Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia
–
Sorskönyv nélkül –
Olvasókönyv –
Képmutatás –
Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
|
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
|
csütörtök, július 29, 2010
01:06 Pezsgő hangulatú éjszaka
Címkék: Brühühü, Sztori, Ünnep 
Hozzászólások:
Nekem van erre egy technikám, de az általad írt következmények fényében érdekelne ez a bizonyos oktatófilm...
Én ugyan nem értem, miért baj, ha van hangja, de az oktatófilm hasznos lehet, ha netán olyan ember lakásában kellene pezsgőt bontanom, akit nagyon utálok...
Ki kell ábrándítsak mindenkit: az oktatófilmen (kb. 40 másodperces "How to..." jellegű cucc) a pezsgő valóban zajtalanul és spriccelés nélkül nyílt ki. Úgyhogy vagy mi nem utánoztuk megfelelően, vagy a pezsgő nem volt ugyanolyan, mint a filmen. Ez utóbbi elég sanszos.   szerint:
Életem első pezsgőbontásánál borzasztóan szorítottam a dugót (a megadott instrukcióknak megfelelően), ezért kicsúszott a kezemből a palack, 45fokos szögben végigcsúszott a parkettán, a beltartalmat egyenletesen eloszlatva a nagyszobában. Én meg üdvözült vigyorral álltam kissé meglepetten, dugóval a kezemben. Ekkor mondta el édesapám azt a titkot, hogy az alját sem árt fogni... Rámférne az oktatófilm, ha esetleg előkerül. :) lili << Vissza |
|
|
látogató 2005. január 10-e óta |