Birtalan Balázs naplója

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

vasárnap, december 15, 2013
10:04

Gaudete vasárnap

                       „Örüljetek az Úrban szüntelenül:
                       újra csak azt mondom, örüljetek,
                       az Úr közel van!”

                       (Az advent 3. vasárnapi mise kezdőéneke)

Örülnék benned, ha lennél –
tudhatod,
hisz örültem benned, míg voltál.
Kisöpörtek az égből a tények.
Szövegkorpusszá szürkült a zsoltár.

Most itt e szürke délelőtt,
itt a papír,
hogy túléltem a rákom.
A szürkeség foncsor az égen:
néznék rád, de magamat látom.

Mutatnám boldogan, büszkén:
„Nézd, tényleg van
a halál után is élet!”
De zsebre gyűröm, mert nem látsz,
és én sem soha többé téged.

Címkék: Vers

Hozzászólások:

Frivaldszky Bernadett szerint:

A legszomorúbb és legvágyódóbb ima, amit valaha olvastam.

vasárnap, december 15, 2013 10:51:00 de.

Zsuzsi szerint:

orulok es roppant buszke vagyok - ismeretlenul is - a harcodra, amit megvivtal, bar en latom ot es hiszem hogy van, de mindenkinek a "sajatja" ad erot :) kivanok sok egeszseget Neked :)

vasárnap, december 15, 2013 12:38:00 du.

Balázs szerint:

Berna, Zsuzsi: köszönöm!

vasárnap, december 15, 2013 12:39:00 du.

Nattefrost szerint:

Tetszik. Nagyon jó.
Olyan benyomásom van tőle, mintha most már elég erősnek éreznéd önmagadat ahhoz, hogy ne kelljen a vallási misztériumokba menekülnöd a valóság elől. Ez jó önmagában. Ugyanúgy a gyógyulás jele, mint a negatív leletek.
Ilyen szépen megírva meg még jobb.
Csak így tovább, de szerintem ezt fölösleges is mondanom :}

hétfő, december 16, 2013 7:46:00 du.

kzsofi szerint:

Na végre, beugrott! Tudtam, hogy emlékeztet valamire a versed, tegnap is mondani akartam, hogy valamit előhív a mélyből... És ez az: "Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak."
:)

csütörtök, december 19, 2013 11:17:00 de.

Balázs szerint:

Ady lenyúlta tőlem a gondolatot? :D

csütörtök, december 19, 2013 12:32:00 du.

kzsofi szerint:

Hát, nem véletlenü volt költő-vátesz, majdani eljöveteledet jósolják versei, 100 évvel korábban ráérzett a stílusodra. A jövő tankönyvei majd legnagyobb elődödként tartják számon... :D

péntek, december 20, 2013 4:57:00 du.

Balázs szerint:

péntek, december 20, 2013 5:00:00 du.

kzsofi szerint:

Haha, érted, mintha a jövőnek lennének tankönyvei és költőkről szólnának... :D

péntek, december 20, 2013 5:04:00 du.

Névtelen szerint:

Szia
Ez nagyon szomorú vers...világos, hogy te elveszítetted az istenhitedet. Ezt sejtettem: de biztosan nem tudtam, mert vagy nem volt róla szó blogodban, vagy nemolvastam elég figyelmesen a blogot. S mert énnekem is volt istenhitem, és fontos volt és elvesztettem...nagyon mélyen együttérzek, veled érzek...az más kérdés, hogy én csak filozófiai irásokban, nem pedig versben tudtam megfogalmazni az elvesztését...

vasárnap, február 23, 2014 10:51:00 du.

Abanapra szerint:

Nekem is tetszik, de bennem mégsem olyan érzés keletkezik, hogy valaki elveszette a hitét. Már csak azért sem, mert ez a vers istennek (sic!) van címezve, hozzá beszél. Inkább olybá tűnik, hogy nem úgy hisz ahogy eddig, ahogy mondták, hogy hinni kell, hanem máshogy. Felismert valamit, hogy a hit nem azt jelenti, hogy... /ide valami okosságot akartam írni, de aztán rájöttem, hogy még magamnak sem tudom megfogalmazni, mire gondolok :D/

szerda, április 02, 2014 10:29:00 de.

Ecsédi Orsolya szerint:

Átérzem. Egyszer majd, pár év múlva nekem is lesz papírom. De az érzés már most is kb ugyanez.

csütörtök, április 03, 2014 1:47:00 du.

Megjegyzés küldése

<< Vissza

Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene