Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia
–
Sorskönyv nélkül –
Olvasókönyv –
Képmutatás –
Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
|
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
|
péntek, március 25, 2011
11:12 Kussolj, bazmeg, és zabálj Túró Rudit!
Az imént láttam, hogy egy ismerősöm megosztotta a Facebookon Cseh Tamás és Másik János Budapest című számát (szöveg: Bereményi Géza). Nem kellett volna. Persze ismerem a dalt, kb. egymillió éve, de most újra meghallgattam, és azóta bőgök magamban. Könnyek nélkül, hangok nélkül. Talán a bőgés nem is jó szó. Szomorú vagyok, elkeseredett. Nagyon fáj. Az ifjú kereszténydemokraták új akciója, hogy 10 pompás érvvel hazahívják a külföldre szakadt fiatalokat. Túl azon, hogy a szöveg olyan, mintha önmaga paródiája lenne, elkeserítő és ijesztő képet fest Magyarországról. Annál is inkább, mert az IKSZ-ről köztudott, hogy nem más, mint a kormány matyóhímzett hitlerjugendje, és azt az értékrendet, amely ebben a tízpontos pamfletben megjelenik, a teljes lakosságnak mindössze 30%-ának támogatásával országló Fidesz ezekben a napokban betonozza befele az alaptörvénybe, a saját leválthatatlanságának jogi garanciáival együtt. Utálom. Hányingerem van tőle. Fojtogat. El akarok menekülni innen, végleg. Érdemes megnézni a 10 érv alatti kommenteket. Többségükben külföldön élő magyarok mélyről fakadó, őszinte és intelligens megnyilvánulásai, amelyeket röviden úgy lehetne összegezni: „Egy faszt megyek vissza abba a mentális mocsokba.” Persze nem tud nem eszembe jutni Kohn bácsi, aki 56-ban disszidált, és az osztrák menekülttáborban a kezébe nyomtak egy földgömböt, hogy nézze meg, és döntse el, hová akar majd továbbmenni onnan. Pörgette ide-oda hosszasan, többször, egyre jobban ingatva a fejét, majd kétségbeesetten megkérdezte a hivatalnokot: – Bocsásson meg, nem tudna adni egy másik glóbuszt? Hova mehetnék, mit csinálhatnék? A világ, amit ismerek, a gazdasági és ökológiai összeomlás szélén áll, és biztosra veszem, hogy a pusztulás előszeleként a Föld minden társadalmában a „rendet” ígérő, szélsőséges és erőszakos erők jutnak hamarosan hatalomra. Vajon jobb lenne-e nekem egy másik országban megélni az új háborút, az ivóvízért való élethalál-harcot, mint ugyanazt itthon? Nem költői a kérdés. Tényleg nem tudom, mihez kezdjek. A civilizáció szekere egész biztos, hogy egészen az összeomlás pillanatáig teljes pompájában fog elgurulni, és jó esély van arra, hogy addig még van hátra bő másfél-két évtized. És talán nem mindegy, hogy ezt az időt – ha megérem – milyen körülmények között kell eltöltenem: befogott orral, öklendezve a hatalomnak az ostobaság motorjával hajtott, arrogáns és könyörtelen gépezete miatt, folyamatosan rettegve attól, hogy mikor kerül sor arra, hogy a Nemzeti Kulturális Forradalom csizmájának következő lépése az én arcomba tapos – vagy egy olyan közegben, ahol lehetőség van a nyílt beszédre, ahol szabad levegőt szívhatok, ahol a kedvesemmel félelem nélkül élhetek és lehetek önmagam. Nem akarok senkit – önmagamat sem – riogatni Duna-parttal és vagonokkal. Egyelőre életszerűtlen, hogy a pusztítás gyakorlata ilyen módon valósuljon meg. De a pusztítás ugyanezen ideológiája él és virul, és megtalálja a maga eszközeit. Kicsit szofisztikáltabban, kicsit digitálisabban, kicsit jobban adva a demokratikusság látszatára – de megtalálja, hatékonyan. Efelől semmi kétségem sincs. El akarok menekülni – de szinte minden ide köt. Nem a kereszténydemokraták által felvonultatott pörkölt és Túró Rudi, hanem elsősorban a nyelv, ami – tetszik, nem tetszik – az egyetlen olyan munkaeszköz, amit én magam használni képes vagyok. Számos szakma, számos tudomány internacionális; én vagyok olyan pechvogel, hogy a szerszámok kiosztásánál nekem pont egy ilyen röghöz kötést implikáló kalapács jutott. Picsába. Nem, sajnos tényleg nem találom a választ. Te mit gondolsz? survey tools Update: Egy újabb adalék a döntéshez. Egy, kiragadva a sok százból. Megosztás Címkék: Brühühü, Kapcsolatok, Kisebbség, Melegség, Politika, Vers 
Hozzászólások:
Azt gondolom, a nyelv nem annyira röghöz kötő munkaeszköz, mint lefested. Török vendégmunkások minimális némettudással jól megélnek. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy itt mi van, ergo ha megteheted, hogy lelépj innen, akkor tedd meg, futólépésben. (Pedig ezzel magam ellen beszélek.) Hiszen ha csalódsz a várakozásaidban, még mindig visszajöhetsz. És egyetértek, a Dunába lövés és a marhavagonok víziója EGYELŐRE életszerűtlen. (De már dolgoznak rajta.)   szerint:
Jaj Balázs... szerint:
A legnagyobb baj, hogy nincs másik párt, ill. szerveződés, ami átvehetné a csalódott tömegeket. szerint:
Egyetértek abban, hogy máshol sem várna reménytelibb jövő a civilizáció végnapjaiban. Én úgy gondolom, hogy mivel ide, a Kárpát-medencébe születtem, engem ehhez a földhöz köt a felelősség és kötelesség, ezt a földet kell egészségesebb állapotban hátrahagynom a következő generációknak, mint ahogyan én kaptam (az "ország" nem érdekel). Ezzel nem tudnám összeegyeztetni, hogy elmeneküljek innen azért, hogy máshol talán egy pár évig még jobban éljek.
És milyen a helyzet itt maguknál János bátyám? szerint:
És mi lesz, ha majd nem mehetünk tovább sem? szerint:
Hozzáteszem, hogy nem osztom ezt az borzasztó pesszimizmust, de az biztos, hogy jelen kormányunk ténykedése nem csábít haza...de azért én már Feri barátunk tevékenysége alatt kijöttem. :-) szerint:
Családommal, kollégáimmal, barátaimmal visszatérő beszélgetéstéma kedélyes napos délutánokra, csillagos estékre, békés reggelekre, hogy vajon ciánkapszula (maradunk itt) vagy repülőjegy (egyszer majd továbbmegyünk). Nem tudom, a jövő mit hoz. Talán nem ennyire rosszat. A jelen viszont félelmet azok számra, akik soha a légynek sem vétettek. Én mostanában gyakran, és nem csak könnyek nélkül sírok.
Én már 57 éves vagyok, ezért szóba se jön, hogy menjek.(A koromon kívül egyéb okaim is vannak).A gyerekeimet biztatom, hogy menjenek, próbáljonak szerencsét. A kisebbik fiam dolgozott Angliában, de visszajött.Azt mondta, ő itt megbecsült szakember, ott pedig kelet-európai csicska.Megértettem.Én se érezném magam biztonságban ott, ahol nincsenek olyanok, akikkel fél szavakból értjük egymást.Nagyon szenvedek attól, ami itt folyik, de a saját körömön belül(munkahely, család) próbálom jól érezni magam.A munkámnál fogva(nevelőtanár vagyok egy kollégiumban) sokat gondolkozom a lakóhelyemen, a magyarságomon.Magyar-orosz szakos vagyok, így nagyon sok hazafias verset végigelemeztünk már a gyerekekkel.A 19.századi nagyon mély hazafias érzelem már a múlté,de azt nem lehet elfelejteni, honnan jöttünk, kihez-mihez kötődünk.Én nem tudom úgy megfogalmazni, ahogy szeretném, Zrínyi Miklós szavait veszem kölcsön:"Elfussunk?nincs hová,sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk, senki a maga országábul barátságunkért ki nem megyen, hogy minket helyheztessen belé:az mi nemes szabadságunk az ég alatt sohun nincs, hanem Pannóniában."
...különben valaki azt meg tudja magyarázni, hogy miért van az, hogy valahányszor az Ifjú Kereszténydemokratákra tekintek a magam mégnemegészen 22 éves katolikus fejével, akkor miért szeretnék mindig föltétlenül öreg buddhista jobbágy lenni? szerint:
A szavazás pillanatnyi állása (50 -50) hűen tükrözi az én érzéseimet is... :) Látszik, hogy milyen könnyű a döntés. szerint:
Kanyó Zsuzsával értek egyet,napok óta gondolkodom,mit írhatnék bátorításul/legfőbb érv a nyelvünk!/.Így csak azt kérem,nézzétek végig: http://www.youtube.com/watch?v=h2vHoYyuO1I Maradtunk...Szertettel:Örzse néne szerint:
És MÉG MINDÍG van három-négy miliárd ember, aki irígykedve gondol Európára, ahol van ivóvíz, ahol (így vagy úgy de) ellátja az orvos ha baja esik, ahol nem lövik le, ha kilép az utcára, ahol nem kell napi 16-18 órát dolgoznia a betevőért, ahol nem figyelik minden szavát-mozdulatát a cenzorok... Ami az objektív részét illeti, jobb körümények között élsz, mint az emberiség fele, kétharmada. Hogy boldogabban-e, abba Neked is van beleszólásod. Módodban áll ezt észrevenni, felfedezni és kihasználni, ha akarod. Ha több miliárd ember nem hagyja magát leteperni és megteremti magának a tűrhető életet, Te is megteheted...
Kedves Szalmaszál!Nem tudom,Balázs hogy van bizonyos megnyilvánulásokkal,én fájdalommal vegyes dühöt érzek, amikor fölszólítanak az elégedettségre.Te mit érzel,ha azt mondják, örülj,amiért lyuk van rajtad imitt-amott,továbbá szabadságodban áll a mutatóujjadat a szádon pörgetve így csinálni:-Beböö, beböö? szerint:
Lehet,ha fiatal lennék én is így
Úgy látom, a kérdésedre nem kaptál választ, viszont magukról a válaszadókról plusz információkhoz jutottál, és ez sem csekélység. szerint:
Különben meg Jgy szerintem de. Mármint hogy igen, a nyelv röghöz kötő munkaeszköz, ha valakinek a munkájához nem mellesleg kell beszélnie (mint mondjuk az informatikusnak vagy az utcaseprőnek), hanem maga a beszéd a munka veleje (mint mondjuk a színésznek vagy a pszichológusnak). Én nem tudnék másutt a szakmámban dolgozni, csak ott, ahol az emberek magyarul beszélnek. Beszélgetni, olvasni, tanítani, előadni tudok idegen nyelven, de a pszichoterápia más nyelven nem menne. Ha meg a jó tündér megajándékozna anyanyelvi szintű idegen nyelv-tudással, akkor is félő, hogy egy más kultúrában élő ember asszociációin, utalásain nem tudnék úgy osztozni, mint ahogyan azt itthon megszoktam. szerint:
Munkanélküli lévén a sok szabadidőmben rengeteget olvasok a Globalizációról, Új Világrend-ről. Sajnos egy ördögi terv részesei vagyunk mindannyian, teljesen mindegy hogy ki van épp hatalmon, MSZP vagy Fidesz, nem ők irányítanak... Ez az ország sajnos már rég behódolt. Önellátásra képes ország, senkire nem kellett volna szorulnunk, s mi történt ? Oda a gyáraink, az iparunk, könnyűiparunk, foglalkoztatásunk... Az EU mire jó ? Előnyök vannak ? Nagyon rövid idő alatt változott itthon minden, és ehhez kell nekünk még egy 2/3 os kormány ? csak gyorsulnak a folyamatok, egy Orwell-i világ felé.
Eszter, ha jól értem Balázs posztját (pl. ezt a mondatot, El akarok menekülni innen, végleg.), akkor nem az a kérdés, hogy hol dolgozni terapeutaként, hanem hogy hol élni. szerint:
Persze, Jgy, azt hiszem, nem értettem félre. Csakhogy a kérdés fájdalmához hozzájárul a 'hogyan élni' kérdése is. Mielőtt (vagy anélkül), hogy az ember az életét elveszítené, rettenetesen sokat lehet veszíteni. Mondhatom úgy is, hogy az élet darabkáit egyenként, és nem csak egészben lehet elveszíteni. szerint:
Dehogynem szedik. A "maradunk" más darabkákat érint, mint a "továbbmegyünk", az elvi különbség csak ez. Gyakorlatilag azért nagy különbségek lehetnek, hogy mely darabkákról mennyire tudunk, vagy vagyunk hajlandók lemondani. Nekem nagyon nagy áldozat volna a nyelvről lemondani, de mondjuk azért lényegesen könnyebben menne, mint pl. a gyerekem fizikai biztonságáról. Jelenleg azért nem ennyire rossz a helyzet, hogy így merüljön fel a választás - de sajnos csak ezért nem, mert nem vagyok cigány. És ez egyszerűen rémes. << Vissza |
|
|
látogató 2005. január 10-e óta |