Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
szerda, május 31, 2006
13:00 Nem engem lőttek le
Címkék: Halál, Sztori, Világ+ember Hozzászólások:
Klikk link... Ott van az esemény is, képekkel. Két kép is van, amelyiken látszik a második emeleti ablakom.
Hiszel benne, hogy nincsenek véletlenek? (Nem mondom, hogy kéne hinni benne, meg azt se, hogy nem, csak kérdezem.) Szent Lajos király hídja meg hasonlók jutnak eszembe...
Abban hiszek, hogy a makrovilágban nincsenek véletlenek. És abban is, hogy szubatomi szinten vannak. :)
NEM tehelyetted lőtték le, Balázs. És NEM "jogerősen".
Egy ájtatos öreg néni a háború után: << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |