A Fioretti című legendárium (más néven: Assisi Szent Ferenc Virágoskertje) egyik elbeszélése szerint Szent Ferenc egy alkalommal megmagyarázta íródeákjának, Leó testvérnek, miben áll a tökéletes boldogság.

De rosszul tudta.

A legenda a következőkről számol be:

Kemény tél volt, úgyhogy az Isten hidege majd megvette őket. Egyszer csak Szent Ferenc odaszólt Leó testvérnek, aki egy kicsivel előtte ballagott, és azt mondta neki: – Leó testvér, bár a kisebb testvérek életének és jámborságának példája az egész földön a lelkek épülésére szolgálna is, mindazonáltal írd és szorgosan jegyezd föl, nem ebben van a tökéletes boldogság. Tovább haladva, Szent Ferenc másodszor is szólította őt: – Leó testvér, ha kisebb testvérünk visszaadná is szeme világát a vakoknak, meggyógyítaná a sántákat, kiűzné az ördögöket, hallókká tenné a süketeket és járókká a bénákat, megszólítatná a némákat, s ami még nagyobb dolog, feltámasztaná a négynapos halottakat; írd, hogy nem ebben van a tökéletes boldogság.

Szent Ferenc aztán még hosszan sorolta – a Fioretti szerint jó hét mérföldön keresztül –, hogy mi nem a tökéletes boldogság, és végül Leó testvér már nagyon kíváncsi lett, hogy akkor is ki a gyilkos.

Szent Ferenc akkor így felelt meg neki: – Amikor mi csuromvizesen az esőtől és összefagyva a hidegtől, mocskosan a sártól és elcsigázva az éhségtől, elérjük majd az Angyalos Boldogasszony kolostorát, s kopogunk a kapun, és a kapus mérgesen kinéz és megkérdezi: ,,Kik vagytok?”, mi meg azt feleljük: ,,Ketten a ti testvéreitek közül”, ő pedig így válaszol: ,,Hazudtok, közönséges csavargók vagytok, akik tekeregve a világon becsapjátok az embereket, és elorozzátok az alamizsnát a szegények elől, takarodjatok innen”, és nem nyitja ki nekünk a kaput, hanem kint hagy ácsorogni a hóban és a lucsokban, dideregve és éhezve a késő éjszakában. Akkor, ha mindezeket a bántalmakat, ha mindezt a durvaságot és megaláztatást türelmesen, fölindulás és zúgolódás nélkül elviseljük, sőt alázattal és szeretettel azt gondoljuk magunkban, hogy az a kapus csakugyan jól ismer bennünket, és Isten adja a szót ajkára ellenünk; ó, Leó testvér, írd: ebben áll a tökéletes boldogság.

Ezt kicsit még fokozza is, eladdig, hogy a kapus testvér kijön, és jól elveri őket egy furkósbottal, és ők ezt örömmel viselik „az áldott Krisztus szenvedéseire gondolva” – nos: ebben áll a tökéletes boldogság.

Szerinte.

Szerintem pedig ha egy fárasztó nap után, amikor már alig állsz a lábadon, és bajosan látsz ki a fejedből, kimész a fürdőszobába fogat mosni, és a nyitott mosógép fölötti polcon matatva véletlenül levered az egyik elektromosfogkefe-fejet, és az beesik a dob mellett a gépbe;

...amikor a zseblámpa, a csipesz és a görbített szög egyaránt haszontalannak bizonyul a fogkefefej eltávolításában;

...amikor végiggondolod, hogy a bent maradt tárgy egy erősebb centrifugálás során tönkreteheti a mosógépet, olyannyira, hogy az kilyukadhat, és belső szemed előtt megképzik a felázott járólap, az őrjöngő alsó szomszéd, a falbontás és a cementpor;

...amikor egy éjszakán át éber álmok gyötörnek pénzsóvár, ámde kontár mosógépszerelőkről, akik ízekre szedik a gépet, végül rosszul szerelik össze;

...amikor lélekben lemondasz a rég várt nyaralásról, majd már a zsíros kenyérről is, mert muszáj új mosógépet beszerezni;

...amikor egy ilyen éjszaka után reggel kibotorkálsz a fürdőszobába, és a valószínűség-számítás minden törvényére fittyet hányva a másik fogkefefej is beleesik a gépbe, pontosan ugyanúgy;

...na, és amikor ezek után a neten húsz másodpercen belül megtalálod, hogyan lehet a mosógép dobjának alját egy egyszerű mozdulattal megnyitni, és azon keresztül játszi könnyedséggel kiszedni a belepotyogott tárgyakat, és ez minden gond nélkül sikerül is, aztán megy tovább a nap, mintha mi sem történt volna –

– nos, ebben áll a tökéletes boldogság.

Csak hát ezt Szent Ferenc nem tudhatta, mert a XIII. században még nem volt se mosógép, se elektromos fogkefe.


Megosztás

Címkék: Sztori, Vallás

---