Mai vers
Mindent Afrikáról
Eltelt azóta jó egy emberöltő s bár a német nyelv azóta sem több távoli ismerősnél ma már értem a címet mit döbbenten bámultam egykor a Váci utcai kirakatban míg kamaszszívemben versenyre kelt a pánik és a felháborodás
Alles über Afrika
Amikor aztán a fizikaszertárban – mely két évig többedmagamnak szellemi otthona volt hol számolatlanul szívtuk a cigarettát cinkosunk-mentorunk Pista bá kultúrtörténeti anekdotáit hallgatva s hová nyolcadik után is sokáig visszajártam – előadtam az egészet bőbeszédűen magabiztosan hajszolva magam mind nagyobb indulatba az öreg ki nyilvánvalóan szikáran fehér hajjal galambszürke öltönyben jött a világra átmenetileg szögre akasztotta úriemberi mivoltát és leszúrt mint a pengős malacot: aki nem ért valamihez konkrétan nem ismer egy nyelvet tartsa a pofáját ne beszéljen hülyeségeket legalábbis ne ekkora arccal
Szégyenkezve álltam tökéletesen igaza volt és ha ott a kirakat előtt nem engedem hogy elsodorjon az érzés magam is összerakhattam volna a dolgot
A borítón szavannai zsánerkép félmeztelen afrikai asszony karján csecsemő hát igen ebbe valóban nehéz világuralmat gázkamrát belehallani
Ma már értem a címet de értem a hajdani kamaszt is kinek mit számított szórend mit szövegösszefüggés realitás kit az a két szó így egymás mellett állva szemérmetlenül közszemlére téve gyomorszájon vágott hatmilliószoros erővel
|
Megosztás Címkék: Emlék, Halál, Kapcsolatok, Vers