Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia
–
Sorskönyv nélkül –
Olvasókönyv –
Képmutatás –
Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
|
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
|
csütörtök, június 21, 2007
14:00 A Vatikán és a kurvák
Címkék: Kisebbség, Kopipészt, Vallás 
Hozzászólások:   szerint:
Szarok a pofájukba szerintem a kurvázás totál jó hec! Odamegy az ember a csajhoz, nem kell sokat szövegelni, tenni az eszét, csak leperkálod a zsét, előveszed, jól beversz neki otthagyod aztán annyi.
Mi több, ha igazán tökös gyerek vagy, még a zsét sem kell leperkálnod. "Jól beversz neki", aztán még össze is rugdosod, esetleg véresre vered, és úgy hagyod ott.
Szerintem is, de attól még jó, hogy leírta mindazok helyett, akik nem írják le, csak teszik és fenntartják a helyzetet. szerint:
Minden ember lelkes lény, akit a Jóisten a saját képére teremtett és ezáltal emberi ésszel felfoghatatlan méltósággal ruházott fel. Ezt a méltóságot tisztelni, óvni kell. A saját méltóságunkat is (legyünk alázatosak, de ne hagyjuk, hogy megalázzanak, kihasználjanak, sőt: hogy egyszerűen használjanak bennünket - milyen borzasztó még elképzelni is: egy embert használni! -), a mások méltóságát is. Felelősek vagyunk a saját üdvösségünkért, ez is elég félelmetes önmagában, de még ennél is nagyobb a tét: mások üdvösségéért is felelnünk kell majd egyszer - valamikor - Valaki előtt. Hiszem, hogy az előtt a Valaki előtt nem lesz nagyobb bűn annál, hogy egy ember az embertársát, az Isten képét hordozó embertestvérét a Teremtőtől kapott méltóságától fosztja meg. Semmink sincs. Koldusok vagyunk ebben a világban. Nem kell a pénz után futni, gyűjteni se kell, hiszen batyus temetést még senkinek sem rendeztek. Mindnyájan üres kézzel jöttünk, s üres kézzel hagyjuk itt ezt a siralomvölgyet. Egy tulajdonunk mégis van: a méltóságunk. Ez a méltóságunk, amelyet fogantatásunk pillanatában nyertünk el. Ez a méltóság mindenkit megillet. Azokat a szerencsétlen, sorsüldözött asszonyokat is, akik végső kétségbeesésükben testük áruba bocsátásától remélik életük jobbra fordulását. A tettük, a döntésük természetesen nem egyezik Isten elképzeléseivel, nem is utánzandó. De ítélkezni sincs jogunk felettük. Különösen akkor, ha nem tudunk rajtuk segíteni. Imádkozni kell érettük. Szentimre szerint:
Kedves Szentimre, attól tartok, hogy ez a dolog ennél bonyolultabb. Ezek az asszonyok sokszor nem végső kétségbeesésükben bocsátják áruba a testüket, hanem azért, mert a körülményeik és az értékrendjük olyan, hogy ez is egy lehtséges életformának látzik az ő szemszögükből. Ahogyan bennem felmerült pl., hogy ne legyek-e bőrdíszműves. Aztán mégis pszichológus lettem. Ezzel nem azt akarom mondani, hoyg szabadon választott, tehát erkölcsileg megítélhető. Sőt, inkább azt mondom, hogy még annyira sem szabad, hogy legalább kétségbeessen a helyzetén. Van, aki nem esik kétségbe egy ilyen helyzetben sem, nem mert olyan bátor, vagy olyan erkölcstelen, hanem mert annyira mélyen beleivódott az embertelenség, hogy nincs is reflexiója a méltatlanságra, mert nem méltatlanságnak, hanem az élet természetes részének érzi. szerint:
Kedves Eszter! szerint:
Már-már röstellem, hogy a kákán is csomót keresve ünneprontok, de csak fölhorgad bennem a kérdés: a Szentszék miért várt az állásfoglalásával 2007-ig? Úgy értem, amíg a róm. kat. egyh. nem vesztett látványosan a népszerűségéből, addig ugyebár, elég volt megvetéssel sújtani a prostituáltakat?
Eco szövege jutott eszembe; valami olyasmit írt a Széljegyzetek A rózsa nevéhez-ben, hogy "A középkorról személyes tapasztalataim vannak; a mai valóságot viszont csak a tévéből ismerem." szerint:
A kérdés igen összetett asszem. Én sokat jártam azokhoz a lányokhoz valamikor. Félénk voltam, nem találtam máshogyan partnert. Szégyellem is, sajnálom is, hogy igy volt - de azt gondolom, ha egy fiatalember gátlásos, akkor érdemes oda elmenni, mert a gátlásokat, a nemiségtől való félelmet tényleg oldja... szerint:
"Ez a valódi bátorság! Ez az igazi férfi erény! Ez az egészséges szexualitás!
Kedves Névtelen, szerint:
Kedves Szentimre, félek, hogy nem csak a tudatlanság a baj. Bárkit, aki dohányzik, megkérdezhtesz arról, hogy helyes-e dohányozni, tudod, hogy mit fog válaszolni. És hányan szoknak le a cigiről? Én úgy gondolom, hogy az élet egyik legnagyobb tragédiája az, hogy a mindenkori (magánéletbeli, politikai, stb.) áldozatok jelentős többsége elhiszi, hogy áldozatvoltát megérdemli. Annyira elhiszi, hogy nem jut eszébe küzdeni sorsa javulásáért. A prostituált mint áldozat a kuncsafttal, stricivel mint agresszorral azonosulva elhiszi, hogy másra nem képes, mint hoyg széttegye a lábát. szerint:
Ne haragudj, Balázs, szerintem ennek a hírnek nincs hírértéke. Teljesen általános szinten mozog, jámbor szólamokkal, egy teljesen egyértelmű témában. Ha komolyan megkérdeznének egy érettségi előtt álló osztályt, kábé ugyanezt a választ adnák. << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |