A változó és a változatlan
Vannak a világban változó és változatlan dolgok. Ilyen vagyok például én: változó és változatlan. Változó, hogy mit gondolok a világról, de (aránylag) változatlan, hogy hogyan gondolkodom róla.
Változott az életem során, hogy mit gondolok olyan kérdésekről, mint pl. hogy van-e Isten, hogy ha van, akkor milyen, hogy feltámadt-e Jézus, hogy ki alapította az egyházat, stb. De változatlan, hogy e kérdésekre csak olyan válaszokat tudok elfogadni, amelyek összhangban állnak mindazzal, amit a világról tudok: a disszonanciát borzasztó nehezen viselem. Ha azon kapom magam, hogy egy-egy válaszom ellentmond a világképem egészének, akkor revízió alá veszem mind az adott választ, mind a világképem egészét, és nem találok belső békét addig, amíg újra meg nem valósul a racionális összhang.
Ez nem azt jelenti, hogy a gondolkodásomban nincs helyük a paradoxonoknak, a gödeli kérdéseknek. Nagyon is helyük van. Csakhogy más egy gödeli kérdés, és más egy válasz felületességéből adódó, nyilvánvaló marhaság. Hasonlóan ahhoz, amit Ladocsi atya mondta volt nekem a szemináriumban, amikor egy enyhén szólva nem ortodox állításra azt találtam mondani, hogy eretnekség:
– Uram, különbség van az eretnekség és a hülyeség között. Ahhoz, hogy valaki eretnek legyen, ahhoz szükséges bizonyos intelligencia.
Úgyhogy semmi bajom azzal, ha egy kérdésről bebizonyosodik (vagy legalábbis valószínűnek látszik), hogy gödeli, vagyis hogy igazságértéke (igaz-e vagy hamis) természetéből adódóan eldönthetetlen az adott rendszeren belül. Ugyanakkor komoly erőfeszítéseket teszek magamban arra, hogy a banális ellentmondásokat kiküszöböljem a rendszeremből.
Mindez csupán bevezető ahhoz, hogy – húsvét alkalmából – leírjam: jó pár éve írtam egy Feltámadt-e Jézus? című esszét, amelyben akkori legjobb tudásom szerint összeszedtem az érveket és ellenérveket, és ezek ütköztetéséből logikus következtetés útján arra jutottam, hogy az ún. Krisztus-esemény nevű történelmi jelenség legvalószínűbb magyarázata az, ami kétezer év óta a húsvéti állítás: Krisztus feltámadt.
Azonban a helyzet az, hogy az akkori és a mostani legjobb tudásom nem ekvivalens. Új információk, új szempontok kerültek figyelmem fókuszába az elmúlt évek során, és az elfogadott régi válasz, valamint az aktuális világképem között elkezdtem megtapasztalni a fent említett disszonanciát. Ami pedig nem jó. Úgyhogy nekiláttam a revíziónak. Ez persze így kicsit elnagyolt állítás, hiszen ez nem „egyszer csak” egyik pillanatról a másikra történt; a revízió voltaképpen állandó folyamat nálam. A revízió aktuális tárgya azonban időről időre változik. És azóta, hogy tavaly először coming outoltam itt a blogomban, miszerint nem vagyok már keresztény, érzem a sürgető késztetést, hogy számot adjak e kijelentés racionális hátteréről. Ha egyszer nem vagyok keresztény, akkor ebből az következik, hogy nem fogadom el a hagyományos keresztény választ arra a kérdésre, hogy mi történt cirka kétezer évvel ezelőtt Jeruzsálemben. Tényleg nem fogadom el. De akkor mit állítok helyette? Racionális lényként nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy egy kézlegyintéssel ignoráljam a kérdést.
Úgyhogy revízióm tárgya jó ideje a Krisztus-esemény. Pasziánszozom gondolatban a rendelkezésre álló adatokkal, és keresem azt a legökonomikusabb megoldást, ami nem mond ellent a tényeknek. E tevékenységem javarészt az önmagammal (a fent említett cikkemben írottakkal) folytatott vitából áll. Az éjjel és nappal, ébren és álomban, egyedül és párbeszédben történő pasziánszozás eredményeként kezd kirajzolódni egy elfogadható magyarázat. Messze van még ez attól, hogy olvasható formába kerüljön, mert a kereszténységgel hagyományosan szembehelyezkedő válaszok olcsó voltával tökéletesen tisztában vagyok továbbra is.
Az említett cikkben négy tényből (premisszából) indultam ki, és a logika szabályai szerint jutottam el a következtetésre. A formális logika szabályai is olyasmik, amelyek a változatlan dolgok között szerepelnek. Úgyhogy amennyiben az akkori következtetésemet ma nem tartom helyesnek, két úton indulhatok el. Az egyik, hogy megkeresem levezetésemben a logikai hibát, hiszen igaz premisszákból a helytelen logika alkalmazása hamis következtetésre vezet. A másik út, hogy felülvizsgálom a premisszákat. Ugyanis hamis premisszákból a helyes logika alkalmazása ugyancsak hamis következtetésre vezet.
Én ez utóbbi úton indultam el, és meg kell hagyni, elég kalandos területre tévedtem. Megkockáztatom, hogy olyan helyekre is, ahol korábban még más nem járt (bár ezt persze nem tudhatom bizonyosan). Remélem, záros időn belül eljut e kalandpasziánsz olyan fázisba, hogy az másokkal is megosztható legyen.
Húsvét kapcsán még egy változó és egy változatlan dologról kell említést tennem. A változatlan a főtt csülök. A kifejezés feltehetőleg nem igényel magyarázatot.
A változó dolog csülök-ügyben annyi, hogy a húsvéti asztalra dekoráció gyanánt idén a virágcsokron kívül egy általam készített rajz is került:

További szép ünneplést mindenkinek!
Címkék: Gasztro, Humor, Vallás, Világ+ember