Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
csütörtök, március 10, 2011
21:01 Hozzászólások:
Ma mesélte valaki, hogy kb egy héttel a halála előtt egy interjúban, a Klub rádióban, a terveit firtató kérdésre válaszolva vmi olyasmit mondott, hogy "amíg élek - noha az nem lesz már nagyon sok - az a tervem, hogy"... Nekem ezt jó volt ma hallani.
Igen, nagyon elkapta a kép a tanár úr lényének a lényegét. Közvetlen volt, még akkor is, ha szakmáról beszélt. Felmérte a közönségét, mit bír el, és olyan formában tálalt, ahogy a legjobban átment a tudás. << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |