Birtalan Balázs naplója: Újrahasznosítva

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szerda, november 30, 2011
15:44

Újrahasznosítva

Ezt a verset elég régen írtam: a kézirat tanúsága szerint 1993. február 4-én. Egy parttalanná váló vita során jutott most eszembe, amely arról szólt, hogy helyénvaló-e, ha a tanárnak jogában áll megütni a gyereket – amint azt egy KDNP-s képviselő kezdeményezte.

Történet egy Verbőczy Antal-történetről

Ki tudja, a fizikai teljesítmény vagy a helyzetkomikum
idézi vissza tízegynéhány év távlatából is
a kifakadást: „Ez nem teadélután!”,
s a három pofon csattanását?
Hiszen fantáziaszegény geg-filmeken kívül ritkán tapasztalni
rövid egymásutánban három egyforma ütést – ugyanazon arcon;
ott is az együgyű hős lesz szenvedő alany.
Az eleve elrendelés lehetőségét latolgatva máig tűnődöm:
az amúgy jámbor Somlói tanár úr
– élővilág-óráin általa is megszokott dumaparti közepette –
miért pont engem szemelt ki hirtelen lobbanása céltáblájául.
S ha annak idején visszapimaszkodom vagy elbőgöm magam,
talán rég feledésbe merül az egész,
így a történetből csupán egy láncszem hibádzik
– míg bal pofámon tovább ég a bőr –,
s e hiány égetőbb az objektív fájdalomnál:
nem jut eszembe semmi áron,
padtársammal miről folyt éppen
a rosszemlékűvé vált beszélgetés.

Ám úgy gondolom, e kérdés messze túlmutat
teadélutánokon,
iskolákon,
élővilágon.

Megosztás

Címkék: Brühühü, Emlék, Politika, Vers, Virtuál

Hozzászólások:

Jgy szerint:

Ahogy az uralkodó irányzatokat elnézem, előbb-utóbb fölbukkan a módosító indítvány, mely szerint a testi fenyíték nem megengedett, csak a roma származású gyerekek esetében.

A vers tetszik.

csütörtök, december 01, 2011 10:48:00 de.

Megjegyzés küldése

<< Vissza

Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene