Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
vasárnap, november 21, 2010
18:49 Bocsika, nem úgy értettük
Hozzászólások:
Természetesen nem úgy gondolta, mert a szentatya nem is szok csúnyákat gondolkodni. Egyébként pedig nem ellentmondás, hanem misztérium - és az ügy be van bejezve. ;)
A gyakorlatban ez hogy megy? Bevonul a hívő a gyóntatószékbe, és megvallja, hogy óvszert használt. Ejnye, fiam, csóválja a fejét a pap, hát te nagyot vétkeztél. Igen, atyám, mondja a hívő, de akivel háltam, fertőzött volt. Azzal átgyömöszöl a rácson egy HIV pozitív leletet. Ó, fiam, így mindjárt más.
Döbbenet. 2010 et írunk. Minek kéne bekövetkeznie ahhoz, hogy a katolikus egyház normális kommunikációval és irányokkal szerezne híveket. Kíváncsi lennék a mai fiatal hiveik arányára. Én személy szerint belefáradtam a színielőadásokba, amiket misének hívnak.
Ha jól emlékszem az Aszalt szilvában boncolgattad, hogy a dogmatikus felépítés lényegéből fakadóan ha egyvalamiben is enged az egyház, az egész építmény meginog. Ez a vég kezdete lenne?
Az egyházról is, és a (jelenlegi) pápáról is sok rosszat lehet mondani.
Tegnap délig azt mondtuk: zöld. Tegnap déltől azt mondjuk: piros. Akkor is tévedhetetlenek voltunk, most is azok vagyunk.
Igen, ez a lényeg. Hogy nem jelenik meg benne més utalásszerűen sem, hogy "bocs, rosszul gondoltuk". Arról nem is beszélve, hogy "amikor azt állítottuk, hogy a HIV-vírus áthatol a gumi pórusain, akkor simán hazudtunk, és így bűnrészesek vagyunk sok-sok ember szenvedésében és halálában, úgyhogy sorry."
Igazából saját magukat hozzák nehéz helyzetbe. Az egyik pápa az eltorzult kis lelke miatt levereti kalapáccsal a fütykösöket a felbecsülhetetlen értékű szobrokról, aztán, hogy a tettét igazolja kiköhög egy dogmát: A pénisz ábrázolása isten ellen való és bűnös, tilos. Aztán eltelik 100 év és be kell látni, hogy ez hülyeség. Na de most nem lehet kiröhögtetni az egész rendszert, hiszen isten sugallta a pápának az okosságot. Nem könnyű szegényeknek.
Egyáltalán nem kedvelem az Anyaszentegyházat.
Mondd, Balázs, legalább téged nem zavar, hogy 1) még csak hasonló sem szerepel abban, amit a pápa valójában mondott (és aminek szövegkörnyezete is van), 2) ez egy interjúkötet, nem pedig tanítóhivatali megnyilatkozás (neked tudnod kell a különbséget, ha a kommentelőknek nem is)?
"Jgy írta...
Bennó, én nem tévedhetetlenségről beszélek, hanem a morálról (aminek a kérdésében a kat. egyház - btw. - tévedhetetlenséget tulajdonít magának).
http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=39797:katolikus-dzsihad-europaban&catid=79:kiemelt-hirek&Itemid=115
Bennó kedvéért sajtóhelyreigazítok.
Több, mint egy hét után meghúzható ennek a "csepegtető" kommunikációnak a mérlege: << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |