Birtalan Balázs naplója: Rákmenetben

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

kedd, április 17, 2007
13:24

Rákmenetben

Ma délelőtt befejeztem Apa új könyvének a html-lé alakítását. Akit érdekel a kortárs költészet annyira, hogy elolvassa, de annyira nem, hogy kifizess érte a bótba' az 1200,– Ft-ot, az elolvashatja a neten.

Tegnap este, szemben a kezdeti tízperces iőkkel, félórát futottam, utána fönt ezt még némi hasizomgyakorlat követte. Januárban, amikor kezdtem, a tíz perctől is fulladtam. Most (és már a megelőző napokban is) a félórát gyakorlatilag megállás nélkül futottam végig (leszámítva az útkereszteződésekben azt a néhány másodpercet, amíg a zöldre vártam). Ezt kifejezett sikerélménynek könyvelem el. Amikor felértem, természetesen a tökömről is szakadt a víz – de nem éreztem magam kimerültnek, és nincs izomlázam. Nem is tudom, mikor volt utoljára. Igaz, ami igaz: januárban bő 16 kilóval nagyobb terhet kellet körbehordoznom...

Tegnap délután megvolt a könyvbemutató az Írók Boltjában. Több mint negyvenen voltak, ami azon az aránylag kis helyen kifejezetten tömegnek tűnt. Szerintem nagyon klasszul sikerült; ezúton köszönöm mindenkinek, a jelenlétével megtisztelte ezt az alkalmat.

Tegnap délelőtt szupervízión voltam, és megbeszéltem, hogy kiknél, mikor és milyen feltételekkel fogom tudni elkezdeni az önismereti pszichodrámát.

Szombat-vasárnap átdolgoztam Apának a Megindul a Medvekopter c. mesekönyvéből általam bő egy éve bábszínpadra írt darabot, amelynek szeptemberben lesz a bemutatója. Kiirtottam belőle másfél családot, némileg egyszerűsítettem, másrészt pedig bonyolítottam a sztorin. Minderre azért volt szükség, mert még a múlt héten, szerdán leültünk Gézával, aki elmondta, hogy itt gagyi, ott hosszú, emitt technikailag nem megy, úgyhogy legyek szíves... Voltam szíves; összességében jó egy napos munka volt.

Pntek-szombat-vasárnap pedig (a munka mellett és ellenére) egy csomót hétvégéztünk Tomival: pihentünk, sétáltunk, veszekedtünk, kibékültünk, kajáltunk, boroztunk, fagyiztunk – szóval jó volt nekünk. És lefoglaltuk a szállást nyárra: augusztusban két hétig Badacsonytomajon leszünk, a Borbarátok c. fenomenális helyen. Alig várom, pedig addig még van jó pár hónap.

Címkék: Apa, Nyaralás, Pszicho, Súlyos