Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

péntek, március 25, 2011
11:12
 
Kussolj, bazmeg, és zabálj Túró Rudit!




Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.


(József Attila: Nagyon fáj)






Az imént láttam, hogy egy ismerősöm megosztotta a Facebookon Cseh Tamás és Másik János Budapest című számát (szöveg: Bereményi Géza). Nem kellett volna. Persze ismerem a dalt, kb. egymillió éve, de most újra meghallgattam, és azóta bőgök magamban. Könnyek nélkül, hangok nélkül. Talán a bőgés nem is jó szó. Szomorú vagyok, elkeseredett. Nagyon fáj.



Az ifjú kereszténydemokraták új akciója, hogy 10 pompás érvvel hazahívják a külföldre szakadt fiatalokat. Túl azon, hogy a szöveg olyan, mintha önmaga paródiája lenne, elkeserítő és ijesztő képet fest Magyarországról. Annál is inkább, mert az IKSZ-ről köztudott, hogy nem más, mint a kormány matyóhímzett hitlerjugendje, és azt az értékrendet, amely ebben a tízpontos pamfletben megjelenik, a teljes lakosságnak mindössze 30%-ának támogatásával országló Fidesz ezekben a napokban betonozza befele az alaptörvénybe, a saját leválthatatlanságának jogi garanciáival együtt.

Utálom. Hányingerem van tőle. Fojtogat. El akarok menekülni innen, végleg.

Érdemes megnézni a 10 érv alatti kommenteket. Többségükben külföldön élő magyarok mélyről fakadó, őszinte és intelligens megnyilvánulásai, amelyeket röviden úgy lehetne összegezni: „Egy faszt megyek vissza abba a mentális mocsokba.”

Persze nem tud nem eszembe jutni Kohn bácsi, aki 56-ban disszidált, és az osztrák menekülttáborban a kezébe nyomtak egy földgömböt, hogy nézze meg, és döntse el, hová akar majd továbbmenni onnan. Pörgette ide-oda hosszasan, többször, egyre jobban ingatva a fejét, majd kétségbeesetten megkérdezte a hivatalnokot:

– Bocsásson meg, nem tudna adni egy másik glóbuszt?

Hova mehetnék, mit csinálhatnék? A világ, amit ismerek, a gazdasági és ökológiai összeomlás szélén áll, és biztosra veszem, hogy a pusztulás előszeleként a Föld minden társadalmában a „rendet” ígérő, szélsőséges és erőszakos erők jutnak hamarosan hatalomra. Vajon jobb lenne-e nekem egy másik országban megélni az új háborút, az ivóvízért való élethalál-harcot, mint ugyanazt itthon?

Nem költői a kérdés. Tényleg nem tudom, mihez kezdjek. A civilizáció szekere egész biztos, hogy egészen az összeomlás pillanatáig teljes pompájában fog elgurulni, és jó esély van arra, hogy addig még van hátra bő másfél-két évtized. És talán nem mindegy, hogy ezt az időt – ha megérem – milyen körülmények között kell eltöltenem: befogott orral, öklendezve a hatalomnak az ostobaság motorjával hajtott, arrogáns és könyörtelen gépezete miatt, folyamatosan rettegve attól, hogy mikor kerül sor arra, hogy a Nemzeti Kulturális Forradalom csizmájának következő lépése az én arcomba tapos – vagy egy olyan közegben, ahol lehetőség van a nyílt beszédre, ahol szabad levegőt szívhatok, ahol a kedvesemmel félelem nélkül élhetek és lehetek önmagam.

Nem akarok senkit – önmagamat sem – riogatni Duna-parttal és vagonokkal. Egyelőre életszerűtlen, hogy a pusztítás gyakorlata ilyen módon valósuljon meg. De a pusztítás ugyanezen ideológiája él és virul, és megtalálja a maga eszközeit. Kicsit szofisztikáltabban, kicsit digitálisabban, kicsit jobban adva a demokratikusság látszatára – de megtalálja, hatékonyan. Efelől semmi kétségem sincs.

El akarok menekülni – de szinte minden ide köt. Nem a kereszténydemokraták által felvonultatott pörkölt és Túró Rudi, hanem elsősorban a nyelv, ami – tetszik, nem tetszik – az egyetlen olyan munkaeszköz, amit én magam használni képes vagyok. Számos szakma, számos tudomány internacionális; én vagyok olyan pechvogel, hogy a szerszámok kiosztásánál nekem pont egy ilyen röghöz kötést implikáló kalapács jutott. Picsába.

Nem, sajnos tényleg nem találom a választ.

Te mit gondolsz?

survey tools


Update:
Egy újabb adalék a döntéshez. Egy, kiragadva a sok százból.

Megosztás

Címkék: , , , , ,


Hozzászólások:


Azt gondolom, a nyelv nem annyira röghöz kötő munkaeszköz, mint lefested. Török vendégmunkások minimális némettudással jól megélnek. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy itt mi van, ergo ha megteheted, hogy lelépj innen, akkor tedd meg, futólépésben. (Pedig ezzel magam ellen beszélek.) Hiszen ha csalódsz a várakozásaidban, még mindig visszajöhetsz. És egyetértek, a Dunába lövés és a marhavagonok víziója EGYELŐRE életszerűtlen. (De már dolgoznak rajta.)



Jaj Balázs...
Olyan szép péntek délután van, és most majdnem sírok.

Tényleg ennyire szar a helyzet?

Jaj, nem tudok most gondolkodni.



A legnagyobb baj, hogy nincs másik párt, ill. szerveződés, ami átvehetné a csalódott tömegeket.

A tapasztalatlan, bénácska LMP?
A "vén fasz" MSZP?
A fasiszta Jobbik?



Ez utóbbinak még egész jó esélyei vannak. De ez valahogy nem vigasztal...



Egyetértek abban, hogy máshol sem várna reménytelibb jövő a civilizáció végnapjaiban. Én úgy gondolom, hogy mivel ide, a Kárpát-medencébe születtem, engem ehhez a földhöz köt a felelősség és kötelesség, ezt a földet kell egészségesebb állapotban hátrahagynom a következő generációknak, mint ahogyan én kaptam (az "ország" nem érdekel). Ezzel nem tudnám összeegyeztetni, hogy elmeneküljek innen azért, hogy máshol talán egy pár évig még jobban éljek.

Próbálok fittyet hányni a hierarchia csúcsán zajló színjátékra, és amíg lehet leszarom, hogy mit csinálnak.



És milyen a helyzet itt maguknál János bátyám?
- Rossz.
- Kicsit bővebben?
- Azért annyira nem rossz.

(De lehet, hogy csak a kincstári optimista beszél belőlem ezen a szép tavaszi délutánon.)



És mi lesz, ha majd nem mehetünk tovább sem?
Ha "egyszer majd" akkora lesz a szar, hogy mindenkinek egyértelmű lesz a válasz: megyünk... Akkor lesz-e még rá lehetőség?

Elengednek-e majd, illetve befogadnak-e majd?



Üdv Prágából...azt hiszem, ezzel meg is válaszoltam a kérdésedet. :-)



Hozzáteszem, hogy nem osztom ezt az borzasztó pesszimizmust, de az biztos, hogy jelen kormányunk ténykedése nem csábít haza...de azért én már Feri barátunk tevékenysége alatt kijöttem. :-)



Családommal, kollégáimmal, barátaimmal visszatérő beszélgetéstéma kedélyes napos délutánokra, csillagos estékre, békés reggelekre, hogy vajon ciánkapszula (maradunk itt) vagy repülőjegy (egyszer majd továbbmegyünk). Nem tudom, a jövő mit hoz. Talán nem ennyire rosszat. A jelen viszont félelmet azok számra, akik soha a légynek sem vétettek. Én mostanában gyakran, és nem csak könnyek nélkül sírok.



Ugyanezt!



Én már 57 éves vagyok, ezért szóba se jön, hogy menjek.(A koromon kívül egyéb okaim is vannak).A gyerekeimet biztatom, hogy menjenek, próbáljonak szerencsét. A kisebbik fiam dolgozott Angliában, de visszajött.Azt mondta, ő itt megbecsült szakember, ott pedig kelet-európai csicska.Megértettem.Én se érezném magam biztonságban ott, ahol nincsenek olyanok, akikkel fél szavakból értjük egymást.Nagyon szenvedek attól, ami itt folyik, de a saját körömön belül(munkahely, család) próbálom jól érezni magam.A munkámnál fogva(nevelőtanár vagyok egy kollégiumban) sokat gondolkozom a lakóhelyemen, a magyarságomon.Magyar-orosz szakos vagyok, így nagyon sok hazafias verset végigelemeztünk már a gyerekekkel.A 19.századi nagyon mély hazafias érzelem már a múlté,de azt nem lehet elfelejteni, honnan jöttünk, kihez-mihez kötődünk.Én nem tudom úgy megfogalmazni, ahogy szeretném, Zrínyi Miklós szavait veszem kölcsön:"Elfussunk?nincs hová,sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk, senki a maga országábul barátságunkért ki nem megyen, hogy minket helyheztessen belé:az mi nemes szabadságunk az ég alatt sohun nincs, hanem Pannóniában."



...különben valaki azt meg tudja magyarázni, hogy miért van az, hogy valahányszor az Ifjú Kereszténydemokratákra tekintek a magam mégnemegészen 22 éves katolikus fejével, akkor miért szeretnék mindig föltétlenül öreg buddhista jobbágy lenni?

(...és hogy miért ugrik görcsbe a lelkem annak a gondolatára, hogy úgy kimenni külföldre, hogy sohase térjek vissza...)



A szavazás pillanatnyi állása (50 -50) hűen tükrözi az én érzéseimet is... :) Látszik, hogy milyen könnyű a döntés.



Kanyó Zsuzsával értek egyet,napok óta gondolkodom,mit írhatnék bátorításul/legfőbb érv a nyelvünk!/.Így csak azt kérem,nézzétek végig: http://www.youtube.com/watch?v=h2vHoYyuO1I Maradtunk...Szertettel:Örzse néne



Egy kísérlet: http://ide-ide.blog.hu/2011/03/24/ideiglenes1



És MÉG MINDÍG van három-négy miliárd ember, aki irígykedve gondol Európára, ahol van ivóvíz, ahol (így vagy úgy de) ellátja az orvos ha baja esik, ahol nem lövik le, ha kilép az utcára, ahol nem kell napi 16-18 órát dolgoznia a betevőért, ahol nem figyelik minden szavát-mozdulatát a cenzorok... Ami az objektív részét illeti, jobb körümények között élsz, mint az emberiség fele, kétharmada. Hogy boldogabban-e, abba Neked is van beleszólásod. Módodban áll ezt észrevenni, felfedezni és kihasználni, ha akarod. Ha több miliárd ember nem hagyja magát leteperni és megteremti magának a tűrhető életet, Te is megteheted...



Kedves Szalmaszál!Nem tudom,Balázs hogy van bizonyos megnyilvánulásokkal,én fájdalommal vegyes dühöt érzek, amikor fölszólítanak az elégedettségre.Te mit érzel,ha azt mondják, örülj,amiért lyuk van rajtad imitt-amott,továbbá szabadságodban áll a mutatóujjadat a szádon pörgetve így csinálni:-Beböö, beböö?



Lehet,ha fiatal lennék én is így
fogalmaznám meg ezt a kérdést.Elmenni
ebből az országból nagy dilemma, de
a külföldi lehetőségek sokszor nagy
szellemi és fizikai munkát jelentenek,persze a multikultúralítás
kedvez ennek, de a globalizáció kihívásai mindent fölboríthatnak.
Új század ,új problémahalmaz.Nézz
körül mielőtt döntesz.



Úgy látom, a kérdésedre nem kaptál választ, viszont magukról a válaszadókról plusz információkhoz jutottál, és ez sem csekélység.
Egyébként a dilemma nem új. Bartók volt a gyáva (aki ment), vagy Kodály volt a megalkuvó (aki maradt)?
Mindenesetre drukk és emp.



Különben meg Jgy szerintem de. Mármint hogy igen, a nyelv röghöz kötő munkaeszköz, ha valakinek a munkájához nem mellesleg kell beszélnie (mint mondjuk az informatikusnak vagy az utcaseprőnek), hanem maga a beszéd a munka veleje (mint mondjuk a színésznek vagy a pszichológusnak). Én nem tudnék másutt a szakmámban dolgozni, csak ott, ahol az emberek magyarul beszélnek. Beszélgetni, olvasni, tanítani, előadni tudok idegen nyelven, de a pszichoterápia más nyelven nem menne. Ha meg a jó tündér megajándékozna anyanyelvi szintű idegen nyelv-tudással, akkor is félő, hogy egy más kultúrában élő ember asszociációin, utalásain nem tudnék úgy osztozni, mint ahogyan azt itthon megszoktam.
Ez az igazi "itt élned-halnod kell". Kár hogy ezeket, és ezekhez hasonló a szavakat teljesen
hiteltelen emberek is a szájukra vesznek, mert így én a hazámhoz és anyanyelvemhez való ragaszkodásomat - úgy érzem - erkölcsi okoknál fogva (!) fennen nem hirdethetem. Tartozom ezzel a(z abszurdba hajló) hallgatással zsidó felmenőimnek, és liberális barátaimnak.



Munkanélküli lévén a sok szabadidőmben rengeteget olvasok a Globalizációról, Új Világrend-ről. Sajnos egy ördögi terv részesei vagyunk mindannyian, teljesen mindegy hogy ki van épp hatalmon, MSZP vagy Fidesz, nem ők irányítanak... Ez az ország sajnos már rég behódolt. Önellátásra képes ország, senkire nem kellett volna szorulnunk, s mi történt ? Oda a gyáraink, az iparunk, könnyűiparunk, foglalkoztatásunk... Az EU mire jó ? Előnyök vannak ? Nagyon rövid idő alatt változott itthon minden, és ehhez kell nekünk még egy 2/3 os kormány ? csak gyorsulnak a folyamatok, egy Orwell-i világ felé.
S menni vagy maradni ? Dilemmás. Van probléma, többek között az, hogy én IMÁDOM ezt az országot, s nem tudom megmagyarázni, de nem mennék el innen feltétlen, csak relative fiatalon rá leszünk kényszerítve,kényszerülve. Egy olyan ország ahol még jobban csökken a kisemberek fizetése ? Ahol a gazdagoknak jut a legtöbb plusz ? Ahol munkahelyteremtés csak a hírekben van ? Bizonytalan a nyugdíjunk? mire dolgozunk egyáltalán ?!? S ezen nincs politikai erő, ami változtatni tudna.

http://www.youtube.com/watch?v=1GbU9U-pGFo

S t e w e



Eszter, ha jól értem Balázs posztját (pl. ezt a mondatot, El akarok menekülni innen, végleg.), akkor nem az a kérdés, hogy hol dolgozni terapeutaként, hanem hogy hol élni.



Persze, Jgy, azt hiszem, nem értettem félre. Csakhogy a kérdés fájdalmához hozzájárul a 'hogyan élni' kérdése is. Mielőtt (vagy anélkül), hogy az ember az életét elveszítené, rettenetesen sokat lehet veszíteni. Mondhatom úgy is, hogy az élet darabkáit egyenként, és nem csak egészben lehet elveszíteni.



OK. És szerinted a jelenlegi, honi állapotok nem szedik el darabkáiban az életet?



Dehogynem szedik. A "maradunk" más darabkákat érint, mint a "továbbmegyünk", az elvi különbség csak ez. Gyakorlatilag azért nagy különbségek lehetnek, hogy mely darabkákról mennyire tudunk, vagy vagyunk hajlandók lemondani. Nekem nagyon nagy áldozat volna a nyelvről lemondani, de mondjuk azért lényegesen könnyebben menne, mint pl. a gyerekem fizikai biztonságáról. Jelenleg azért nem ennyire rossz a helyzet, hogy így merüljön fel a választás - de sajnos csak ezért nem, mert nem vagyok cigány. És ez egyszerűen rémes.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta