Birtalan Balázs naplója: Nem engem lőttek le

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szerda, május 31, 2006
13:00

Nem engem lőttek le

Az irodánk a 2. emeleten van. A földszinten van az a bankfiók, ahol kb. másfél órája fegyveres rablás történt. Onnan tudtuk meg, hogy szirénázás volt, jött a rendőrség, a mentő, most pedig már itt vannak a tűzoltók is, mert állítólag bomba volt a tettes szatyrában. Az egész környék le van zárva: déli 1 óra van, és ehhez képest döbbenetes csönd, semmi forgalomzaj.

Kimentem az erkélyre körülnézni, hogy mi van – valaki felüvöltött az utcáról, hogy tűnjek el onnan.

Nem engem lőttek le, az egyik áldozat viszont életveszélyes állapotban van. Alkalmasint én is lehetnék a helyében. És bűnösnek érzem magam: mint aki jogtalanul lett felmentve egy olyan ügyben, ahol valaki mást jogerősen halálra ítéltek.

Címkék: Halál, Sztori, Világ+ember

Hozzászólások:

Névtelen szerint:

Bocs, hogy értetlen vagyok, de mi volt: valakit lepuffantottak, mikor kimentél az erkélyre? Vagy mi történt? Meg ki üvölött rád, hogy tűnj el onnan? :-O

szerda, május 31, 2006 3:46:00 du.

Balázs szerint:

Klikk link... Ott van az esemény is, képekkel. Két kép is van, amelyiken látszik a második emeleti ablakom.

Valami zsaru vagy tűzoltó vagy ilyesmi üvöltött rám.

szerda, május 31, 2006 3:49:00 du.

Névtelen szerint:

Hiszel benne, hogy nincsenek véletlenek? (Nem mondom, hogy kéne hinni benne, meg azt se, hogy nem, csak kérdezem.) Szent Lajos király hídja meg hasonlók jutnak eszembe...

szerda, május 31, 2006 5:06:00 du.

Balázs szerint:

Abban hiszek, hogy a makrovilágban nincsenek véletlenek. És abban is, hogy szubatomi szinten vannak. :)

szerda, május 31, 2006 5:08:00 du.

Névtelen szerint:

NEM tehelyetted lőtték le, Balázs. És NEM "jogerősen".

Bár kétségtelen, hogy katasztrófák, balesetek és háborúk túlélői tipikusan azt a bűntudatot szokták átélni, amit te.

csütörtök, június 01, 2006 10:56:00 de.

Balázs szerint:

Egy ájtatos öreg néni a háború után:

- Isten nagyon jó volt hozzánk. Imádkoztunk, imádkoztunk, és az összes bomba a város túlsó oldalára esett.

(Anthony de Mello SJ)

csütörtök, június 01, 2006 11:13:00 de.

Névtelen szerint:

Te is imádkoztál, Balázs?
:-)

csütörtök, június 01, 2006 11:31:00 de.

Balázs szerint:

Nem -- hála Istennek. :)

csütörtök, június 01, 2006 11:38:00 de.

Névtelen szerint:

Lehetnek tehát olyan helyzetek, amikor a nemimádkozás szolgálja inkább a lélek nyugalmát. :)

csütörtök, június 01, 2006 9:08:00 du.

Megjegyzés küldése

<< Vissza

Címkék: