Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, július 12, 2007
16:52
 
Hat Gondolkodó Kalap


Az előző posztomban leírtam Edward de Bono Hat Gondolkodó Kalap nevű módszerét, amelynek lényege a párhuzamos gondolkodás. A módszer alkalmazásához egyrészt (meglepő módon) annak ismerete szükséges, másrészt fegyelem, harmadrészt némi (minimális) nyitottság a játékosságra. Aki annyiradeannyira komojjember hogy derogál neki gondolatban színes kalapokat le- és felvenni, az megfosztja önmagát a módszer előnyeitől.

Hat Gondolkodó KalapIsmételten: a Hat Kalap módszer lényege, hogy megbeszélés közben a résztvevők agyának különböző üzemmódjai nem össze-vissza kapcsolódnak ide-oda, vagy – ami talán még rosszabb – egy-egy résztvevő nem fixálódik egyetlen szerepben (pl. ötletelő vagy ördög ügyvédje), hanem a megoldáskeresés különböző fázisaiban mindenki egyszerre vesz részt.

A fehér kalap a tények szimbóluma. Ha fehér kalap van rajtunk, akkor nincs mellébeszélés, nincs értelmezés, nincsenek ötletek vagy aggályok: csak a tiszta tényeket gyűjtjük össze. A „tény” szó persze különböző dolgokat jelenthet. Vannak elsődleges tények, amelyeket bizonyítékok, adatok támasztanak alá (iil. maguk az adatok), és vannak másodlagos tények, hogy X-nek ez és ez a véleménye, pl. „Dezsőke szerint ez a film nézhetetlenül unalmas.” Tehát itt a tény nem arra vonatkozik, hogy a film milyen (ez vita tárgya), hanem arra, hogy Dezsőke mit állít róla – ami viszont objektív valóság.

A piros kalap az érzéseké. E szó itt mást jelent, mint a zsiráfnyelvben: nemcsak a tényleges emóciókat, hanem mindazt, ami nem racionális: a benyomásokat, intuíciókat, sejtéseket. Piros kalapban elmondható, hogy „szerintem az ötlet úgy szar, ahogy van” vagy „ha ez nem válik be, akkor semmi”, nem kell, sőt nem is szabad indokolni.

A fekete kalap nagyon ismerős mindannyiunknak, mert erre alapul az egész nyugati vitakultúránk: ez az ellenvetések kalapja. Amikor a társaság tagjai fölteszik a fekete kalapot, akkor mindenki (a terv legnagyobb támogatója is) elmondhatja, hogy milyen aggályai vannak a jövőre nézve: hogy a tervet miért látja károsnak, veszélyesnek, milyen rejtett buktatói lehetnek stb. A fekete az óvatosság kalapja, a fék az autóban.

A sárga kalap a derűs napsütést hivatott eszünkbe idézni: ez a pozitív gondolatok kalapja. Sárga kalapban azt szedjük össze mindannyian (az ötlet legnagyobb ellenlábasa is), hogy egy ötlet miért jó, milyen előnyei vannak, mitől fog működni, kinek kedvező, mely vonatkozásokban lesz nyereséges stb. A sárga az optimizmus kalapja, de nem a vak hurráoptimizmusé, hanem a tapasztalatokkal megalapozott reményeké, akkor is, ha kicsinyke reményről, apró esélyről van csak szó.

A zöld kalap a kreativitásé. „Egyszerűen figyelmen kívül hagytam egy axiómát” – mondta állítólag Einstein. Amíg sárga kalapban létező megoldások előnyeit keressük, zöld kalapban új utakat keresünk: mindenütt. Ott is, ahol józan ész szerint nem is létezhet út. Zöld kalapban bármilyen ötlet bedobható, a legképtelenebb is. Ha aztán valamelyikkel elkezdünk foglalkozni, fehér kalapban összegyűjtjük a szükséges tényeket, sárgában felkutatjuk a reálisan várható előnyeit, feketében pedig a hátrányait.

A kék kalap biztosítja a kereteket, ez fogja össze az egész folyamatot. Kék kalapban kezdhetjük az egész megbeszélést, és abban is zárhatjuk le, megállapítva, hogy hova sikerült eljutni. A kék kalap biztosítja, hogy amit csinálunk, az ne öncélú szarpofozás legyen, hanem valóban haladás valamilyen irányba.

A kalapokat megbeszélés közben lehet többször is cserélgetni, de nagyon fontos, hogy egyazon pillanatban mindenkin egyforma kalap legyen. Ehhez kell a fegyelem, amit adott esetben a vezetőnek kell kézben tartania. Pl.:

Morgó: Ha kiadjuk ezt a könyvet, teljesen lenullázzuk magunkat anyagilag!
Vidor: A pénz nem minden! Ha az erkölcsi vonatkozásait nézzük, akkor...
Tudor: Vidor, ne haragudj, hogy félbeszakítalak: feltesszük majd a sárga kalapot is, egyelőre azonban fekete kalap van rajtunk. Mi a véleményed így a témáról?

Másik példa:

Hapci: Én prüszkölök az ötlet puszta gondolatától is.
Szende: De miért? Te is láttad, hogy minden felmérés azt igazolja, hogy...
Tudor: A felmérések eredményét valóban megnéztük fehér kalapban. Most viszont vedd vissza piros kalap van rajtunk, úgyhogy ha Hapci prüszköl, akkor nem kell indokolnia. Mi a te piros kalapos véleményed a tervről?
Szende: Szerintem tök jó, én nagyon fogom élvezni, ha nekiállunk.



A melegfelvonulás esetleges travitlanítása azóta vitatéma, amióta van melegfelvonulás. Hihetetlen indulatokat képes elszabadítani ez a kérdés, pedig teljesen egyértelmű (számomra legalábbis), hogy abszolút igazság itt nem létezik, nem létezhet. Tanúja is, résztvevője is voltam olyan vitának, amelyben az volt a téma, hogy a transzvesztiták jelenléte a felvonuláson az jó-e, szerencsés-e, kötelező-e, hasznos-e, ilyen-e vagy olyan-e. Ezek a viták kivétel nélkül egymás kurvaanyázásába torkolltak, legalábbis képletesen. Tudomásom szerint soha nem fordult elő a magyar melegmozgalom történetében, hogy ellentétes véleményen lévő felek akár egy negyed lépéssel is közelebb tudtak kerülni egymás álláspontjához vagy egy új, közös állásponthoz.

Annyira, de annyira szeretném, ha ezt a témát pró és kontra véleményeket általában legmarkánsabban képviselők egy értő moderátor segítségével, a fenti módszerrel (lehetőleg az EMK szempontjaival színezve) tudnák egyszer átbeszélni! Olyan szívesen jelen lennék egy ilyen találkozón, akár csak megfigyelőként is!

Hát... Ez egyelőre vágy csupán...

Címkék: , ,


Hozzászólások:


Balázs, meglehet túl racionális is vagyok nominalizmusom mellett, de ezt a kalapos megoldást olvasva eszembe jut egy saját szememmel látott újságban megjelent apróhirdetés, miszerint:
"Ingyen odaadom nagyteljesítményű számítógépemet annak, aki 350.000 Ft-ért megveszi az egeremet."

Ha a valóságban működne ez az egyébként frappáns és teljesen logikus módszer akárcsak két ember között is - úgy vélem ma már nem lenne eredménytelen kommunikáció.

Balázs, én nem vagyok ellendrukker.
De a mai összes gondok túlságosan összetettek ahhoz, hogy elszigetelt receptekkel lehessen megoldani.
Ma az van (az emberiség létszámának növekedése, vagy bármi más miatt), hogy a generációk nem veszik át elődeiktől a jót. Tehát annak idején ha voltak is nagy és haladó gondolkodók, mártírok igaz és ütős gondolataikkal/érveikkel a kisebbségek védelmében, az új generáció akkor is előlröl kezdi láthatóan az összes tévutat és újra meg kell harcolnia mindenkinek a magáét a maga idejében. És ez igaz úgy vélem az összes ideológiára/elvre/hitre.
De nem folytatom, mert nem akarom nominalista viaskodással az idődet rabolni.
Tényleg őszintén kívánom, hogy sokakat tudj meggyőzni és engem hathatósan cáfolni - de úgy vélem, a harcot nem lehet megúszni és a következő generációnak újabb Balázsra mindenképpen szüksége lesz. Még egy Baranyi idézetet idepöttyentek, aztán tényleg eltünök egy időre a szinről még olvasási szinten is, mert ha olvaslak, ugysem tudom megállni, hogy bele ne kotyogjak.
Kata


"Egy keresztreszegzés e megváltandó népnek szinte semmi.
Ki néki szánta életét, legyen kész naponta érte kínhalálba menni."



Egy apróság: részemről nem a travikról van szó. Ha egy fiú felöltözik olyan nőnek, mint a szomszédasszonyom vagy az ő lánya, és úgy is viselkedik, azzal jóval kevésbé korbácsolja fel az indulatokat, mint az öncélú provokáció. A magam részéről úgy tudom, hogy a transzvesztitizmus az ellenkező nem ruhájába öltözés igényét jelenti, nem pedig a harsány, kihívó megjelenést, a profanitást és a polgárpukkasztást, a magakelletést, a kétszáz decibel használatát. Ha viszont nem ezt jelenti, akkor nem lehetne inkább a "nagykönyv" szerinti transzvesztitákért küzdeni (az LMB csoportokkal + a transzneműekkel együtt)?



Ami a hat kalapot illeti, ha felmerül valami alkalmas kérdés, gyakorlatban is kipróbálhatnánk, akkor tudnék igazán véleményt kialakítani. Most csak kérdéseim vannak. A legfőbb kérdés, hogy hogyan derül ki, hogy az elhangzott szempontok közül mik a prioritások? Ha vannak mellette-érvek, meg ellene-érvek, és vannak pozitív meg negatív érzelmek, hogyan dől el, hogy végül is mely szempontok fontosabbak, súlyosabbak, azaz végül hogyan döntsünk az adott kérdésben?

"Ha a valóságban működne ez az egyébként frappáns és teljesen logikus módszer akárcsak két ember között is - úgy vélem ma már nem lenne eredménytelen kommunikáció."
De ha ki sem próbálja senki, akkor nem csoda, hogy mégis van eredménytelen kommunikáció. A fittness könyvet sem elég megírni és olvasgatni ahhoz, hogy az ember izmosodjon... :)



én pedig egyszerűen nem értem, h mit is kén megvitatni ezzel a módszerrel. a melegfelvonulás travitlanítása???

az meg micsoda? kitiltjuk a travikat? és ha én legközelebb piros melltartóban viszem a magyar zászlót, akkor eltávolítanak a rendezők?



Reméltem, hogy a "travitlanítás" műszóban felismered azt a témát, amine a megvitatására már (egy bizonyos szempontból érvelve) te is nagyon sok ezer karakternyit vitatkoztál már.

Azért vágyom megvitatni ezt a kérdést, mert a melegközösséghez -- horribile dictu -- azok is hozzátartoznak, akik csak teljesen szélsőséges megoldást tartanának elfogadhatónak. És attól, hogy rájuk aggatunk mindenféle címkéket (náci, homofób, szalonképtelen), senkinek nem lesz jobb. Nekik sem, másoknak sem. Én pedig azt szeretném, hogy jobb legyen. Másoknak is, de nekik is.

Fenntartom a véleményet: minden ember minden valódi szükséglete és minden autonóm érzése tiszteletre méltó. És ha sikerül a másik ember valódi szükségleteit megérteni, érzései "jogosságát" (azért az idézőjel, mert marhaság: jogtalan érzés nincs) elfogadni, akkor közös erővel lehet úgy alakítani a világot, hogy a kommunikációban résztvevő mindegyik fél szükséglete kielégüljön.

Azt mondjuk beláttam az utóbbi időben (részben a veled való interakciók hatására), hogy politikai érdekcsoportokkal szemben az EMK értelmezhetetlen. Erőszakmentes kommunikációról ott lehet beszélni, ahol emberek (értsd: érzésekkel és szükségletekkel bíró, tudatos lények) kommunikálnak emberekkel, nem pedig pártérdekek pártérdekekkel (vagy ideológiák ideológiákkal).

Ott viszont lehet.



"Ha vannak mellette-érvek, meg ellene-érvek, és vannak pozitív meg negatív érzelmek, hogyan dől el, hogy végül is mely szempontok fontosabbak, súlyosabbak, azaz végül hogyan döntsünk az adott kérdésben?"

A folyamat lényege, hogy közösen összeállítjuk a probléma mentális térképét, fölviszünk rá minden adatot (ilyen értelemben adat az érzelem is, az intuíció, az averzió, az érv, az ellenérv stb.), és ha elkészült a térkép, neki lehet állni közösen megfelelő útvonalakat keresni, aztán az alternatív útvonaltervekből lehet közösen kiválasztani azt, amelyik a résztvevők összessége számára a legelfogadhatóbbnak tűnik fel.



felismerni felismerem a régi témát, azzal nincs is gond, csak régen sem értettem, h tulajdonképpen miről is beszélünk

persze, az nagyon szép, h x ember leül egymással és csupa jóindulattal megvitatja a kérdést. de utána mi lesz? tegyük fel, arra jutnak, h "travitlanítás" (bármit jelentsen is ez)

a felvonulásra el szokott jönni egy-két ezer ember, még többen gondolkodnak rajta, de végül nem jönnek. legyen mondjuk ötezer ember

két eset lehetséges. v mindegyiküket külön-külön meggyőzöd arról (akár ezzel a módszerrel), h az önkorlátozás a célravezető (előrebocsátom, h én pl elég nehezen leszek meggyőzhető), v korlátozni akarsz. és ebben az esetben a melegmenet korlátozása a téma

nyilván most azt fogod mondani, h ez címkézés, de a melegmenetben résztvevők korlátozása mások által az bizony az ami. mindenesetre én nem szeretnék benne részt venni



"régen sem értettem, h tulajdonképpen miről is beszélünk"

Ilyen esetben pl. célravezető (idő- és energiakímélő) módszer lehet megkérdezni a másikat. ;-) Hátha ő tudja, hogy miről folyik a szó. És akkor időben kiderülhet, hogy ketten két különböző dologról beszélnek. Vagy kiderülhet, hogy ő se érti, csak beleragadt egy helyzetbe, amit versengésnek él meg, és szívesen kiszállna belőle. Stb.

A "két eset lehetséges" kezdetű gondolathoz:

Egyrészt én szívesen megvizsgálnám zöld kalapban is a kérdést, hogy valóban csupán két eset lehetséges-e. Én szerintem kapásból tudnék még négyet. Lehet, hogy nem hatékonyak, de az én négy ötletemből lehet, hogy valaki másnak támadna még hat... És talán lehetne találni valami olyan megoldást, amelyben a káposzta is jóllakik, a kecske is megmarad. Biztosra nem állíthatom, de ha dogmaikus érvénnyel kijelentjük előre, hogy "márpedig ezek a megoldások lehetnk, semmi más" -- ha valami önkorlátozás, hát ez az.

Egyébként meg a "nem szeretnék benne részt venni" gondolathoz: tegyük fel, hogy összejön egy csomó közbuzi a felvonulásról agyalni, te pedig nem vagy jelen. Hogy s hogy nem, arra jutnak, hogy korlátozni kéne. És mivel beleesnek a csoportgondolkodás nevű pszichológiai csapdába, így fogják megszervezni a programot.

Ellenben ha túlteszed magad az idegenkedéseden és te is jelen vagy, akkor a programkialakítás előtti döntésekhez szükséges mentális térképre a te szempontjaid is felkerülnek -- és adott esetben így található meg közösen az a megoldás, amely mindenkinek megfelelő. Neked is, mert nem lesz korlátozás. És nekik is, mert más módon tudják érvényesíteni azon szükségletüket, amelyről korábban úgy gondolták, hogy kizárólag a korlátozással lennének megvalósíthatók.

Hogy most nem tudsz felmutatni egy ilyen megoldást, és ott tartasz, hogy "két eset lehetséges", ez nem baj. A megbeszélésre (a Hat Kalap módszer szerint) nem azért van szükség, hogy a már kész koncepciót az erősebb lenyomja a gyengébb torkán (Ismered: "Elnézést, Virág elvtárs, ez nem a vallomás, hanem az ítélet."), hanem hogy a koncepciók ott alakuljanak ki.

Persze ezt a játékot tökéletes és tévedhetetlen emberek nem tudják játszani, csak olyanok, akik elfogadják, hogy korlátozott a tudásuk, és emiatt nyitottak tudnak lenni a másik gondolataira, érzéseire, észrevételeire.



nem kérdeztem volna? mondjuk azt sem értem, h mi a zavaró a travikban, v bárki másban, mi zavaró abban, h mások mások, más a véleményük, másh öltözködnek, viselkednek stb

szal, a dilemma számomra az, h mit kezdjek egy olyan kommunikációval, aminek a kiindulási pontja azért mégis csak az, h a buzimenetben vmi (bármi, ami a másik személyére, véleményére vonatkozik) zavaró. h ilyen lehetséges, és erről beszélni lehetséges

és ez nem arról szól, h én tévedhetetlen lennék (legalábbis remélem), hanem, h vannak határai a kommunikációmnak



Elolvastam a kalapokat, elgondolkodtam. Sajnos magvas (jó értelemben vett) megjegyzést nem tudok én írni, mert a jó dolgokat (megint) sajnos többször át kell olvasnom.

De tettem egy dolgot, mielőtt megkérdeztelek volna. http://www.hoxa.hu/?p1=forum_tema&p2=35378

Amennyiben mégsem tettem túl jót, jelezd és megteszem a szükségeseket.:))



De Bono módszerének kritikája itt ott pedáns túlzásba fullad. Fő célja szerintem az, hogy provokáljon bennünket merni gondolkozni válasz utakon is. Az intelligens, tudományos és művészi kreativitás motorja.

Valaki letorkolt vagy húsz éve a családból mondván: „ csak tapasztalatból lehet tanulni!”

A hozzászólók közt akad előítélettel megterhelt néhány egyén. A bemutatkozó szintű ismerkedés a pszichológiával máris rávilágít az előítélet lényegére: ennek a diadal ívnek a két pillére tudatlanság és a félelem.

Adjuk még hozzá a fegyelmezetlen vita stílust, a hátsó gondolati hozzáállást avagy a demagóg, fundamentalista attitűdöt és máris kész a kocsi.

Ilyent is hallottam a minap: a taxizás hülyíti a taxisokat. Ott szobroznak a droszton, tríviákról fecsérlik az időt a vonatok beérkezése közt. Hogy üzembe tartsák a testüket és elméjüket annak a minimális karbantartásáról hallani sem akarnak. Van aki azt mondja: NINCS RÁ IDEJE. Szégyenkeznének néhány guggolást, torna mozgásokat végezni a batáron kívül. „NAHÁT AZ HOGY NÉZNE KI A JÁRÓKELŐKNEK KÖZTÜK POTENCÁLIS FUVARNAK?!” Egészség védelem? Szóba jöhetne?...

A buzi-utálat, sőt gyűlölet nehéz dió feltörni. Ahhoz nyílt agy, bátorság kell megvizsgálni a véleményeink alapjait. Na de abba már ők is beleszólnak ám! Még mit nem?! Ismeretet gyűjteni , megérteni hányóra van?

A csalárd, görbe gondolkozás is közrejátszik: intelligens emberek nem garancia intelligensen is gondolkoznak vagy viselkednek sokszor. Ilyen érvet is hallottam:
„három gastroenterológus nagyjából egyet mond te meg mást, akkor 3 az 1 arányban vesztettél.” Az illető tekintélytiszteletre alapulva de sem nem értve és nem is akarva megérteni én mit mondok részleteiben sem nem tudva ők mire alapítják a hiányos tanácsaikat demokratikus úton a matematika aránya szerint lettem leszavazva. Mintha a tudomány az közvéleményképpen lenne művelve. Mintha az Akadémia nem tévedhetne.

Azt hiszem a gondolkodási képességünk kincse nincs eléggé értékelve!


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta