Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szerda, május 19, 2010
15:29
 
Béla és Dezső, avagy a pszichoterápia lényege (példabeszéd)


Képzeljünk el egy embert. Legyen Béla. (Lehetne bármi más is.) Béla éli a maga életét, nem túl egyszerűen, de nem is túl bonyolultan. Izgalmakra főleg hó végén kell számítania, amikor kezd kifutni a pénzből. Sőt, mi tagadás, egyre gyakrabban előfordul, hogy a „hó vége” már a hónap közepén bekövetkezik. A fizetése ugyanis nem túl magas, s ráadásul nem tanulta meg azt sem, hogy hogyan kéne optimálisan beosztani. Az igazat megvallva, az „izgalmak” szó nem is fedi pontosan a tényeket: Béla a pénzhiány miatt folyamatosan kisebb-nagyobb stresszben él. Időnként kínos és megalázó helyzetekben találja magát, jóllehet katasztrófáról nincs szó nála (még).

És akkor jön valaki, aki segít neki. Legyen Dezső. (Lehetne bármi más is.) Eltelik néhány hét vagy hónap, és azt látjuk, hogy Béla viszonylagos anyagi jólétben él. Nem lett ugyan milliomos, de anyagi problémái gyakorlatilag megszűntek.

Mi történt? Hogyan segített neki Dezső? És hogyan nem?

Szögezzük le a legfontosabbat: Dezső nem adott pénzt Bélának. Egyetlen fillért sem. Sőt, nem is vette át tőle a pénzügyek kezelését. Ehelyett három dolgot tett.

Először is segített neki, hogy az föltérképezze tényleges vagyoni helyzetét. Ennek során kiderült, hogy Bélának nemcsak deficitjei vannak, hanem van számos tartaléka is, amelyekről korábban nem is tudott. Például a kertben el van ásva valahol jó pár aranytallér. A banknál pedig – furcsamódon – van egy folyószámlája, amin igen sok pénz található, csak ez eddig valahogy nem jutott eszébe.

Másodszor hozzásegítette Bélát ezekhez a rejtett tartalékokhoz. Nem ő fogott ásót, hogy föltúrja a kertet az aranyakért. Még csak tippeket sem adott Bélának, hogy merrefelé ásson. Azonban az ásás során folyamatosan kísérte őt, biztatta és támogatta. Amikor aztán javasolta neki, hogy vegyen föl pénzt a folyószámlájáról, kiderült, hogy Bélának fogalma sincs, mi lehet a PIN kódja. A kódot persze Dezső sem tudta. Kitalálni sem tudta, nem is kísérletezett vele. Ellenben segített Bélának feltúrni a lakást (ennek során Béla végre megszabadult egy csomó kacattól, limlomtól és porfogótól, ami korábban állandóan csak az útjában volt), s végül előkerült az a cetli, amire hajdan a PIN kódot írták. Béla így már hozzáférhetett a pénzéhez. Ami ugyan „jogilag” korábban is az övé volt – csak éppen nem tudta használni.

Harmadszor megtanította valamire Bélát, mégpedig arra, hogy befektesse és beossza a pénzét. Félreértés ne essék: nem arra tanította meg, hogy garasoskodjon, hanem hogy tudjon különbséget tenni lényeges és lényegtelen, a „muszáj” és a „jó lenne, ha” között. Béla számba vette vagyonát, elkezdte jegyezni, ha pénzhez jutott, és azt is, ha pénzt adott ki. Időnként hozzányúlt a tőkéjéhez, és megengedett magának némi luxust. Volt, hogy spontán módon költekezett. De a spontaneitás sem jelentett soha meggondolatlanságot: mindig tudta, hogy mit csinál és mit csinálhat. Amikor történetesen extra bevételre tett szert, azt egyrészt mindig megünnepelte, másrészt egy bizonyos hányadát tőkésítette: lekötötte, de azzal, hogy a betétet bármikor feltörheti. Elvégre a pénze nem arra való, hogy legyen, hanem hogy használja.

Mire Béla eljutott odáig, hogy anyagilag rendezett és teljesen tudatos életet éljen, évek teltek el. Dezső addigra már rég eltűnt az életéből, hiszen jó ideje nem volt szüksége rá. Bár egyszer-egyszer azért fölhívta, ha valamilyen nehezebb pénzügyi döntés előtt állt.


A példabeszéd magyarázata:

A terápia nemcsak akkor lehet indokolt, amikor nagyon súlyos baj van: akkor is hasznos lehet, ha valaki csupán szeretne a jelenleginél összeszedettebben, harmonikusabban élni.

A terápia során a kliens nem kap külső megoldásokat. A terapeuta nem ad neki tanácsokat, nem utasítja, hogy mit tegyen, mit ne tegyen. A terapeuta, miként Dezső is, három dolgot tesz.

Egyrészt segít a kliensnek erőforrásai felismerésében.

Másrészt segít neki, hogy hozzáférjen e létező, ám pillanatnyilag nem elérhető erőforrásokhoz. (Ennek során a kliens megszabadulhat az életét akadályozó ballasztoktól.)

Harmadrészt megtanítja neki, hogy hogyan gazdálkodjon a régi és új erőforrásaival. E tanulás sokáig tart, de egy idő után már nincs szükség tanárra; a terapeutának a célja nem az, hogy a klienst ragaszkodóvá tegye és magához kösse, hanem ellenkezőleg: hogy a kliens képes legyen önálló életre, és már ne legyen szüksége mankóra.

