Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
péntek, december 17, 2010
18:54 Fekete csirke, kurva hirtelen sütve
Címkék: Brühühü, Gasztro, Sztori Hozzászólások:
Részvétem, de bevallom, hangosan röhögtem a szituáció kitűnő leírásán. :-D
Tudom, nem vigasztal, de van rosszabb...
Lehet ám még fokozni.
Olykor én is elfeledkezem néhány "mellékes" műveletről főzés közben. Ilyenek pl.: sót tenni az ételbe; tojást tenni a palacsintatésztába; meghámozni a spárgát... Kedvencem, amikor elkezdek főzni valamit (pl. rántott gombát), és már majdnem megvannak az előkészületek (pl. már feltettem az olajat a tűzre), mikor tudatosul bennem, hogy nincs otthon valami lényeges hozzávaló (pl. zsemlemorzsa)...
Idézlek. << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |