Eszter szerint:

Egészen hasonló emlékeket őrzök én is a tornaórákról. És a hasonló emlékek gyűjtését az utóbbi években tovább folytattam, amikor a fiamnak kerestem (és néha találni véltem) sportolási lehetőséget. A gyerek okos, kedves és készséges, szívesen és sokat mozog, de se ambiciója, sem tehetsége bármely versenysporthoz. Jópár próbálkozás után vagyunk: a karate edző verte a gyerekeket, de ez nem mindjárt derült ki, mert félt a fiam elmondani, az úszóedző rendszeresen nem engedte ki vécére, a teniszedző a rossz ütőkezelés miatt szitokszavak kíséretében büntette fekvőtámaszok kirovásával, stb.

De a legszebb agymosás-történet azért mégis ez: Mikor az UTE-ban focizott ovid korában, egy nap mi szülők értesültünk arról, hogy bár a tornaterembe nem szabad bemenni, de zártláncú tévével szerelték azt fel, így a büféből nyomonkövethetők az edzések.

Az edzés után erről az eseményről a következőképp adott hírt az akkor 5 éves fiam :"Anya, tudod miért vannak a kamerák a tornateremben? Azért, hogy az anyukák láthassák, hogy mit csinál a gyerekük, és SZÉGYELLHESSÉK MAGUKAT."

Mi a szégyenkezés eme üdvös lehetőségével azután már nem éltünk sokáig. Mi valahogy nem éreztük a sürgető szükségletet.

 Balázs szerint:

Köszönöm, Eszter. Fontos volt ez most nekem, hogy ne maradjak magamra az ilyen irányú tapasztalataimmal.

 Névtelen szerint:

Lehet, hogy illetlenség, mégis úgy gondolom, illik ide:

Kretó


szerettem tornázni ezért nem felejtettem el

a tanárokkal nem voltam jó viszonyban
miért is kedveltek volna
egy tenyérbe mászó képű rossz tanulót
kretó szigorú nyegle volt
ami kölyökként engem is jellemezhetett
és elfogadhatóbbá tette nyegleségemet

kretóval megváltozott a világ
egészségtanból is négyest adott
a kézenállásodért pupák

katonatiszt volt
izmos alkat határozott beszéd
kivívta a tekintélyt nem elvárta
de titok maradt
mért jött az iskolánkba

szerették féltek tőle utálták
én bekerültem a szerették közé
kinek nem volt hajlandó lerontani a torna ötösét
a számtan a többi jegy miatt
hallottam váczi tanár úrtól ki
bár egyetlen hangot nem tudtam kiénekelni
talán a mutatottnál többet látva belém
mindig megadta az énekhármast

az első szekrényugrások után
kretó csatlakozott az énektanárhoz
nem törődve a tantestülettel
tudna ez a gyerek csak nem akar
gyakorlat-bemutatásához engem szólított
nem volt szebb mint a tigrisugrás
toronymagasra emelet szekrények felett

kretót szókimondása nyíltsága miatt szerettem
ő az irántam táplált szimpátiáját
a fejemre mért kokik számával mutatta látványosan
amit mástól zokon vettem volna
tőle úgy fogadtam mint simogatást

van pár fényképem
sziklák között bottal a kezemben
fejemen sildes sapka
nézek vissza a fényképezőre
az osztály megy fölfelé
páran arra figyelnek amerre én
pilis
holdvilágárok
siető patak
hallom a köveken a loccsanásokat
érzem hűvösét látom a futó vizet
pedig ragyogó nyár van
az első igazi kirándulásomon
amit kretónak köszönhetek

de hogy fejtsem meg
miért nem mutattam neki
soha egyetlen versemet

béefá

 pulykakakas szerint:

Hát én sem az voltam, aki a tornaórára járt sikerélményért. Viszont a napi mozgásra rászoktatni a gyerekeket és megéreztetni ennek az örömét nagyon fontos lenne. Sejtésem szerint erre a feladatra a mai tanrend a tanári gárda általában nem alkalmas, szerencsés aki a ritka kivételek egyikével találkozik. De ez a probléma szinte minden tantárgynál fönnáll, a készségtárgyaknál fokozottan. A zene, az irodalom szeretetére és értésére ugyanolyan fontos lenne megtanítani a gyerekeket és sajnos a jelenlegi módszerekkel ugyanolyan frusztráció források ezek az órák sok gyereknek, mint neked vagy nekem a tornaóra volt. De nekem két évig szerencsém volt a tornával. Gimnázium 3. és 4. osztályában nem volt osztályzás, csak megfelelt, nem felelt meg. Plusz kettő helyett három óra lett. No osztályzás nem lévén Nyíres (a tornatanár) úgy döntött szarik az egészre csináljuk, amit akarunk. Négy kör futás után az osztály fele focizott, fele röplabdázott (ide gyakran a tanár is beállt). Soha annyit nem mozogtunk korábban a tornaórákon, és ebben a formában mindenki imádta az tornaórát. Én is, és a még nálam is kétballábasabb, ducibb barátom is.

Szóval a mindennapi tornaóra jó lenne, ha jó lenne.

 oncogito szerint:

Nekem is megvan a magam rossz emléke a tornaóráról.
Annak ellenére, hogy imádok a természetben járni, középiskolában kézilabdáztam és sokáig kutyával sportoltam.

De az iskolában nem megtanítják a gyakorlatokat, hanem elvárják -- és ez a legnagyobb baj szerintem.
Nekem a gerenda volt a rémálom. Sokáig ki tudtam valahogy bekkelni, de egyszer csak rám került a sor. Máig nem tudom, hogy hogy másztam fel rá, de nagyon féltem. A tornatanárnő pontosan tudta, hogy először megyek fel, mégsem állt mellém, nem biztatott, hogy ne féljek, mellettem van. Sőt, hátat fordított és távolabb ment. Én meg elkezdtem néhány bizonytalan lépést tenni, a gerenda megbillent és én leestem.
Már akkor is röhögtek.
Aztán mikor feltápászkodtam, a tornatanárnő büntiből öt kört futtatott velem a tornateremben. Iszonyatosan fájt a bokám, úgy "futottam" mint Quasimodo. És az egész osztály röhögött közben a tornatanárnővel az élen.
Két kör után kibuktam, lerogytam és egy lépést sem tettem tovább.
A tornatanárnő megvetően csak annyit mondott: ennyit tudsz.

Aztán néhány perc után a jobb bokám kb. négyszeresére nőtt a másiknál, akkor már látta, hogy nem egyszerű esés volt, de a tekintélyét nem adta. Felküldött egyedül az orvosiba, a második emeletre. Nem tudom, hogy hogy értem fel, de a doki már hívta a szüleimet, akik vittek röntgenre.
Persze, a bokám eltörött.

Soha, senki azóta sem tett említést arra sem osztálytársaim közül, sem a tanárnő hogy talán valamit mégis másként kellett volna...

Azt hiszem, én is nagyon szerencsétlen lettem volna öt sulinapból öt tornaórával...

 Balázs szerint:

Kata, ha saját posztként írok ilyen történetet, az ilyesmire van fönntartva a "Húbazmeg" címke.

Köszönöm, hogy megosztottad -- iszonyú.

 Névtelen szerint:

Hát...ez megrendített. Én most vagyok gimiben másodikos, eddig volt három tornatanárom de egyik sem normális.

Általános iskolában már kb. megszokott volt a rendszeres megaláztatás, mikor a tornatanárnő olyanokat mondott, hogy "egy ennyi idős gyereknek tudnia kell ekkorát dobnia, ennyit futnia, ilyen magasra felmásznia" és amikor mégsem ment, volt rá példa hogy másik tanárnőt is behívott az órára hogy mutassa meg, ezt még ő is meg tudja csinálni...

Mikor meg gimis lettem, jött egy még "jobb" tanárnő aki szerint a rúd és szekrényugrás hozzá tartozik az alapvető műveltséghez. Mikor azonban az egyik műveletlen barátnőm leesett, és epilepsziás rohama volt, úgy döntöttem, nem megyek be órára. Még két évem van a suliból, de ha ez a szabály gimire is vonatkozni fog, tényleg nem tudom, mi lesz velem.
zsezsy

 egy anya szerint:

Balázs, nekem érettségi után évekig rémálmaim voltak a matekóráktól. Mondjuk abból szerencsére nem sok van már az iskolákban. :)))
És emlékszel még a biosz órákon a "Mit csináltál tegnap? Sakkoltál?"-kérdésekre. Mondjuk emlékszem, te a pszichológia miatt belehúztál aztán, de FT "sakkolt" egész 4 év alatt.
Nálunk pedig Zsombi, Marci, Soma mind négyest kaptak év végén tornából...teljesen ledöbbentett...Zsombi-Marci minden nap(!!!) két órás edzésen, kajakoznak, versenyszerűen. Soma naponta egy órát úszik...ugyan mit kéne csinálniuk, hogy ötöst kapjanak? Akrobatikus rockandrollt??? Á, mindegy is...engem már ezek nem érdekelnek..azért sajnálom, hogy te még mindig hordozod Kását.
Jó éjt, Virág.

 Eszter szerint:

Tornaóra tárgyában Mérő László véleményét ajánlom szíves figyelmetekbe (a teljes interjú itt olvasható, és szívből ajánlom: http://www.pszichologia.hu/cikk/cikk.phtml?id=24):

"Arra jöttem rá, hogy a matematika tulajdonképpen nem arra való, hogy közvetlenül tudást adjunk át. A matematika akkor már sokkal inkább arra való, mint mondjuk a testnevelés. A testnevelés sem - meggyőződésem, hogy nem - arra való, hogy mozgáskultúrát tanítson, sem arra, hogy megéreztesse a gyerekekkel a mozgás örömét, nem is arra való, hogy egészséges életmódra neveljen. A testnevelés főképp arra való, hogy megtanuljuk, hol lakik az atyaúristen. Megtanuljuk azt, hogy mit várnak el tőlünk; amit elvárnak, azt úgysem tudjuk tökéletesen teljesíteni - de azért vannak néhányan, akik igen. Ugyanez a helyzet a matekkal is. Vannak néhányan, akik tudják teljesíteni, akik matektehetségek. Röviden: szocializációs tárgy a matek is meg a testnevelés is. És ha már így nézzük, akkor másodlagos kérdés, hogy átad-e valami tudást. Annak átad, aki úgyis tudja, annak nem ad át, aki úgyse tudja."

 egy anya szerint:

Köszi Eszter, elolvastam, és nagyon igaznak találom!

 Névtelen szerint:

Egy pozitív történetet sem olvastam "tesiórai" emlékekből, szomorú. Nem kételkedem a tanárok abberáltságában, de azért "lustaságunkat" se fogjuk csak erre és egyéb fix ideák mögé se "bújjunk", miszerint a testnevelés nem arra való, amire, tehát mozgás öröme, egészséges életmód, stb. hanem hogy mások mit várnak el tőlünk. Túl van spirázva a téma. Én azért futok, mert jól esik munka után, ez ilyen egyszerű! Mint szülőként nehéz lehet gyermekünk iskolai megaláztatásával szembesülni, egyet nem szabad elfelejteni, miszerint a gyermek tudata a szülők tudatalattijából fejlődik, a szülők tükörként állnak a gyermek előtt!
Ildi

 egy anya szerint:

Ildi, azt hiszem, pont erről beszélünk mi is.
Fussunk azért, mert jólesik! És zet az élményt kellene tesiórákon megadni a gyerekeknek. Nem pedig cigánykerekeztetni a kajakos fiúkat, már bocs, de ez azért morbid.
A gyerekek tudatalattija is érdekes dolog, mert nekem tudatalattiból csak egy van, (remélem) gyerekből hat...nem hiszem, hogy mindnek egyforma tudata lenne...egyszóval a képlet nem ilyen egyszerű. Tény, hogy tükör vagyok, de hogy merre torzul, vagy nem torzul a tükör, abban a gyerek saját lénye is benne van.

 pulykakakas szerint:

Mérő László egy nagyon okos ember, sok érdekes felvetéssel. Speciel, amit ebben az interjúban mond az a tornáról az szerintem nagyon nem állja meg a helyét (sőt a matekról se minden). Egyébként nekem sok ismerősöm volt akinek a tornaóra öröm volt és a gyerekeimnél is felemás a helyzet.
Szóval én pártolnám a mindennapi tornát, de csak akkor, ha az _mindenkinek_ öröm, nem pedig tortúra.

 Eszter szerint:

Kedves 'pulykakakas', engem érdekelnének az érveid, hogy miért nem állja meg szerinted, amit Mérő mond.

 oncogito szerint:

Pulykakakas, a tornaóra és szinte minden óra öröm is lehetne.

Nekem sem a tornaórával van bajom. Hanem azzal, hogy nem az alapvető gondok vannak orvosolva, hanem felelőtlenül még rá van téve egy lapáttal.
Ha az oktatási rendszer olyan lenne, amilyen nem, akkor azt mondanám, minden nap legyen minden óra, mert az mind öröm.

De egy rossz rendszerben valamit még rosszabbá tenni azáltal, hogy a gyakoriságát növelik, hát az már kegyetlenség.

Középiskolában már én is szerettem a tornaórákat, valóban testmozgás volt és a kézilabdára is ott csábítottak el.

Az a gond, hogy a jó tanár az oktatási rendszer ELLENÉBEN kell hogy jó legyen...

 Horváth Gyula szerint:

"A testnevelés sem - meggyőződésem, hogy nem - arra való, hogy mozgáskultúrát tanítson (1), sem arra, hogy megéreztesse a gyerekekkel a mozgás örömét (2), nem is arra való, hogy egészséges életmódra neveljen (3). A testnevelés főképp arra való, hogy megtanuljuk, hol lakik az atyaúristen (4)."
1. szándék szerint igenis akar mozgáskultúrát tanítani, tehát van akik szerint erre való, szerintem direktben ez rossz cél, pont ebből vannak a bajok, de valószínűleg ez a "hivatalos" cél
2. az nagyon fontos lenne, hogy a mozgás örömére rávesse a gyereket, tehát erre igenis való
3. az egészséges életmódra nevelésről kábé ugyanaz mondható mint a mozgás öröméről
4. tehát az lenne a feladat, hogy megtudjuk nem tudunk megfelelni az elvárásoknak. Na ezt soha semmilyen Tanár (szándékos a nagy T) nem vállalná fel, és ha belegondol Mérő sem, ezt legfeljebb egy jutasi őrmester gondolhatja így.
A 4. pont már csak azért sem áll, mert erre megfelelő hozzáállású tanárral bármely tárgy alkalmas. Nyilván van némi irónia Mérő szavaiban és annak még el is fogadnám, csak valahogy úgy érzem részben komolyan mondta, annak pedig nem, mert nem igaz és nem alkalmas sem a tanítás jelenlegi helyzetének megértésére, sem a jobbítására.

oncogito:
"De egy rossz rendszerben valamit még rosszabbá tenni azáltal, hogy a gyakoriságát növelik, hát az már kegyetlenség."
Ebben igazad van, de ez a jelenlegi helyzetben bármely órára áll és a tesire sem okvetlenül, mert azért biztos vannak ott is jó tanárok. Aztán lehet szerencse is az óraszám növelés, például mint nekem 3. gimiben. Nincs kapacitás az órákat rendesen megtartani, ezért hagyják, hadd futkossanak a gyerekek (hátha bejön).

 oncogito szerint:

Pulykakakas, először is a többi órák nincsenek minden nap.

Másodszor a torna óra azért rosszabb, mert a többi órán van esély szereplés nélkül megúszni, de a torna órán nincs. Ott mindig mindenki porondon van - és ezt minden nap átélni, nem semmi...

 quantumboy szerint:

Gyakorlatilag már mindent elmondtak előttem. A lényeg: az ötlet jó, hogy legyen sok tesi, csak akkor az óraszám növelése mellett a tanári hozzáállás javításáról is gondoskodni kellene.

Nálunk gimiben csak az első két évben volt jelentősebb torna. Akkor is inkább nyújtottunk, ízületeket mozgattunk. De az idő nagy részében mindenki azt csinált, amit akart, feltéve, hogy belefér a tesi kereteibe. A fiúk egy része így focizott, egy része kondizott, a lányok többsége röpizett, tollasozott, stb.

Szinte mindenki el tudta tölteni az időt olyan testmozgással, melyet élvezett is.

Átfogó oktatási reform kéne ide. Mindig erre jutok. Ami most folyik pár éve, az ötletelgetés, bele-belepiszkálgatás, ami nem jó semmire. Sőt...

 Horváth Gyula szerint:

oncogito:
Más órák is vannak minden nap, tagozatokon pláne, de a magyar és a matek (számolás és mérés) is majd minden nap van.
A porondon levés tanár függő, nekem a tornaóráról olyan emlékem is van, hogy állunk a sorban és nézzük amint valaki épp magasat ugrik, rúdra mászik, kislabdát dob, aztán persze egyszer sorra kerül az ember eldobja a labdát és vége, megint áll a sor végén. Mondjuk a rúdra mászás az szarabb, mert nem tudtam rendesen felmászni, de az se volt egy vészes porondon levés. A számtan óra alsóban úgy kezdődött, hogy sorban mindenki kapott egy szorzás kérdést és aki nem tudta az állva maradt, volt aki majdnem minden nap. Nem hiszem, hogy neki ezek lettek a legkedvesebb iskolai emlékei. Aztán olyan tanárom is volt, aki úgy vélte inspirálni a rossz matekos nebulót, hogy minden órán gyötörte őt öt percig a táblánál, ő is szívesen megúszta volna ezt a porondon levést.

De egyébként azt hiszem egyetértünk abban (itt szinte mindenki), hogy a jól tartott órából nem árt a sok a rosszul tartottból meg a kevés is. Ezen belül én úgy gondolom, hogy jól tartott tornaórából kéne minden nap, és ez ellen nem igazán jó érv, hogy, de mivel úgyis szar lesz ezért legyen belőle kevés. Ha szar akkor ne legyen belőle semennyi. Tudom, persze ez csak ábránd, de kommentben hadd ábrándozzak.

 Horváth Gyula szerint:

off:
a blogger komment rendszere a Google tornaórája a kommentelőknek

 oncogito szerint:

Most olvasom az Indexen:

"Heti tíz testnevelés órát vezetnek be az esztergomi önkormányzati iskolákban. 40 perces órákkal lehetne elkerülni, hogy a változtatás miatt túlzottan kitolódjon a tanítás vége."

http://index.hu/belfold/2010/07/08/heti_tiz_testneveles_ora_lesz_esztergomban/

A tananyag csökkentésével növelik az "izomagyat"... :-/

 Alensha szerint:

én eddig is örültem, hogy már rég kikerültem az általánosból, de ezek után még jobban. nálunk a tornaórák lényege gyakorlatilag az volt, hogy aki a tanuláshoz hülye, az ott éli ki magát, és az ilyen gizdább, inkább szellemi beállítottságúaknak, mint én, elég pocsék volt. belehülyülnék, ha ezt mindennap kellene "élveznem".

 oncogito szerint:

"Mégsem lesz kötelező heti öt testnevelésóra?"

http://www.hirszerzo.hu/cikk.megsem_lesz_kotelezo_heti_ot_testnevelesora.159657.html