Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
péntek, január 09, 2015
00:36 Milyen vallású Szőnyi Szilárd? Amennyiben Szőnyi Szilárd a XVI. század második felében ilyen mondatok leírásával provokálta volna a katolikusok vallási érzékenységét, könnyűszerrel máglyán találhatta volna magát. Nem tudom a választ erre a kérdésre, de teológiai ismereteim alapján egyvalamit vitán felül kijelenthetek: nem keresztény. Ezt két tőle vett idézettel bizonyítom.
Szőnyi Szilárd Itt a válasz a HVG botrányos karácsonyi címlapjára című írásában a következő mondat olvasható:
A kép – a megannyi hasonló ábrázolással egyetemben – egy minden tekintetben nemes jelenetet mutat: szeretetreméltó édesapát, a katolikus hit szerint az emberek közt egyedüliként bűn nélkül élő édesanyát, várva várt kisfiukat, körülöttük pedig a családi örömben igaz lélekkel osztozó pásztorokat.
El lehetett volna kerülni a francia újságírók lemészárlását? című írásában pedig e szavakkal ír körül egy karikatúrát:
„Ez az én testem” – emel magasba válaszul a pápa (a Krisztust jelképező szentostya helyett) egy kondomot.
Kezdjük a végén. A reformáció időszakában az úrvacsora körül felmerült dogmatikai kérdésekben a Tridenti Zsinat hozott végérvényes, minden katolikus hívő számára kötelező döntést. Eszerint a szentmisében a kenyér és a bor átlényegül Krisztus testévé és vérévé. A szentostya ilyenformán nem jelképezi Krisztust, hanem az maga Krisztus. Aki – Szőnyi Szilárd idézett szavainak szellemében –
...tagadná, hogy a legméltóságosabb Oltáriszentségben igazán, valóságosan és szubsztanciálisan jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus teste és vére, együtt az ő lelkével és istenségével, – s emiatt az egész Krisztus, – hanem azt mondaná, hogy ez csak jel vagy ábra, vagy erő szerint van: legyen kiközösítve. (DS 1651)
Úgyhogy amennyiben Szőnyi Szilárd a XVI. század második felében ilyen mondatok leírásával provokálta volna a katolikusok vallási érzékenységét, könnyűszerrel máglyán találhatta volna magát.
Egy kálvinista (ma: református) hitű kortársa alkalmasint kimenthette volna a lángok közül, hiszen ő – a Heidelbergi Káté 80. kérdésére adott válaszával azt vallja: „A mise ellenben azt tanítja, hogy (...) Krisztus a kenyér és a bor alakjában testileg jelen van. És ezért azokban kell Őt imádni. Ezért a mise lényegében nem más, mint Jézus Krisztus egyetlenegy áldozatának és szenvedésének tagadása és átkozott bálványimádás.”
De ha Szőnyi a reformáció fővárosában, Genfben kér menedékjogot, ott sem járt volna jobban. Azzal, hogy Máriát, Jézus anyját „az emberek közt egyedüliként bűn nélkül élő édesanyának” nevezi, megtagadta volna azon kálvinista hittételt, miszerint az asszonytól születettek közül egyedül maga Jézus volt mentes a bűntől. Mária bűntelenségének állítása par excellence katolikus hittétel, azaz – protestáns szemmel – eretnekség. Márpedig eretneknek lenni Genfben sem volt épp életbiztosítás – amint azt az antitrinitárius Szervét Mihály máglyahalála illusztrálja.
Ám ha eltekintünk a felekezeti különbözőségektől, Szőnyi Szilárd vélelmezett kereszténysége akkor is gyengének találtatik.
Az inkriminált kép kapcsán Mária jegyesét, Józsefet Jézus édesapjának nevezi. Ezzel a provokatív mondatával felekezettől függetlenül sérti meg vallásában keresztény hívők százmillióit, akik az Apostoli Hitvallás ősi szavaival naponta vallják meg Jézusról, hogy „fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától”, azaz Józsefnek a nemzéshez semmi köze nem volt; nevelőapja volt Jézusnak, és még véletlenül sem édesapja.
Jézus férfierő nélkülözésével történő fogantatása a kereszténységnek ha nem is központi, de az egyik legnagyobb misztériuma. Aki – Szőnyi Szilárdhoz hasonlóan – Józsefet édesapaként említi, e misztériumot tiporja sárba, teszi nevetségessé.
Szőnyi Szilárd tehát deklarálta, hogy nem keresztény, és mivel sajtószabadság van, ezt meg is teheti. Az is tény, hogy a római katolikus egyház Tanítóhivatala tévedhetetlenül és visszavonhatatlanul kiközösítette Szőnyi Szilárdot a katolikus egyházból, így szegény mint ilyen – tettestársaival egyetemben – „nem lehet részese az örök életnek, hanem az örök tűzre fognak kerülni, „amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett””.
Ami persze mind nem indokolja, hogy Szőnyi Szilárdot elevenen kéne elégetni, avagy más eljárást követve (amelyet a középkori egyház szívesen alkalmazott homoszexuálisok ellen) élve kéne eltemetni.
De ki tudja? Fundamentalista hívők minden vallásban voltak, vannak és lesznek.
Ha Szőnyi Szilárd nem szeretne a hitükben mélyen megalázott, állig felfegyverzett keresztények céltáblájává válni, esetleg okosabban tenné, ha a jövőben tartózkodna teológiai baromságok keresztény színekben történő bemutatásától. Hozzászólások:
Kedves Balazs!
Magyarországon konkrét erőszakcselekményeket ("kimondhatatlanul szörnyű tetteket") követtek el magukat kerezténynek mondó emberek sok-sok meleg, leszbikus és transznemű ellen, arra hivatkozva, hogy a melegek sértik az ő vallási érzékenységüket.
Kedves Balazs!
Én sem értek egyet semmilyen csoport kigúnyolásával. De - Voltaire-t szabadon idézve - az utolsó lélegzetemig küzdeni fogok azért, hogy bárkinek joga legyen bárkit kigúnyolni (vagy bárkinek bármit mondani).
Kedves Balazs!
A "kéne" az egyik legfölöslegesebb szó a szótárban. Minősített eset, ha arra vonatkozik, hogy másvalakiknek mit "kéne" tenniük - nevezetesen a szélsőségeseknek megtanulniuk, hogy...
OK, jo. :) Azt hiszem, hogy a politikabol nekem ennyi eleg is volt. Ez a jatek nem az en jatekom. :) (Ezt annak idejen te irtad a Wikipediaba valo irasaidrol.) Inkabb visszamegyek a versekhez. :)
Teljesen megértelek. Én is jobbanm szeretnék versek között élni, mint politikai borzalmak között...
Akiket megsemmisített a politika, azok már nem tudnak szólni. Mi tudunk szólni az emléküket megvédendő, illetve az események megismétlését elkerülendő...
Hmm... Amennyire meg tudom ítélni, ez egy izé... nem túl nagy formátumú cikkíró munkájára adott meglehetősen kisstílű reakció. << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |