainak, hogy "Minden Beszef egyben Gamel is". Vagyis semmi nem következik belőle.

Ellenben ha kontextuálisan nézzük, akkor a "Nagy Dezső feltámadt" mondat igaz volta rengeteg más állítás igaz voltát is implikálja. És a "Jézus feltámadt" állítás igaz volta is rengeteg más állítás igaz voltát implikálja (amelyek valószínűleg alig egyeznek meg azzal, ami N.D. feltámadásából következik).

Amennyiben azonban valóban kontextusában vizsgáljuk Jézus feltámadásának kérdését, akkor az általad vitatott mondatom igazsága nem kérdéses. Vagy ha igen, akkor azt annak kell igazolnia, aki megkérdőjelezi: nevezetesen hogy az i. sz. 30. április 7-én, Jeruzsálemben kivégzett, Jézus nevű karizmatikus vándortanító feltámadása más konkrét módon is állítható és értelmezhető az összes róla és a környezetéről rendelkezésünkre álló tény ismeretében (mégpedig így és így), mint ahogy az a keresztény kérügmában megjelenik.

Természetesen -- újfent hangsúlyozom -- mindez csak akkor áll, ha nem mondunk le szolipszista (avagy posztmodern) módon az értelmes beszédről, és igényt formálunk arra, hogy állításaink a valóságról mondjanak releváns információkat. Ellentétes esetben persze bármit mondhatunk, következmények nélkül.



Az érvelésed most is brilliáns, ennek megfelelően most is tetszik. (Csak az utolsó bekezdéssel nem tudtam mit kezdeni, remélem, nem kell magamra vennem.)
Azon töröm a fejem, mégis nem datur-e tertium. Hogy pl. kereszténynek nevezhető-e egy pedofil pap, aki pedig vallja Jézus feltámadását. (Most elkülönítve azt az esetet, ha nem hisz benne, de prédikál róla, így Jézus feltámadása - az ő rendszerében - hazugság.)
Kereszténynek nevezhető-e egy próféta, aki megjövendöli a megváltó feltámadását.



Nem kell magadra venni -- elvi szempont volt.

Arról, hogy ki keresztény, egyszer írtam egy hosszú posztot, amelyben több tucat, a gyakorlatban élő definíciót felsoroltam. Erre egyértelmű (azaz száz százalékos társadalmi támogatottságú) válasz nincs.

A kereszténység öndefiníciója is kérdéses, hiszen a "keresztény" szó térben, időben és kultúrában meglehetősen heterogén csoportot fed le. Mégis, ha reprezentatív mintát veszünk kétezer év kereszténységéből, akkor az derül ki, hogy a keresztények azt tartják közibük valónak, aki hiszi, hogy az Atya szeretetből a világba küldte öröktől fogva létező egyszülött Fiát, aki emberré lett, a kereszten meghalt, eltemették, de feltámadt, ezzel legyőzte a halált, és bizonyította isteni természetét.

Hogy emellett dug-e kisgyerekeket a sekrestyében, az más kérdés: az nem a hit, hanem az erkölcs tárgya.

Az is más kérdés, hogy találkoztam én már olyan "katolikus" nővel, aki napi áldozó ugyan, de Jézus feltámadásában nem hisz; a minap pedig -- legnagyonbb meghnökkenésemre -- azt tudtam meg egy levélből, hogy valaki, aki magát elkötelezett kereszténynek vallja (és engem hűtlenséggel vádol, hogy már nem vagyok az) soha életében nem hitt Jézus isteni természetében -- amitől persze 325-től kezdve kívüldefiniálja magát a kereszténységen.

Több dolgok vannak földön és egen...



OK, akkor továbbra is várom az esszét.



Tetszik a beetetés, várom a folytatást.

Tetszik a rajz is: ezért lettem vegetáriánus.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta