Birtalan Balázs naplója: Szalámizéria

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

hétfő, február 14, 2011
15:23

Szalámizéria

Megnéztem a Bakács Tiborral készített interjút. És olvasom a neten az őt gyalázó kommentek özönét. Azonkívül, hogy alapvetően roppant kínos a dolog...

Nem tudom, a történtek után ki mit várt volna el Bakácstól. Hogy szidja nyilvánosan a saját kurva anyját? Hogy ígérje meg, soha többé nem vesz levegőt? Hogy élő adásban kövessen el harakirit?

Nem tagadta le, amit tett... Nem offolta el a beszélgetést. Nem bagatellizálta a dolgot. Nem kente másra a felelősséget. Nem csinált viccet belőle. Nem csinált belőle értelmi faszverést. Nem vitatta a súlyát. Nem tetszelgett a „jajistenem, mekkorabűnösvagyok” meglehetősen bulvárszagú szerepében sem.

Hogy a csekkek befizetése után megmaradt 80 ezer forint sok vagy kevés? Teljesen mindegy ebből a szempontból. Mindegy, mert nem mentségként hozta fel. Megkérdezték – elmondta.

Minden tiszteletem a sok kurva tisztességes emberé, de a magam részéről tudom, hogy az ember csinálhat olyat, ami nem fér össze az értékrendjével. Tudom – hiszen én is csináltam már ilyet. Szerencséje van annak, aki nem celeb és/vagy nem látnak bele a tetteibe/gondolataiba.

Eszem ágában sincs Bakácsot piedesztálra állítani. Eszemben sincs a lopást legitimálni. De úgy gondolom, hogy a megszólalása, a kiállása hiteles, emberi, őszinte és kongruens volt. E tekintetben (!) sokan tanulhatnának tőle.

Megosztás

Címkék: Jog, Politika, Vallás, Világ+ember

Hozzászólások:

Névtelen szerint:

Ellentmondásos érzések kerítenek hatalmukba mikor Bakácsról olvasok. Nagyon gyakran hallgattam a Klubrádióban a 2órás műsorát(kb. mindig ha adáskörzetben voltam, és úton hogy ráérjek).
Kedveltem karakán fellépését, dühkitöréseit ha úgy adódott, hosszú és filozófikus monológjait.
Gyakran fűzte a szót a keresztény erkölcsről, s annak tipróiról, és én mint liberálkommunista(tudom nincs ilyen, én találtam ki)néha megütköztem sarkosságán.
S most ez...bántani sem szívem, sem kedvem de valami mégis hibádzik. A JÓ lehet-e relatív?
S ki relativizálhatja? Ember? Szükség? Persze nekem könnyű, hisz egy Embertársamról alkotok véleményt a "szürke láthatatlanság" felszabadító köpönyege alá rejtve arcom. Elítélni nem tudom. A lopás Ő szerinte nagyobb bűn-márcsak vallásánál fogva is-mint számomra.
De nem tudom mennyi marad bennem a feszült várakozásból ezután kedd délelőttönként keresve a frekvenciát...

kedd, február 15, 2011 6:25:00 du.

Eszter szerint:

Az első, ami eszembe jutott, mikor meghallottam ezt a szalámi-dolgot, hogy basszus, mennyire nem hiányzott ez a médiatörvény ügyének. Sejteni lehetett, hogy lesznek, akik kapnak ezen a híren, és a "kis magyar szillogizmust" gyakorolják majd.

A riportban Bakács a szalámilopást teljesen önmagában értelmezi (különben valóban elég szimpatikusan), és a közéleti felelősségének kérdése abszolúte nem merül fel. A kérdésre, hogy kinek ártott a tettével a legtöbbet, azt feleli, hogy az édesanyjának. Ez romantikus, de azért elég szűk látókörű válasz, sajnos.

Én többet vártam volna. Nem bűntudatból többet (az még kínosabbá tette volna a dolgot szerintem), hanem a tágabb összefüggések meglátásából. Úgy gondolom, hogy aki személyét és arcát adja politikai-közéleti célokhoz, annak a (tényleg piti) tolvajlása sem tekinthető pusztán családi belügynek. Még ha voltaképp az is valójában, bárminek is látszik.

Nagyon jó volna egy olyan szép világ, amelyben minden az, ami, és ahol a "jó napot" valóban azt jelenti, hogy "jó napot" (de Sica Csoda Milánóban).

kedd, február 15, 2011 10:34:00 du.

Jgy szerint:

Azért annyit megjegyeznék, hogy azok (a közszereplők), akik egy-egy öblös zsidózás után kijelentik, hogy az pedig írói munkásságuk része, különben is magánvélemény, most mennyire nem tudják szétválasztani a lopós Bakácsot a médiás Bakácstól.

kedd, február 22, 2011 10:07:00 de.

Zöldfűszál szerint:

Én is nagyon szomorú voltam az ügy miatt, pedig nem vagyok Bakács édesanyja :-) csak nagyon szerettem a műsorát, és okos, értékes, stb. embernek tartom őt. A szalámi-dolog nem illik bele a képbe, próbálom leválasztani a tettet az emberről, de nehéz. :-(

hétfő, február 28, 2011 9:21:00 du.

Megjegyzés küldése

<< Vissza

Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene