...és amit négy éve kisebb-nagyobb intenzitással csinálok is, azt végre-valahára közhírré tettem a honlapomon ajánlat formájában, a következő, alaposan átgondolt mondattal:

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!

Nem véletlenül fogalmaztam úgy, hogy „alaposan átgondolt”. Ajánlatomban e mondat minden elemét részletesen kifejtem; az egyes eszmefuttatások külön aloldalakon találhatók.

Megelőzve bárminemű félreértést, azt is feltüntettem hogy „mivel a hatályos magyar jogszabályok értelmében a "pszichoterápia" nevű tevékenység végzése speciális szakképesítéshez kötött, az általam terápiás keretek között nyújtott segítő szolgáltatás hivatalosan nem tekinthető pszichoterápiának”. Megjegyzem, a hozzám hasonlóan de facto pszichoterápiát tartó de iure nem-pszichoterapeuták mezőnyében, amennyire az interneten láttam, e tény explicit szerepeltetésével vitathatatlanul kuriózumnak számítok. Nem kizárt, hogy ezzel el is riasztok némelyeket – ugyanakkor a fair play fontos számomra. Noha mindent mérlegre téve valóban úgy gondolom (és tapasztaltam is már), hogy készségeim és ismereteim eredőjeképpen képes vagyok arra, hogy strukturált módon, ún. terápiás keretek között segítsek másokat saját életminőségük megjavításának útján, tárgyi tudásomat nyilvánvalóan nem akarom összemérni senkivel, aki hosszú évek kemény munkájával ténylegesen megszerezte szakképesítését.

Az összehasonlítgatásnak amúgy sem lenne sok értelme. Ehelyett inkább idézek két részt önmagamtól, a fent említett oldalakról. Az elsőben azt írom le, hogy mi a kliens szerepe a terápia folyamatában; a másodikban azt, hogy – az én szótáramban – mit is jelent egyáltalán az, hogy terápia.

„Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van” – panaszkodik az ismert magyar népdal beszélője. És igaza van – de ez nem terápiás téma. Az sem terápiás téma, hogy mennyire hülye (gonosz, rosszindulatú, idegbeteg, ostoba) a szomszédod (munkatársad, anyád, házastársad, gyereked). Az sem, hogy milyen irányban változik a világ. A világ, a téged körülvevő emberek vagy az időjárás megváltoztatása nem a terápia hatáskörébe tartozik. Egyetlen valami lehet terápiás téma: TE. Az, hogy te hogy érzed magad a változó világban. Hogy te milyen módon vagy képes megélni a szomszédod (munkatársad, anyád, házastársad, gyereked) társaságát. Hogy mennyire vagy kiszolgáltatva a külső körülményeknek (pl. a nagyon hideg télnek vagy a nagyon meleg nyárnak). Ezek terápiás témák – mert ezeken a terápia keretei között lehet változtatni. A terápia célja ugyanis egy valami: a változás. Ne azért gyere hozzám terápiába, hogy megértsd, miért is vagy rosszul – hanem azért, hogy jól legyél. A pozitív változáshoz vezető út esetenként tehet kisebb-nagyobb kitérőt a múlt (leginkább a gyerekkor) felé – de ez egyrészt nem szükségszerű feltétele a terápia hatékonyságának, másrészt az ilyen vargabetű, ha sor is kerül rá, soha nem terápiás cél, hanem terápiás eszköz. A cél az, hogy az életed élhetőbb, teljesebb legyen. Ha „meggyőző indokokat” akarsz begyűjteni a múltadból ahhoz, hogy végső soron miért ne változtass és miért szenvedj tovább – akkor ne akarj terápiába fogni. Ha nyitott vagy arra, hogy életed eddig nem működő megoldásai helyett valami újat tanulj (akár a múlt feldolgozásának eszközét használva) – akkor elkezdheted a terápiás munkát. Munkát – mert a terápia munka. Nemcsak a terapeutának: neked is. A fogorvosnál elég, ha nagyra nyitod a szád: pusztán az, hogy nem szaladsz el, elegendő ahhoz, hogy a fogorvos elvégezze a szükséges beavatkozást. A terápia nem ilyen. A terápiához két személy aktív, elkötelezett közreműködése kell. Az egyik (ha engem választasz) én vagyok – és én bedobom a „közösbe” azt, ami az én részem. Azt, ami a te részed, neked kell bedobni. Más nem teszi meg rajtad kívül. Noha erről manapság mind kevésbé illő szót ejteni, testünk az évek során megöregszik, sejtjeink, szöveteink és szerveink elhasználódnak, s végül valamennyien meghalunk. Jövőbeli elmúlásunk ténye megkerülhetetlen. Azonban az odáig tartó utunk során jogunk is, lehetőségünk is van arra, hogy amennyire az objektív körülmények engedik, szubjektíve jól érezzük magunkat: testben, lélekben és kapcsolatainkban. A terápia olyan folyamat, amelynek során megtanulhatunk e jogunkkal élni, megtanulhatjuk e lehetőségünket valóra váltani. Az ógörög therapeia szó elsődleges jelentése: gyógyítás, gyógykezelés. Ezek hallatán legtöbbünknek automatikusan fájdalmas és megalázó tapasztalatok sokasága jut eszünkbe. Azonban a therapeia szó eredetileg számos más jelentéssel is bírt, s ezek többsége gazdagíthatja, árnyalhatja a terápia lényegéről alkotott elképzelésünket. E további – számunkra fontos – jelentések a következők: tisztelet, figyelmesség, gondoskodás, ápolás, testőrség, kíséret. A terápia célja, mint már mondtam, a változás, mégpedig a pozitív változás. Sok terápiás irányzattal összhangban úgy tartom, hogy minden ember alapvetően rendben van – akkor is, ha történetesen „valami nem stimmel vele”. A segítséget kérő embernek ezért nem egy nagyhatalmú varázslóra van szüksége, hanem egy olyan személyre, aki őt egyenrangú partnernek tekintve tisztelettel van iránta; aki teljes figyelemmel hallgatja őt; aki legjobb tudása szerint, elkötelezetten gondoskodik róla, ápolja és testőrként kíséri azon a kalandos úton, amelyen elindul, hogy felfedezze azon saját – pillanatnyilag számára rejtett – erőforrásait, amelyek a pozitív változást lehetővé teszik. Ez a személy a terapeuta.

A terápiás oldalam linkje itt fent, a blog tetején, illetve (a többi főlinkhez hasonlóan) honlapom minden egyes aloldalán megtalálható. Amennyiben a lehetőségeidhez mérten te is teszel valamilyen lépést annak érdekében, hogy ez az oldal ismertebb legyen, azt előre is nagyon köszönöm neked.

Címkék: Pszicho, Virtuál

---