Két vélemény – És mi arra születtünk, hogy (...) játsszunk még tovább, játsszunk még tovább! – Nem.

Címkék: Halál, Vers

Eddig 7 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Márciusban a mólón „Hát, köszi mindent, sok évre visszamenőleg, szia, Balaton” – mondtam magamban, s visszaindultamban följebb húztam télikabátomon a cipzárt. A víz megloccsant, mintegy válaszként, nekicsapódva a mólónak. Nem lehetett félreérteni. „Te is fogsz nekem” – feleltem, de továbbmentem utamon. Tovább.

Címkék: Halál, Nyaralás, Ünnep, Vers

Eddig 5 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Heuréka – szakadt fel ziháló mellkasából a megkönnyebbült sóhaj, miután pár percig hülyén állva zárt ajtaja előtt, jobb híján ismét végigfutotta a várost, s az öltözőben, kétségbeesett kapkodással tapogatva otthagyott ruhái redői között, végre rámarkolt saját lakáskulcsára.

Címkék: Vers

Eddig 2 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Köznapok, emblémák Meghalni február huszonnegyedikén, milyen poén lett volna már: szökőnap szökni meg mindaz elől, mi most harap, s mi még harapni vár. Huszonkilencedike a következő esélyes gegre vennem, hogy úgyis meg kell halni: négyévente lenne csak rendezhető igazi kimúlásnapi parti. Március elseje: megjött a tavasz, odafönt madárricsajban tombol az ég; én itt lent gúnyosan röhögve dobom fel talpam, s dalolom: „Csuknikék, csukninkék!” „Nyugalom, egy jól megválasztott halállal bármely köznap emblematikussá tehető” – biccent felém hívogatólag háromszázhatvanöt fejével a temető.

Címkék: Halál, Vers

Eddig 7 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Rendezvényszervezés fixálni helyszínt időt szöveggé rendezni a tényeket keresni hozzá stílusos idézetet megszövegszerkeszteni nem érzelgősen de egyénien nyomtatás címzés feladás aztán csak lesni ki jött el ki nem a távolmaradókon vérig sértődni kipletykálni mind míg a kocsma zár nyugalom intézi más semmi dolgom vele hál’ istennek és faszom bele

Címkék: Halál, Vers

Eddig 2 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Kasszazárás S ha jól számoltál mind te, mind az Excel (Oh, persze, mért számoltad volna el? Rémes álszerénység, megint dicsekszel – Szól az Úr, szemöldökét vonva fel), Kivontad-összeadtad mindazt, mi kell, Összesítésként könyveld le végre: Nyereség az, mire végül szert teszel – Volt-ok, van-ok, lesz-ek eredménye. Nézz az égre, ha épp ahhoz van kedved, És nesze, itt az univerzum – vedd meg! Levelet hajt direkt neked egy ág. Képzeld magad bátran mindenhatónak – Ügyet se vess, másnak hogy szól e szózat. Leéltél annyi napot, mint anyád.

Címkék: Számvetés, Vers

Eddig 6 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Széljegyzet az osztódáshoz                           „Volt, ki a harminckettedikre írta.                           Nekem huszonhármat osztott ki a sors.” Réges-rég, huszonhárom éve, a realitást félretéve, huszonháromra tippeltem. Az ördög mégsem akkor vitt el, nem. A költő, hogy végre alkosson, sarokba ül, lelkét nyaldossa, s ha épp számolni kell véletlen, sanszos, hogy téved. Én tévedtem. Az ember, mikor még nem nőtt fel, szoroz vagy oszt, lazán. Teszem azt, kettővel. Mára viszonylag felnőttem. S bár az ügy még nincsen eldőlten, szembenézvén az átokkal, jobban bánok a számokkal; a sarokban sem csak léleknyalva ülök: szívemben szabadon száguldoznak a dühök. És ha a kilencvenkettővel basztatsz: ütök.

Címkék: Számvetés, Vers

Eddig 5 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Amikor rájössz milyen                          „El sem tudod képzelni, milyen boldog vagyok!”                          (Tadeusz Borowski: Nálunk, Auschwitzban) amikor a fájdalom az éjszakát a végtelenbe nyújtja rájössz milyen nagyszerű dolog az alvás amikor minden lépést eltervezel talpad mely négyzetcentimétereire nehezedhetsz büntetlenül rájössz milyen fantasztikus képesség a járás amikor napod fő szervezési elve minél kevesebb tárgyhoz kelljen hozzáérned rájössz milyen főúri luxus a tapintás amikor hetek óta képtelen vagy kinyitni egy könyvet rájössz milyen ajándék az olvasni tudás amikor mindezen rájövések sorokká rendeződnek rájössz milyen kegyelmi adomány a rák amikor rájössz ez kellett ahhoz mindezen közhelyekre rájöjj rájössz milyen vak a csodákra az ember

Címkék: Pszicho, Számvetés, Szomatik, Vers, Világ+ember

Eddig 2 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Ne, velő                     „nem maradt nap hold se csillagok                    alanyi költő lettem”                                                  (Birtalan Ferenc) Néha az alanyi költő is arra vágyik: az alanyon túl eljusson a tárgyig. Ezért itt egy nevelő vers. Ez még az eleje. Most jön a veleje. Rímekben tán átadható, mit prózában nem lehet: rohadt sokan vannak az emberek. E sárteke sarában mintegy hétmilliárd hempereg – baszki, ez rengeteg! Zabáltatni ennyi szájat, föleszik a biomasszát: a többi fajt levesükbe belebasszák. Nem az a baj, hogy nem lesznek többé színes madarak. Jut is, marad is szín a Nap alatt. Nem is erkölcsi izé, hogy „mit szól majd a természet”. A természetben egy csupasz Föld is elférhet. Az a gond, hogy sokan hiszik: Minden Fajok Királya a törvény hatályát kizárja. Szent iratokba, csillagokba, köldökükbe révednek. S tévednek. Míg úgy teszünk, mintha az istenek nekünk szarták volna a világot – bolygókat, aranyat, no meg a zsiráfot –, és naponta több tucat fajt végérvényesen felfalunk, egy nap asztalunkra kerül enfajunk. Ismétlem: enfajunk. És meghalunk. Nem károgás, nem is vád ez. Jóslat se: nem vagyok vátesz. Nem ősi prófécia, nem titokzatos titok. Biosz és matek. A túléléshez nem kell para, dogma, csak egy új paradigma. Ez is megvolt hát. Itt hagyom e rímhegyet. Én megyek. Sejtem mennyi haszna; elvonulok sírva. Ennyi volt a népnevelő líra. Az alanyi költő alanyi kölke, ni, visszavonul alanyi költeni.

Címkék: Agymenés, Apa, Vers, Világ+ember

Eddig 1 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Dalmentő Ez a kép is csupán egy álom. Mégis muszáj idecitálnom. Visszanézve az ébredés rácsán, magamat látom, kezemben csákány. Lihegve, kapkodva, mint akit ölnek, töröm a hideg, agyagos földet. Az éjben, távolról, tompán és halkan kapaszkodik fel pár hangnyi dallam: a mélyből, tudjisten, ki vagy mi, földalol. És egyértelmű a feladatom; nem e valakit vagy e valamit: a dalt kell kiszabadítanom a föld alól.

Címkék: Vers

Eddig 0 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Mégpedig itt.

Címkék: Pszicho, Számvetés, Szomatik

Eddig 1 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Variációk a boldogság életkor- és állapotfüggő forrásaira a) Amor – finom! b) A morfinom.

Címkék: Vers

Eddig 0 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Az árnyék a fényben öten voltak huszonéves srácok nagyfiúk az a fajta akiktől annyira félek hogy – mert hiszek a szó ősi erejében – egyszer még versbe is írtam őket valami német futballgyőzelmet ünnepeltek dalra fakadtak öblös torokkal s bár inkább ordítottak mint énekeltek a dallam fölismerhető volt meg persze a szöveg mely két variációban is ismert ki egyiket fújta ki a másikat most nem féltem szimplán undorodtam s mivel mint dr. K. H. G. szeretek magyarázni heves gesztusokkal belekezdtem értsétek meg az egyik egységről jogról szabadságról szól semmi gond vele ez a himnuszuk a másik azonban egy gonosz birodalomé volt tisztességes ember nem veszi a szájára dumáltak röhögtek emeltebb hangon kérdeztem hát van itt olyan aki a régi verzióval azonosul egyikük hátulról felelt van na és elé toppantam Tomira mutatva feladva az elvi eszmefuttatást nézz rá a nagyapja megjárta Mauthausent merő véletlen hogy visszajött ha ott pusztul ma ő se létezne márpedig – próbáltam a jól bevált módon együttérzést kizsarolni – nekem rákom van áttétekkel ő ápol ő szeret szükségem van rá mi lenne most velem ha annak idején a nagyapja... egyszerre észrevettem nincs is itt pár méterre állt onnan röhigcsélt felém nem érdekelte miről mit hordok össze az a felszínes pökhendi fajta volt akire még az ostoba szó sem húzható rá mert közelébe se kerül olyan helyzeteknek ahol okosságra ostobaságra fény derülne amit tud egy bőrből varrt gömböt lábfejjel a fakeretes hálóig juttatni s e képessége miatt meggyőződése neki mindent mindenkivel szabad állt röhigcsélt s bennem felidéződött mindazon vadbarmok hosszú sora akik valaha belém gázoltak gondolataimba verseimbe álmaimba és a hozzám hasonló hülyékbe akiknek nemcsak jól fejlett vádlija és öblös torka van a gajdoláshoz hanem gondolatokat verseket álmokat őriznek és hisznek a szó ősi erejében hirtelen indultam meg a lendület nekisodort a srácnak ölni akartam kiszámított céltudatossággal elemibb erőtől űzve mint valaha nyoma sem maradt a bölcs zsiráfnak a feltétel nélkül elfogadó terapeutának az ártatlanság vélelme mindent megértő mindenkinek mentséget találó bajnokának semmivé lett mint a táborok fölötti füst semmivé a másik orca a szó ősi erejébe vetett hit védekezésre esélye se volt vérre vágytam ordítottam széttépem bazmeg a csinos kis pofikádat nem lesz több csaj aki a faszod leszopja mert leszakítom azt is és amit mondtam tettem karmoltam téptem puszta kézzel mellkasát szaggattam a beleit egyet akartam fájjon borzalmasan hirtelen jött az ötlet nem ölöm meg maradjon életben szenvedjen mindétig amikor otthagytam úgy nézett ki mint a nagyúr a végén nyöszörgő megnyúzott csecsemő segíteni rajta lehetetlen és ez jól van gondoltam elégedetten így van jól mi több ímé nagyon jó minden büszke voltam láthatja bárki ez az igazi B-változat felálltam mint filmben a kovboj miután a fél kocsmát miszlikbe aprította van-e még itt valaki akinek tetszik a náci himnusz álljon elibém hadd tanítom empátiára győzöm meg a szó ősi erejébe vetett hitről volt elibém állt ugyanaz a fajta még egy példányban nagy levegőt vettem s kezdtem elölről Tomira mutatva nézz rá a nagyapja megjárta Mauthausent merő véletlen hogy visszajött satöbbi ő nem lépett le mondtam hát tovább soroltam amit tudtam éhségkamráról szelekcióról hetedelésről és az alföldi faluról ahol hajdan az egyik legnagyobb zsidó közösség élt ahol ma a zsidók száma nulla fő ahol az egykori zsinagógának helyét se tudja senki ahol a zsidó temetőt kétméteres betonfal fogja körbe védve a falu nyugalmát a zavaró emléktől utánanéztünk 1948-ban zárták le végleg érdekes többé valahogy nem volt rá igény bizonyára nagy megtérési hullám lehetett arrafele hiába a Szentlélek ott fúj ahol akar mondtam terjengősen mind nagyobb lendülettel ő hallgatott és nem tudom mire futott volna ki az egész meggyőzöm-e vagy megnyúzom őt is végül a lendület nekisodort az ébrenlét falának írni akartam kiszámított céltudatossággal elemibb erőtől űzve mint valaha

Címkék: Vers

Eddig 237 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Címkék: Kapcsolatok, Szomatik, Világ+ember

Eddig 22 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Megjelent az új verseskötetem, amely valójában három kötet egyben: a két korábbi, valamint az új verseim összkiadása.

A könyv megrendeléséről és a könyvbemutatóról ide kattintva találhatsz információt.

Köszönöm, ha rendeléssel vagy az oldal megosztásával segítesz abban, hogy a könyv megtalálja útját leendő olvasóihoz.

Címkék: Felmutatható, Vers

Eddig 1 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---