Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
péntek, augusztus 10, 2012
10:44 Az édes bosszú ötlete
Címkék: Agymenés, Kommunikáció, Politika Hozzászólások:
ÁÁÁÁÁÁ :ĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐ
Maga az ötlet vicces, de azt a "valójában nem írás" részt remélem, csak úgy értetted, hogy a műveletlen széljobber rétegek számára jelenti ezt. Nekem a rovásírás igenis írás és fontosnak tartom, mint népünk egyik örökségét. Kár lenne lemondani róla csak mert olyanok is használják, akikkel politikailag nem értek egyet. A rovásírás sok mindent túlélt már, őket is túl fogja.
Úgy értettem, hogy a 21. századi Magyarországon nem tölti be az írás funkcióját. Nincsenek olyan aktív nyelvhasználók, akik számára ez a gondolatrögzítés és -közlés természetes módja. Olyan, mint egy görög amfora: funkcióját tekintve (ma már) nem vízhordó alkalmatosság, hanem múzeumi látványosság. És aki az aktív használatáért kardoskodik, az szerintem pont olyan röhejes, mint aki egy baszott nehéz agyagkorsóban viszi magával a strandra sört vagy a kólát.
Kedves Balázs,
Kedves Miklós!
Kedves Miklós!
JGy: vállalom az elfogultság vádját, de Norvégiát ebben (is) példaértékűnek tapasztalom. Lazán kezelik az ügyet. Ha kedved tartja hagyományt ápolni, senki sem mászik az arcodba vagy ítél el emiatt. Távolról sem extrémista dolog Thor-kalapáccsal mászkálni; vannak hagyományőrző egyesületek, sőt neopogány kisközösségek is, DE ez kinek-kinek magánügye. Nagyon keveset visznek a népek ki az utcára a preferenciáikból. (Utcanevek, viking FUThARK-kal is kiírva, elég nehezen lennének elképzelhetőek; vagy az is, hogy a napilapok urnordisk vagy gammelnorsk nyelven jelenjenek meg.)
De ha jóül értem, ezek a hagyományok nem a nepi politika, a kiközösítés, a "mi OK-k vagyunk, ti nem" kommunikációjának eszközei.
Jól érted, tényleg nem ennek eszközei. Errefelé inkább az "akkor is OK vagy, ha hagyományt őrzöl, meg akkor is, ha vallásos vagy, mer az okéság nem ilyen részletkérdéseken múlik" hozzáállás a trendi.
Nattefrost: OK, értem. De, asszem, engem sem lehet rajtakapni, amint föl akarom robbantani a tánc- és tájházakat.
Először is elnézést szeretnék kérni, mivel ily későn még hozzászólok a témához, azonban egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ezt ne tegyem meg.
Kedves Névtelen Hazafi,
Szegénykém. Milyen primitív ember vagy aki irigykedik, hogy mások tudnak, ismernek, tanultak egy olyan dolgot amit téged nem érdekel nem érint. Inkább büszke lehetnél, hogy ápolják a hagyományokat, de gondolom neked egy néptánc Márc. 15 okt.6/23 és rengeteg jeles dolog nem mond semmit.Jól elhumorizálsz itt dolgokon és van egy réteg akit megfogsz vele csak ha mind ilyenek lettek volna a történelem során te most nem itt ilyen gyönyörű nyelven írnád ezt a semtelen blogodat.
Izgatottan olvastam provokáló soraidat. Ne vedd ezt sértésnek kedves Balázs, de ezzel ugyanarra a szintre süllyedsz, mint a nagyszájú "magyarkodók". Bár nekem az a tapasztalatom, hogy akik ilyen feliratú ruházatot viselnek, ÁLTALÁBAN tisztában vannak jelentésével. Érdemes a dolgok másik oldalát is megnézni, jelen esetben héber írással. Oly sok zsidó él itthon, szintén nagyszájú, akik írásával ugyanezt eljátszhatnánk és eladhatnánk nekik érdekes feliratú pólókat, persze csak ha az is divatba jönne. A rovásírás tényleg nem élő dolog, hanem hagyományőrzés és ha nem tetszik valakinek, akkor ne foglalkozzon vele. Szerintem teljesen korrekt dolog ismerni a hagyományainkat, mert az alapműveltség része, normális és egészséges, ha az ember szereti hazáját és rendelkezik olyasféle nemzeti öntudattal, ami egy néphez köti. Jómagam is büszkén és örömmel mutatkozom be a világ bármely részén, mint magyar származású ember, csodálom színes hagyományunkat. Szomorú vagyok, hogy már a csapból is a zsidózás, nácizás, antiszemitázás és cigányozás folyik. Aki pedig itt született, ez az anyanyelve, de nem tartja magát ebben az országban magyarnak, az próbáljon beilleszkedni, vagy csendben maradni és nem bírálni az őt (eddig) türelmesen befogadó kultúrát. Sajnálom, hogy sok nem érzik idetartozónak magukat, hazátlanok, és ezért identitászavarban szenvednek.
Ne vedd sértésnek, kedves Zoltán, de mi, magyarok, pontosan ugyanolyan "vendégek" vagyunk itt a Kárpát-medencében, mint az általad felsorolt többi náció, pl. a zsidók.
Faludy György << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |