Utolsó este szerettünk volna egy jót vacsorázni. Bementünk egy badacsonyi étterembe, a pincérhölgy az asztalhoz kísért minket, és mi leültünk. Megnéztük az étlapot: a választékot szegényesnek, az árakat, hogy úgy mondjam, gazdagosnak találtuk. És ekkor Tomi úgy döntött: igenis megtehetjük, hogy a tervekkel és az esetleges elvárásokkal szemben nem vacsorázunk itt. Nem kötelező. Autonóm személyek vagyunk, és nem tartozunk magyarázattal. Felálltunk, a pincérhölgynek megmondtuk, hogy meggondoltuk magunkat, és bármiféle magyarázkodás nélkül távoztunk. Majd átmentünk egy másik étterembe, ahol nem egészen egy órával korábban köszöntünk el egy évre azzal, hogy most mégsem ott vacsorázunk. Most visszamentünk, és rezzenéstelen arccal megmondtuk, hogy meggondoltuk magunkat: mégis ott vacsorázunk. Autonómia rulez.

Mindezt csak azért írtam le, hogy érthető legyen: szemben a hagyománnyal és a beharangozással, ez alkalommal miért, pontosabban milyen alapon marad el a nyaralós posztom. Legyen elég annyi, hogy nagyon jól éreztük magunkat.

És ami a poszt címét illeti: ma, azaz hétfő este 20:30-kor sugározza a Duna TV Az állatok nyelve című ismeretterjesztő filmsorozat első epizódját, melynek címe: Macskák és kutyák. A sorozat nevezetessége, hogy életem első filmfordításával, másként szólva magyar szövegével találkozhat benne a nagyéredemű – már akit érdekel.

Én mindenesetre megnézem – ennyire vagyok nárcisztikus.

Címkék: Felmutatható, Film, Fordítás, Nyaralás, Pszicho

---