Birtalan Balázs naplója: Matrac

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

vasárnap, március 16, 2008
21:29

Matrac

Amíg az utcákon rügyező fák és meghitten Molotov-koktélozgató emberek, nekem a hétvégén megvolt a pszichodráma harmadik fordulója. És a ma délelőtti fordulóban túlestem életem első protagonista játékán. Részleteket nem írok (senki ne is kérdezzen), de íme, egy kiragadott párbeszéd:

Én (az egyik szereplőhöz, kvázi megvilágosodva): De hiszen te csak egy projekciós felület vagy!
Drámavezető (enyhe éllel): Nagyon valószínű ám, hogy ő érti, mi az, hogy projekciós felület...
Én: Nem érdekel, hogy érti-e, az a fontos, hogy én megértsem.
Drámavezető (most már kevésbé enyhe éllel): Aha, szóval nem az a fontos, hogy megéld, hanem hogy megértsd...

Ez után nem sokkal történt, hogy – intenzív és fölöttébb hangos kurvaanyázások között – úgy megöklöztem az (ilyen esetekre gondosan bekészített) matracot, hogy vagy nyolcan tartották nekem, jó tíz percen keresztül.

Amikor pedig vége volt a játéknak, és a többiek visszajelzésére került sor, a számomra egyik legértékesebb mondat ez volt:

– Olyan jó látni, hogy végre mosolyogsz is. Szép a mosolyod.

:-)

Címkék: Pszicho