Birtalan Balázs naplója: Ahol elkezdődött

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szombat, február 21, 2015
00:58

Ahol elkezdődött

Ezt a verset öt nap híján öt éve írtam. Első versem, amelyben a saját rákomról – egyáltalán lehetőség szintjén – nyíltan szóltam. Nem volt se égi, se biológiai előjel. Fogalmam sem lehetett semmiről. Előérzés volt csupán.

Erős négy évvel később, 2013 májusában lett lefülelve a kis gazfickó, és a terv úgy szólt, hogy móresre tanítjuk. Az odavágót (a műtétet és az azt követő féléves megelző kemót) meg is nyertük, negatív leletek tömegével. Negyedév múlva, 2014. márciusban hívott ki a „májáttét” nevű rosszarcú visszavágóra. Harcoltunk is eleget, és a meccs első fordukója döntetlennek volt tekinthető.

A második forduló most ért véget, az ő győzelmével. Papírforma szerint most egálban vagyunk, de a meccsnek nincs vége, ímhol a döntő küzdelem: Az ő oldalán őserővel bíró, szervezetlen szabadcsdapatok, növekvő számbeli fölényben. A mi sorainkban a tudomány, a hit, szeretet, a mesék, a Halál erekléyi és hasonlók, meg az őszinte várakozás. Nem egy súlycsoport, szó, mi szó.

Ezt a meccset jó eséllyel nem mi visszük el. De addig is legyen mementó az ártatlanság öt évvel ezelőtti kordokumentuma: a vers, ami oly ártatlan volt, mint egy ma született haiku, miközben a vers végén megénekelt képződmény ekkor már vígan szervezte bennem kisded játéait.

A vers gyakran megmutatja, ami az orvosi képalkotó eljárások szemében rejtve marad.

Ráktérítő

elegánsan zárva a parabolikus ívet
porból feldobott porként hullni alá a porba
hazatalálni a végtelenbe
bevackolódni az entrópiába

               igen tudom

teszem magam mint majom a rúdon
s csak dől belőlem dől a magyarázat
gondosan válogatott spontaneitások ketrecében
ekképp tartatik féken a gyalázat

               amíg tudom

hogy bár itt lent kozmikus tudattal illegek
biz igen szarnak rám ott fent a csillagok
s egy életen át csiszolt szavak helyett
végül csupán a vak nyüszítés marad

               mivel tudom

egy ismeretlen ponton tán a testem
féltőn szeretve őrzi már a sejtet
mely egy napon sorsunkat teljesítve
az ismert módon osztódásnak indul

Címkék: Szomatik, Vers

Hozzászólások:

Eta szerint:

– Vissza kell mennem, igaz?
– A tied a döntés.
– Van választásom?
– Hogyne volna. – Dumbledore elmosolyodott. – Magad mondtad, hogy a King's Crosson vagyunk. Ha úgy határozol, hogy nem mész vissza, nyilván megteheted, hogy... például... felszállsz egy vonatra.
– És az hova vinne?
– Tovább.
(...)
– Még egyet mondjon meg, kérem – szólt Harry. – Ez itt most valóságos dolog? Vagy az egész csak a fejemben történik?
Dumbledore rámosolygott. A hangja erősen, tisztán zengett Harry fülében, bár alakját már elfátyolozta a leszálló fényes köd.
– Hát persze, hogy mindez a fejedben történik, Harry, de attól még miért ne volna valóságos?

szombat, február 21, 2015 8:51:00 du.

Eta szerint:

És persze sokat gondolok Rád, Rátok. Most újra. És szeretettel.

szombat, február 21, 2015 8:52:00 du.

Névtelen szerint:

Sok-sok jót kívánok Neked! Mindig megörülök, ha új bejegyzést találok a Sorskönyv nélkül blogodon. Nem tudhatom biztosra, de azt hiszem, rengeteget segítettél nekem, csupán az írásaiddal. Tanulok Tőled és reményt is adsz, talán Te vagy az, aki megmutatta nekem, hogy igenis meggyógyulhatok. Mondhatnám, hogy fénysugár voltál a legsötétebb napokon is. Olyan ember vagy, akit szívesen megismernék. :) Szeretném megköszönni, hogy megosztod velünk a bölcsességed.

csütörtök, március 26, 2015 7:25:00 du.

Megjegyzés küldése

<< Vissza

Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene