Birtalan Balázs naplója: Érik a gyümölcs

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

hétfő, június 07, 2010
17:57

Érik a gyümölcs

Úgy tíz-tizenegy éves lehettem. Suli után, meg a nyári szünet jó részében is, a magam uraként lófráltam a lakótelepen. Ez még az a korszak volt, amikor kuriózumnak számított, ha a Télapó narancsot is hozott, banánt talán ha egyszer egy évben láttam, egy görögdinnye családi megvásárlása pedig ünnepszámba ment. Így amikor a Kerék utcai zöldségesnél váratlanul megláttam, hogy lehet görögdinnyét kapni, összefutott a számban a nyál. Mondjuk nagyon nem ugrálhattam: föl sem merült, hogy a heti zsebpénzemből egész dinnyét meg tudjak venni.

Lekuporodtam a járdára, elő egy füzetlap, és számolni kezdtem. Ha ennyi pénzem van, a dinnye kilója meg annyiba kerül, akkor... Számoltam hosszasan, aprólékosan, hogy nehogy valami hiba csússzon a dologba. A számban már érezni véltem a dinnye cukros-leves rostjait, amikorra meglett az eredmény. Összeszedtem a bátorságomat, és odaléptem a zöldségeshez:

– Csókolom, kérek szépen 37 dkg görögdinnyét.

Nem, az anyámba konkrétan nem küldött el. De dinnyét nem kaptam, és empátiát sem. Nagyon szomorú voltam.

Jó pár évvel később – lehettem már 18 is talán – amikor nagyanyámnak vittem épp tiszta hálóinget a kórházba, a Budagyöngyénél lévő zöldségesnél észrevettem, hogy nahát: van eper. Nagyon tavasz volt, és én hirtelen nagyon megkívántam. Apával évek óta jártunk oda vásárolni; a zöldséges néni meg az apja is ismert arcról. Apa soha nem kedvelte őket; én nem igazán értettem, mi baja velük. Mindenesetre addigra már egy rakás pénzt hagytunk ott náluk.

Az anyagi helyzetembe nyilvánvalóan nem fért bele, hogy soron kívül vegyek egy tálcányi epret. Azonban a sokéves jó viszony alapján odaköszöntem a néninek, aki kedvesen visszaköszönt. Én magamban nyeltem egy nagyot, és félszegségemet legyőzve megkérdeztem, kaphatnék-e kóstolóba egy szem epret.

– Persze – mondta a néni kedvesen. – Kivett az epres ládából egy szem epret, rátette a mérlegre: – Öt forint.

Tegnap Tomival a „Szedd magad!” akció jegyében elmentünk Érdre, és mintegy két óra leforgása alatt szedtünk kb. 8 kg epret. A felét odaadtuk a szüleinek, a másik felét Lacinak. A maradékból ettünk, a nyomottjából ittunk turmixot, és egy jó részét lefagyasztottuk.

Furcsa volt az eperföldön guggolni. Városi bunkóként az eperről is azt gondoltam, hogy az nagy faládákban nő, húszkilós kiszerelésben, erre kiderül, hogy a növények aljáról kell levadászni a már érett, még nem rohadt szemeket. Hajolva, térdelve vagy guggolva – negyvenévesen már egyik megoldás sem legényálom.

Meleg volt így déltájban, levettük hát a pólónkat. „Majd szépen lebarnulok” – gondolta Tutajos, amikor annak idején a berekben – tizen-nemsok évesen – ugyanezt csinálta. Hát, mit mondjak... Aludni azért valamelyest sikerült éjszaka, de amikor az imént próbaképpen magamra vettem egy pólót, kevés híján zokogni kezdtem. Azért kellemes tudat, hogy annyi múlandó dolog közepette a hülyeségem örök. Apám hasonló helyzetekben szokta mondani, hogy csodagyerek vagyok: már ötéves koromban is annyi eszem volt, mint most...

Szóval pompásan meg vagyok grillezve; némi uborkasalátával ajánlom magamat mindenki figyelmébe. Desszertként javaslom az epret: van a hűtőben elég.

És ami a legszebb a dologban: egy pillanatra se bánom a dolgot. Fel-felordítok ugyan a fájdalomtól, de minden mozzanatában hálás vagyok a tegnapi napért. Alant a „Nyaralás” címke nem véletlen.

Címkék: Emlék, Kapcsolatok, Nyaralás, Szomatik, Sztori

Hozzászólások:

Névtelen szerint:

A kereskedők mindig is híresek voltak az empatikus képességükről.
A hátadra tudom javasolni nagyanyáink varázsszerét a tejfölt. Nem nagyon használ, viszont egész nap lángost ennél. :)
A szedd magad eperrel meg az a szomorú tapasztalatom, hogy a közelében mindig találtam egy zöldségest, ahol pár forint eltéréssel magkaptam az ugyanolyan epret. :(
A lényeg, jobbulást!
cj

hétfő, június 07, 2010 7:46:00 du.

Ria szerint:

Kedves Balázs!

A Kreatív blogger díjat blogírók adják tovább egymásnak.
Hozzám sat-tól. érkezett, és én szeretném Neked is továbbítani.
Örülnék, ha átvennéd tőlem és te is továbbadnád!
De dönthetsz másképp is. :-)

Szeretettel: Ria

És jobbulást kívánok én is!
Ja, és hasonló dinnyés esetem nekem is volt.:(

hétfő, június 07, 2010 11:45:00 du.

Balázs szerint:

Kedves Ria,

nagyon szépen köszönöm a díjat; amint tudom, kiteszem és továbbadom!

Balázs

kedd, június 08, 2010 8:39:00 de.

Jgy szerint:

1) A dinnyéről a következő jutja magát az eszembe. Ugyanannyi éves lehettem. Apámmal rendszeresen jártunk a Gamma-pályára focimeccset vagy kézilabdát nézni. Én rendszerint kerékpárral mentem. Egy megfázás (influenza?) után, amikor indultunk, apám azt mondta, néhány napig gyalog menjek, nehogy a hirtelen megerőltetés... stb. Én meg azt találtam ki, hogy szét kéne kapni a bicajt, és minden nap több és több összeszerelt alkatrésszel elindulni, s mire teljesen jól leszek, már föl is ülhetek a gépre. (Spoiler: terv maradt.)
2) Ne haragudj, nehezemre esnék kihagyni a ziccert: egy héttel korábban kellett volna eprésznetek, akkor nem égsz le. Egyébként csatlakozom a tejfölös kollégához. Annyi kiegészítéssel, hogy de, igenis használ, ha hígítva alkalmazod. Ha utóbb pikkelyekben jön le rólad, akkor nem hígítottad eléggé.

kedd, június 08, 2010 11:13:00 de.

Jgy szerint:

Félek, nem ment át az előzőben: empátia a múltért is, a jelenért is.
Ha nem megterhelő, egy viccel is kedveskednék.
Az elmegyógyintézeti ápolt megszólítja a kertészt:
- Mit csinál, kertész úr?
- Trágyázom a földiepret.
- Én cukrozni szoktam, de hát én bolond vagyok...

kedd, június 08, 2010 11:20:00 de.

Balázs szerint:

:-))

kedd, június 08, 2010 1:47:00 du.

Névtelen szerint:

"A felét odaadtuk a szüleinek, a másik felét Lacinak. A maradékból ettünk, a nyomottjából ittunk turmixot, és egy jó részét lefagyasztottuk."
Ez a matematika legújabb felfedezése, az egész több, mint két félből áll.

szerda, június 09, 2010 7:18:00 de.

Alensha szerint:

névtelen: ezek szerint neked nincs kistesód, akivel időnként el kellene osztani egy tábla csokit. a felét odaadod neki, ugyanennyit megeszel és még mindig marad neked :D

a poszt nagyon jó, a csodagyerekes megjegyzésen itt vigyorgok, amióta olvastam :) az a dinnyés meg dugja fel a dinnyéjét oda, ahol nem süt a nap, de nem ám pár dekás darabokban...

szerda, június 09, 2010 7:59:00 de.

Balázs szerint:

Névtelen: mentségemül el kell mondanom, hogy nemcsak póló, de sapka se volt rajtam...

Amúgy meg nem láttad a Csengetett, M'lord?-ot? Lady Lavender utasítja Ivyt, hogy keverjen neki egy White Ladyt, a következők szerint:

-- Fél rész rum, fél rész Cointreau, a harmadik fél pedig citrom.

szerda, június 09, 2010 9:52:00 de.

Jgy szerint:

Hja, ez olyan, mint agyunk 120 %-os kihasználása (nem konkrétan Névtelen kapcsán).
Alensha: fogadd irigykedésemet fiatal korodat illetően (konkrétan a csodagyerekes mondás kapcsán).

szerda, június 09, 2010 9:58:00 de.

Névtelen szerint:

Alensha: jól gondolod, sajnos nincs tesóm.
De erről eszembe jutott:
-Osszuk el testvériesen.
-A fenét! Fele-fele!

szerda, június 09, 2010 1:18:00 du.

Bikkfa szerint:

Boldog eperfalást! Az e-vitamin tartalma majd segít a regenerálódásban. ;o)

csütörtök, június 10, 2010 6:50:00 de.

macskamedve szerint:

A "Csengetett, mylord"-os idézetről egy másik jut eszembe, ahhoz a témához, hogy eddig azt hitted, az eper faládákban nő:

-Malájföldön halt meg, szörnyű halállal. A fejére esett egy ananász - mesélik valakiről. Mire Ivy:
-Darabolt vagy szeletelt?

péntek, június 11, 2010 11:47:00 de.

Megjegyzés küldése

<< Vissza

Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene