Polimerickek
Nem az alábbi sorokkal fogok bekerülni az irodalomtörténetbe (legalábbis őszintén remélem), de nem is ez volt a célom.
Polimerickek
Bamba kis kölyök volt Péter.
Nem nagyon látták el ésszel.
Nem volt sok elve sem,
viszont nyalt lelkesen.
Vajon még mi mindent ér el?
Volt egy lelkész, úgy hívták, Zotya.
Régóta nem pap – megvan az oka.
Kérdezték jó párszor:
„Te vagy a jó pásztor?”
„Ja, csak a bárány ne legyen roma.”
Jókora paraszt volt Lőrinc.
Jellemre nem épp egy főnix.
Kérdezték: „Tisztesség...?”
Azt mondta: „Mit nem kép-
zel?! Mondhatnám: Isten őrizz!”
Mogorva ember volt László.
Baszta a csőrét egy zászló.
Háborgott: „Ki innen!”
Félő, hogy kibillen,
ha ezt még eljátssza párszor.
Élt egy majdnem-szent, úgy hívták, Zsolt.
Lábai közé fogott egy lót.
Volt ott sok szalonka,
lelőtte halomba,
s örült: a hitén nem esett folt.
Van egy nagyember, nevezzük Lajosnak,
ki minden garast élére rakosgat.
Beszóltak a gecik,
elvesztette eszit:
Dühöngött, s mondta, mindenkit agyoncsap.
Volt egy focista, úgy hívták, Viktor.
Apránként arcára fagyott a fintor:
„Itt élek Pesten,
s nem vagyok Isten!” –
háborgott szegény, s felsírt a kíntól.
|
Címkék: Agymenés, Politika, Vers