Ezzel együtt a befejezett terápia után is elkelhet időnként a segítség – ez természetes dolog.

Címkék:


Hozzászólások:


Csak azért írok, mert szerintem disznóság, hogy még senki sem írta ide, hogy ez a bejegyzés nagyon jó. Pedig az. Egy csomó embernek téves elgondolásai vannak a pszichoterápiáról. Azért is jó, ha le van írva, mert az ember így nemcsak azzal lesz tisztában, mire számítson, mit várjon, hogy működik ez az egész, hanem felismerheti azt is, ha véletlenül kevésbé alkalmas személy kezébe kerül (pl. olyan, aki a szájába akarja rágni, hogy mit vagy mit ne tegyen).

Remélem, ezt a szöveget is felrakod majd a terápiás oldalra, és bekerül majd a mémkönyved második kötetébe, tudod, a "Párolt patisszon pirkadatkor" címűbe. :)



Köszönöm. :)

Ha abból ki is marad, az Abált alga alkonyatkor-ba vagy a Darált döghús délután-ba okvetlenül beillesztem.



Balázs: Nagyon klassz a bejegyzés. Esmeg jelentkezem buksimogatásra, mivel a tanmesét már a magyarázat elolvasása előtt megértettem.
Ádám: A bejegyzést csak most olvastam. Elnézést a 14 órányi disznóságért.
Ádám, Balázs: "Hűtött hering hajnalban (holdfogyatkozáskor)"



Egyetlen kritikai megjegyzés: Béla és Dezső mellé én leírtam volna egy-egy női nevet is.



A bejegyzés valóban nagyon jó és remekül van megírva.

Csak azért a kisördög....

Mi van akkor, ha Béla nem arra ébred rá, hogy elásott pénze és elfeledett bankszámlája van, hanem arra, hogy három ismerősének tartozik? Mivel az adósságait nem tudta megadni, inkább elfeledkezett róluk, és megszakította a kapcsolatot hitelezőivel, akik tapintatosan hallgatnak? És arra, hogy a fizetéséből soha nem fog tudni kijönni?

Nem ilyesmi történt J.A.-val? Tudom, persze, hogy az analízis volt, ami más, de itt nem áll fenn a veszély, hogy az előkerülő csontvázak radikálisan súlyosbítják a helyzetet?



Jgy: Buksimi kiutalva. :)

Én is gondolkodtam, hogy legyen benne női név, de szándékosan elvetettem, a következők miatt: Négyszereplős történetet nem akartam. Azt, hogy "Legyen Béla, vagy éppen Margit. Szóval Béla...", azt szintén nem akartam, mert ott a döntés lehet rossz ízű. A harmadik verzió az lett volna, hogy a két szereplő valamelyike nő. Csakhogy egy ilyen választásba is bele lehet hallani olyan üzenetet, amit nem akartam beleírni. Lehetett volna azt is, hogy -- kvázi udvariasságból -- két női nevet szerepeltetek a két férfinév helyett. Ez viszont olyan mesterkélt gesztus lett volna a részemről, amit meghagyok azoknak, akiknél a női egyenjogúság csúcsa az, hogy előreengedik a nőt az ajtóban. Szóval így történt...

János: A kisördögödnek tökéletesen igaza van: ez reális veszély. Olyannyira, hogy megvan a következő posztom témája; köszönet érte! :)



Buksimit kösz.
Kritikai megjegyzés: remélem, átjött, hogy a poszt lényegét nem érintette, de a lényeg érintett engem. (Egyébként megoldási javaslatom: Gabi-I. és Gabi-II.)
Női egyenjogúság: fogadd egyetértésemet. Rémesen irritál az a szellemiség, mely szerint nő az, akit előreengedünk az ajtóban és odafüttyentünk neki az utcán.



@ Ádám: Bejegyzés szerintem is nagyon jó! Már annak is örültem, hogy Balázs praktizálni kezd, gondolkodtam is rajta, hogy jelentkezem,de a pénzzel úgy vagyok mint Béla,sőt... és sehol sincs egy Dezső, na mindegy, addig is olvasom ezt a blogot.
@ Jgy: Én nő vagyok, szerintem nem volt zavaró a férfinév, és füttyenthetnek nyugodtan, de csak ennyit!
@János:Kíváncsian várom Balázs bejegyzését ebben a témában. Én csak annyit mondok: Mondjuk elgondolkodhatnánk közösen a terapeutával, hogy miért nem tudom megadni az adósságaim, lehet, hogy nem akarom, vagy új munka után kéne néznem, hogy többet keressek? A csontvázakat pedig ki kell dobni, vagy el kell temetni ... (nekem még nem sikerült, de dolgozom rajta, egyelőre egyedül:(
Édesnaiv



Hú! Én ha terápiába akarnék menni, akkor is egy tapasztaltabb,nevesebb,egyetemet végzett szakembert választanék. De ízlések és...;)



@ névtelen Névtelen: Bocsi, számomra az egyetem önmagában semmit sem jelent. Főleg manapság. Nézz körül! Nekem a hitelesség számít, meg hogy ismerjem egy kicsit az illetőt. Erre is jó egy blog.
Édesnaiv


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta