Jgy szerint:

Elolvastam a hivatkozott bejegyzést, tetszett. Teológiai ismeretterjesztéssel kezdted, de talán enélkül is fölmerült volna bennem a hitet illető kérdés. Hogy ugyanis a halottaink elengedését, illetve a beléjük történő kapaszkodást befolyásolja-e az a hit, hogy egyszer, majd, valamikor újból találkozunk velük?

 Balázs szerint:

Nagyon jó a kérdés, és fogalmam sincs róla. Nem olvastam erről, és nekem meg túl kevés személyes élményem van a témában.

Te mit gonolsz?

 Jgy szerint:

Nem gondolok róla túl sokat, mert laikus vagyok. Valahogy úgy képzelem, hogy nincs jelentős különbség. Felteszem, tudományágként a pszichológia is törekszik egzakt megállapításokra. Ha halottügyben nem tesz különbséget hívők és nem hívők között – a bejegyzésedből arra következtettem, hogy nem tesz –, akkor valószínűleg azért nem teszi, mert nem talált számottevő különbséget. Vélhetőleg azért, mert az elemi lelki reakcióink nem függenek a világnézetünktől. Így tehát a halottakhoz való ragaszkodás, vagy elengedésük, ill. az ezzel kapcsolatos küzdelem egy hívő számára lehet könnyebb, de alapvetően nem más.
Gondolom én.

 Balázs szerint:

Ehhez csak egy kiegészítő megjegyzésem lenne: nagyon kevés olyan téma van, amivel kapcsolatosan annyira egységes a szakmai állásfoglalás, hogy jogosan lehet alkalmazni az "a pszichológia szerint" terminust (így, határozott névelővel). A halál feldolgozásának témája biztos, hogy nem tartozik ezek közé, éppen ezért lehetséges, hogy van olyan vizsgálat, amely erre a kérdésre keres tapasztalati választ. Addig is elmennék, hogy csodálnám, ha nem lenne ilyen vizsgálat. De az biztos, hogy én nem tudok ilyenről.