Birtalan Balázs naplója: Apám nem magyar...

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

hétfő, november 20, 2006
23:35

Apám nem magyar...

...én pedig érzéketlen tahó vagyok. Ha valaki mindezt nem tudná.

A dolog úgy történt, hogy 1988-ban Sárváron, a diákköltő-találkozón összebarátkoztam Botonddal. Ő egy évvel fiatalabb nálam. Rokonszenves volt számomra kezdettől fogva (mint öntudatos nemhívő számára), hogy noha tudtam róla, hogy katolikus, laza, jó humorú srác. Mivel hozzám hasonlóan ő is budapesti gyerek, sokat találkoztunk később is, többször berúgtunk közösen, egymás verseit dicsérve, szóval jó barátság volt. Amikor nem egészen egy év múlva megtértem és készültem a beavató szentségek felvételére, szinte evidens volt, hogy őt kérem fel, legyen a bérmaapám. Elvállalta. Szorgalmaztam akkoriban a közös imádkozást, de ezek nem nagyon akrtak összejönni – ő inkább a kereszténység társadalmi dimenzióival volt elfoglalva: plébániai közösség, cserkészet stb. Számomra ezek idegen dolgok voltak, de kapcsolatunkat ez nem befolyásolta.

Aztán én szemináriumba mentem, ő meg nem. Aztán én eljöttem a szemináriumból; coming outoltam neki – ez különösebben nem zavarta. Vagy nyolc éve nem láttuk egymást. Megnősült, tanár lett, két lánya van, mint az iWiW-profiljából is látszik. Az ismételt regisztrációm után bejelöltem, visszaigazolt, és küldött egy üzenetet, miszerint mi van velem. Megbeszéltük a ma esti találkozót. A sörözőbe menet már észrevettem a magyar címeres kitűzőt a kabátján, de nem zavart különösebben, hiszen kimondatlanul is tudott volt számomra, hogy Botond azért nem az a tőről metszett ballib.

Sörözés közben lefutottunk néhány általános kört a „ki mit csinál” témában (a magánéletemre nem volt kíváncsi, semmit nem kérdezett felőle). Én meg, amúgy per tangentem, bekérdeztem:

– Na és politizálsz?

Felcsillant a szeme: Mi az, hogy! Témánál voltunk, az este további része ezzel telt. Kettős identitású, mint kiderült, mert párttag mind a Fideszben, mind a KDNP-ben. Járt a Kossuth térre, és megkönnygázazták október 23-án. Erre idéztem az ősi igazságot, hogy aki kurvának megy, az ne nyögjön, ha basszák, és rákérdeztem, hogy úgy egész őszintén: miután végignézte, hogy mi történt Budapesten bő egy hónapon keresztül, 23-án reggel, miközben kötötte a cipőjét, föl se merült benne, hogy itt esetleg balhé lesz? De igen, mondta, mert tudja, hogy milyen geci a hatalom, és hogy az országban posztkommunista diktatúra van. És hogy olvastam-e az őszödi beszédet. Mondtam, hogyne, mind a kettőt. Mi az, hogy mind a kettőt, kérdezte; nem tudta, hogy az ominózus második beszéd az nem egyetlen, hanem második beszéd volt. Az nem számít; a lényeg az, hogy miért nem takarodik el az az ember, aki annak az Apró Antalnak az unokáját vette el, aki...

...Ezen a ponton csöndesen elborult az agyam, és megkértem, ugyan, magyarázná el, mitől nem fasizmus az, ha valakinek a társadalmi szerepvállalási lehetőségeit relevánsan határozza meg az, hogy neki, de főleg a párjának kik voltak a felmenői. Nem magyarázta el, de az idő és a sörök előrehaladtával mind gyakrabban hangzott el szájából a „büdös kommunisták” szintagma mindenkire, akinek bármi köze volt bármihez is, differenciálatlanul. Mondtam:

– Én ugyan nem voltam KISZ-tag sem, de nagyanyám jó eséllyel III/3-as volt. Ebből következik, hogy én nem vállalhatnék szerepet semmilyen pártban?

– Következik – mondta Botond, aki volt KISZ-tag, de szégyelli. Miért, kérdezte, szerintem nem ciki pl. Mengele fiának lenni?

– Szerintem nem – feleltem, és ez a legmélyebb keresztény meggyőződésem. Hosszasan idéztem forrásaimat: hogy az Újszövetség felülírja azt a törvényt, hogy ha az atyák eszik a szőlőt, a fiak foga vásik el belé. Hogy arra, aki simán letagadta, hogy akár csak ismerné Jézust, ma úgy tekintünk, mint az első pápára. Hogy a keresztény kinyilatkoztatás legfontosabb írásai a levéresebb szájú keresztényüldözőtől származnak, attól, aki az első vértanú meglincseléséhez asszisztált. Az evangélium világ- és emberképében egyszerűen nem lehet (NEM LEHET!) érv, hogy kinek milyen szennyel terheltek a tegnapjai.

Hasztalan. A válasz ismételten a büdös kommunistákról szólt, azokról, akiknek el kéne takarodniuk, meg a fiaikról, lányaikról. Ő ugyan nem akasztana senkit, mondta, de megérti azt, aki igen, viszont nyugodjak meg, mert apámat mint egykori MSZMP-tagot semmiképp sem akasztanák fel – vagy ki tudja... Ama bizonyos december 5-i népszavazás kapcsán jött elő, hogy aki nemmel szavazott, az nem magyar, aki meg nem szavazott, az egyszerűen érzéketlen tahó. Az én magyarságom is simán megkérdőjeleződött, de azért kiderült, hogy nem vagyok én becstelen (szemben a legtöbb bolsevistával), csak buta és ostoba.

– Hát, ennél intelligensebbnek gondoltalak –mondta Botond. Minden érvemre, kétségemre, ellenvéleményemre megvolt a válasz, hogy miért ostobaság: leginkább a bolsevista propaganda szólamait ismételtem. Amikor szóba jött a az antiszemitizmus kérdése, természetesen kikérte az egész jobboldal számára az antiszemitizmussal való vádakat, és elmondta, hogy apai-nagyapai ágon történetesen tán benne is van némi zsidó vér.

– Annyi azért sajnos nincs, hogy bekerülhessek vele a médiába, höhö – tette hozzá, kampós alakban simogatva orrát.

Borzasztó volt számomra ez az este. Amikor a két és feledik sör után kiment a mosdóba, pánikszerűen kifizettem mindkettőnk sörét, mert véletlenüls sem akartam, hogy akár egy fillérrel is az adósa maradjak. Amikor visszajött, kérdezte, mennyivel tartozik, mondtam, hagyjuk, majd nyolc év múlva, ha találkozunk...

– Örültem, hogy láttalak – mondtam búcsúzáskor – de annak nem, hogy hallottalak... – Bunkóság volt talán, de kimondtam, ami a lelkemen volt. Elvégre mit lehet várni egy érzéketlen tahótól.

Itthon Tomi azt mondta, hogy a füstös söröző ellenére nincs dohányszagom, de ennek ellenére pánikszerűen mentem zuhanyozni. Büdösnek éreztem magam, tisztátalannak.

Így zajlott ma esti találkozásom a bérmaapámmal, ad maiorem Dei gloriam.

Címkék: Emlék, Kapcsolatok, Politika, Sztori

Hozzászólások:

Névtelen szerint:

Az illető Urat volt alkalmam ismerhetni, s elég kedvező benyomást tett rám tízes-évei vége /hisz', aki abban a korában nem akarja megváltani a világot, nem sokat fog tenni életében/ felé, persze mindez rég volt, mint a rendszerváltás...
Nem lévén vallásos /pironkodva teszem hozzá, talán valamilyen értelemben hívő igen/, az est keresztényi részéhez nem tudok hozzászólni, s ha igaz, nem is én vagyok a "kompetens"..., eljön az ideje, ha igazuk van..., de a klasszikus párbeszéd ide kívánkozik:
- Jó napot, sógor!
- Csónakot foltozok.
- Hát az öreg, mit csinál?
- Kilyukadt a feneke.
De beszélni kell, ugyan úgy, mint hajózni.

béefá

kedd, november 21, 2006 8:29:00 de.

Névtelen szerint:

Kedves Balazs!Na vegre rajottem, hogy aki beefa neven alairogatja a hozzaszolasait az nem mas mint az apukad. Malacka

kedd, november 21, 2006 1:43:00 du.

Névtelen szerint:

Kedves Balázs!

A problémával nem vagy egyedül. Van nekem egy gyerekkori barátom (évtizedeken át ő volt a barátom, jóban, rosszban, kalandban, unalomban), aki ma nekivadultan komcsizik, tudja, hogy a cigányok genetikailag hajlamosak a bűnözésre, hogy a szingliség divat, és nem engedi be az ingatlanába azt az ismerős ismerősét, akiről azt hallotta, hogy homoszexuális. A felesége azt is tudja, hogy a gyerekeket betegen is el kell vinni misére, mert az üdvösségükkel játszunk. A feleség szülei alkotmánybírák voltak, éppen a mama ars poeticaja, hogy Gyurcsánnyal nem kezet fogni nem tahóság.
Most úgy áll a helyzet, hogy a gyerekkori barátommal mára már nincs miről beszélnünk.
Kérdések és válaszok:
Mit lehet/kell tenni?
- Az égvilágon semmit.

Fáj ez nekem?
- Fáj, bizony.

Fogadd együttérzésem, és próbáljuk elfelejteni a Botondokat. (És sörözz velem. :-)

szerda, november 22, 2006 6:35:00 de.

Névtelen szerint:

Sajnos ezt én is ismerem.
Nekem is 15 éves barátságom borult ezen. Volt kolléganőm, akivel együtt huztuk az igát és összekötött minket ezidáig a becsületes munka (mindketten könyvelők voltunk nyugdíjazásunkig) miatti sokszor anyagi hátrány és még többszöri mellőzöttség.
Azonban legutóbbi telefonbeszélgetésünkkor véletlenül nálunk is a politikára terelődött a szó. Neki minden második szava a "gaz kommEnisták" volt és Gyurcsány a haza szégyene, Orbán meg maga a megtestesült becsület és jóakarat és a haza sorsa attól függ, hogy mennyire lesz kitartó... stb. Ő is kint volt a TV székház ostrománál, de csak távolabbról és csak kukákat borogatott, de közben örült a szíve, hogy élnek még igaz magyarok, akik tesznek is valamit. Szerinte az én agyam ki van hypózva - de ismer annyira, hogy egyszer megjön az eszem.
Azóta nem beszéltünk...

Kata

szerda, november 22, 2006 11:05:00 de.

Névtelen szerint:

Szoval akor a béefá a Balázs faterja... Ez akor megmagyarázza, hogy miért irta nekem, hogy ő "nembuzulós" céllal van itt ezen a különben buzi blogon. Persze hogy ő nembuzi mertakor ha az volna, akor a Balázs nemlenne itt mert a buziknak nem születik gyerekük... Mostmár értem hogy miért nemcsak buzik vannak itt mert idejönnek ugylátszik a Balázs haverjai meg családtagjai is akik nembuzik.

szerda, november 22, 2006 12:08:00 du.

Névtelen szerint:

Kár ezen szerintem megbántódnod kiakadnod ami történt. A jobboldaliak - én csak fenntartással vagyok az mert van amit a Baloldali nézetekből is el tuzdok fogadni - nem szeretik a komcsikat a buzikat és a zsidókat. Ezmár csak igy van. Hogyha ez téged bánt, probálj meg a buziságodon változtatni vagy ne tartoz az egyházhoz. Mert az egyház jobboldali. Kereszténység jobboldali világnézet amennyiben az Istent, családot, tulajdont hazaszeretetet rlészesiti elönyben, arra törekszik hogy ezzek az értékek verjenek gyökeret a társadalomban.

szerda, november 22, 2006 5:00:00 du.

Névtelen szerint:

Az Isten-, a tulajdon-, a család- és a hazaszeretet nem jobb és baloldal, de nem is identitás függvénye.
Ezek emberi tulajdonságok.
És ahogy én megismertem Balázst, a felsoroltak közül mindegyik szeretete megvan benne és feltételezem, ugyanugy szeretné, ha ezek vernének gyökeret a társadalomban.
És igen sajnálatos, ha fanatikus politikai nézetek miatt sokéves barátságok mennek tönkre.
Szerintem annak kellene elgondolkozni, aki ezen nem akad ki.

Kata

szerda, november 22, 2006 6:28:00 du.

Névtelen szerint:

Első, spontán reakcióm Újhelyi úr hozzászólására (azt hiszem, a tartalmi, vagyis ideológiai-filozófiai-szociológiai-politikai lényegen még egy kicsit gondolkodnom kell):
Miért van az, hogy a (szélső)jobbos hozzászólók igen nagy része ennyire hadilábon áll a stílussal-nyelvhelyességgel-helyesírással - noha ők tüntetik fel magukat a nemzeti identitás, így a nyelv védelmezőiként is?
Ui.: Vagy esetleg megint paródiával van dolgunk?
Jószándékkal-üdvözlettel:
Tapsifüles

szerda, november 22, 2006 9:47:00 du.

Névtelen szerint:

Újhelyi Gábornak:

1) Nem kötelező szeretned a melegeket, zsidókat, cigányokat. El kell viszont viselned, hogy ők is részei az ország népességének. Hozzászólásaid alapján pl. én nem szeretlek téged, de gond nélkül tudomásul veszem a létezésedet.
2) Lehet, hogy ma az egyház jobboldali, de Jézus és tanítványai ma balos irányzatú csövesbandának tűnnének sokak szemében.
3) Balázs blogja nem "buziblog", legalábbis nekem nem sikerült a melegséget mint központi témát megtalálnom a posztjaiban.
4) Ha az előző pontban tévedtem, akkor se lepődj meg rajta, hogy heterók is kommunikálnak itt. Néhányunknak van egy furcsa tulajdonsága, amit a jobb- és balszélen nem ismernek, hogy ugyanis kiállunk olyan ügyekért, amelyekben nem vagyunk közvetlenül érintettek.
5) Ha már mindenáron döfködni akarod Balázst, akkor csináld színvonalasan, szellemesen. Pl. ha meg tudod nézni az iWiwes lapján a medvés fényképet, megemlíthetnéd, hogy a szereplők testtartása és arckifejezése alapján kérdéses, ki melyik oldalán van a rácsnak.

csütörtök, november 23, 2006 6:54:00 de.

Névtelen szerint:

Fernandellnek...
Bocsi de én nem akartam döfködni (baztatni) a Balázst és nem aszontam hogy Én nem szeretem a komcsikat, buzikat zsidókat cigányokat hanem hogy a jobboldaliak nem szeretik... olvazsd el a hozászólásomat és láthatod hogy aztmondom Én nem vagyok egyértelmüen jobboldali. Én csak aszt mondtam hogy a Balázs buzi és ez egy buziblog de nem aszontam hogy ezért én nem szeretem őt. Különöseben nem szeretem mert nem ismerem de nem is akarom baztatni.

csütörtök, november 23, 2006 2:07:00 du.

Névtelen szerint:

Visszatérve a poszt főszereplőjére, kicsit népnemzetire dizájnozta magát a csávó, egyébként első látásra még szimpatikusnak is tűnhetne a helyes kis bajuszával...
Szimre

csütörtök, november 23, 2006 3:03:00 du.

Névtelen szerint:

Népiség... népiségem... Paraszt fajom... paraszti gyökereim... Élő magyar föld, tiszta magyar faj, a te sarjad vagyok, egyensennőttem ki belőled, miként a fák a földből. Paraszt fajtám pogány vére lángol bennem, itt, azon a földön, ahol Attilla, Álmos, Árpád, Koppány, Vata, Vazul csontja porlad, hol őseink ezer esztendőn át, éltek és meghaltak, véreztek és verítékeztek, szerettek és szenvedtek. Fajtám élni akar!!! Fajtá
m élni akar!!!!

csütörtök, november 23, 2006 8:29:00 du.

Névtelen szerint:

Hát együttérzésem. Az a probci, hogy én a teljes családkámmal szemben vívom kedélyesen ezt a harcot. de már rájöttem, hogy nem szabad harcolni. szeretettel vagyok feléjük és máris oldódott a hangulat. valamennyire, még dolgozom rajta. :-)

szerda, november 29, 2006 7:05:00 du.

Megjegyzés küldése

<< Vissza

Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene