Emlékszem, '88-ban vagy '89-ben – valószínűleg március 14-én este – milyen szeretettel, micsoda öntudattal és büszkeséggel varrtam-férceltem a saját kokárdámat. Mennyi minden kavargott a nem egészen húsz éves fejemben: eszmék, célok, és olyan ideák, mint haza, szabadság, összefogás, béke...

Ennek vége, ezt is elkúrták, négy éve, amikor kampányidőszakban pártjelvényt csináltak a kokárdából.

Ma senkin nem látok kokárdát – ma nem ez a trendi. A négy évvel ezelőtti, iszonyatosan független főpolgármester-jelölt felszólalt a Kossuth téren (nem tudom pontosan, hogy az egykori MSZMP Politikai Bizottságának tagjai előtt vagy után, nem tudom pontosan, hogy a székházostromot magára vállaló szervezet vezetője előtt vagy után), és kiosztotta az aktuális házi feladatot: az új viselet a fehér szalag, de legalábbis fehér ruha, mindannak, aki (bla-bla-bla). Ma este ennek megfelelően Igazmondó Szent Viktor már fehér szalaggal a mellén próbálta belefojtani a műsorvezetőbe a számára kellemetlen kérdéseket.

Na kérem. Két megjegyzésem van.

FLAME ON
Egyrészt az hagyján, hogy kokárdát soha az életben nem tűzhetek többé a mellemre, mert az ország egyik fele (ééérted, nem?! „az emberek”!) lenyúlta – de a ruhatáramat nem vagyok hajlandó lecserélni. Van egy rahedli fehér pólóm, nyaralás előtt is vettem három újat: nagyon kényelmesek, szeretem őket. A kurva életbe, hogy ezt is lerángatná rólam ez a koronaúsztató, Torgyán doktorral soha-semmi-szín-alatt-össze-nem-fekvő társaság!
FLAME OFF

Ez volt az egyik megjegyzés.
A másik megjegyzés egy vers. Verbőczy Antal írta, ha minden igaz, valamikor a hatvanas években. Két sora miatt jutott eszembe, de álljon itt az egész.

Koordináták és plakátok ha volt ének elénekelték ezek a ritmustalan sorok a térenácsorgásunk hangjegyei egy himnusz utáni csendben mikor Bob Dylan, Corso s a többiek már bedobták a közösbe az egyes szám első személyt történelmi évszámok szélességi-hosszúsági fokok bonyolult koordinátáiban állunk a nagyvárosok terein vitatkozunk kompromisszumokról vitatkozunk róluk kik ebéd után vonulnak a Század ablaka alá divatos protest-songokat fütyörészni s felirat nélküli táblákról vitatkozunk és a forradalomról a forradalomról amelyről tudjuk:    a társadalom szükségszerű, gyökeres megváltozásának    nagy korszaka, amelyben a társadalom egy alacsonyabb    rendű társadalmi-gazdasági alakulatból egy magasabb    rendű társadalmi-gazdasági alakulatba fejlődik át. félünk a nagy szavaktól s ha gallérjainkon látott virágszagú jelvényekre gondolsz hát tűzött oda csillagot is az én atyám a te atyád a miatyánk nem kötnek kényszerű barátságok programunknak a zónaidő sem akadálya néha Piaf is lejön ilyenkor egy dalt énekel a szerelemről a szerelemről mely emlékeink mellékutcáin áldozatát cserbenhagyva továbbrobogott élesre töltött percek kivégzőosztaga előtt így állunk itt a nagyvárosok terein történelmi évszámok szélességi-hosszúsági fokok bonyolult koordinátáiban karikás szemű és tépett plakátok díszletei közt

Címkék: Emlék, Politika, Vers

---