Levél valami nőtől
A tegnapi Népszabadságban megjelent egy hír a Semjén Zsoltnak írt nyílt levelemről. Ma délelőtt pedig, 9 óra 32 perces keltezéssel levelet kaptam egy általam ismeretlen nőtől, egy parlament.hu-s címről. A következőt írja benne:
Tisztelt Birtalan Balázs Úr!
Nyílt levelére, dr. Lukács Tamás válaszát a mellékletben találja.
Üdvözlettel:
[Aláírás]
A következőt válaszoltam a hölgynek:
Tisztelt [Név]!
Mivel dr. Lukács Tamás elfelejtette feltüntetni e-mail címét a levélben, nem áll módomban válaszolni neki.
Nem tudom, kicsoda Ön, mindenesetre köszönettel veszem a megkapó gesztust, hogy miután a ma hajnalban megjelent Népszabadság már beszámolt a nekem címzett, tegnapi keltezésű nyílt leveléről (s így azt a fél ország olvashatta), a levelet utólag, egy nappal később, kedd délelőtt 9 óra 32 perces keltezéssel végül nekem (a címzettnek) is szíveskedtek megküldeni.
Nem tudom, e sorrendiség kinek a koncepcióját valósítja meg, mindenesetre sokat elárul számomra arról, hogy az illető értékrendjében miként helyezkedik el egymáshoz viszonyítva az egyes ember és a média.
Protokollból ugyan képzetlen vagyok, de a magam részéről úgy találtam etikusnak, hogy nyílt levelemet egyrészt a saját címemről küldjem, másrészt egyenesen dr. Semjén Zsoltnak címezzem, harmadrészt a médiacímzetteket a „Másolatot kap” (vagy CC) mezőbe írjam, egyértelműen tájékoztatva őt arról, hogy konkrétan milyen nyilvánosságra számíthat.
Ha esetleg dr. Lukács Tamást érdekli, mit gondolok leveléről, elolvashatja azt a blogomban.
Üdvözlettel:
Birtalan Balázs
És akkor íme, dr. Lukács Tamás nyílt levele. Észrevételeimet praktikus okokból magába a szövegbe írom, jól elkülöníthető módon.
Nyílt levél Birtalan Balázsnak, az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért mozgalom vezetőjének
Levelemben önmagamat a következőképpen jelöltem meg: „a magyarországi keresztény-meleg (civil) önszerveződések alapítója és egyik képviselője”. Ugyancsak levelemben szerepelt a következő kitétel: „Sándor Bertalan, az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért akkori vezetője”. Az Öt Kenyér Közösségnek akkor sem voltam vezetője, most sem vagyok, már csak azért sem, mert a közösség, úgy is, mint egyesület, bő egy esztendeje megszűnt. Levelemet magánemberként írtam – bárminemű funkció hiányában nem is tehettem volna másként.
Kedves Balázs!
Lehet, furcsállod, hogy Semjén Zsoltnak írt leveledre én válaszolok, de teszem ezt azért, mert részint az általad említett beszélgetésen jelen voltam,
Ez az állítás nem igaz. A levelemben két beszélgetésről írtam. Lukács Tamás ezek közül az egyiken volt jelen. A másodikon. Semjén Zsolt személyes ígérete az első beszélgetés során hangzott el – ezt a levélben is egyértelműen így írtam.
részint pedig az általad ostorozott alkotmánybírósági beadványt én jegyzem.
Az, hogy ostoroztam volna az alkotmánybírósági beadványt, tárgyszerűen nem igaz. Levelemben egyetlen – minősítésmentes – mondatot írok róla: „A KDNP most az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy semmisítse meg a kérdéses törvényt.”
Kétségtelen tény, hogy van egy állítás leveledben, amellyel egyetértek, „Pokol igenis létezik”.
Tényállításaid nem felelnek meg a valóságnak,
Ez a fajta érvelés közismert az internetes fórumokon, csak ott az érveket felhozni nem tudó ember kevésbé szofisztikáltan szokta előadni ugyanezt, így: „Hazucc!”
de jóindulatú feltételezés szerint ezt írjuk az időbeli távolság számlájára, vagy a beszélgetés saját szempont szerinti átértékelésére.
Ezért bátorkodom emlékezetedet felfrissíteni.
Mindenekelőtt: A szóban forgó találkozón kijelentettük, hogy nem kívánunk teológiai kérdésekben vitatkozni, a Katolikus Egyház álláspontjához tartjuk magunkat.
Valóban, tényleg nem beszéltünk a (homo- vagy bármilyen) szexualitás morálteológiai vonatkozásairól. (Meg a fociról és az atomfizikáról sem.) Úgyhogy fogalmam nincs, hogy kerül ez most elő.
A bűnt bűnnek kívánjuk nevezni, ha azt akár heteroszexuális, akár homoszexuális körökben követik el.
Egyetértünk. A bűn az bűn, akár szőkék, akár barnák, akár bányászok, akár csillagászok, akár zsidók, akár biciklisták követik el. Na és?
Ha konkrét, hátrányos megkülönböztetés ér más nemi identitású állampolgárokat,
A nemi identitás szakkifejezés arra vonatkozik, hogy valaki férfinak vagy nőnek tartja magát. A (vélhetőleg magát férfiként identifikáló) Lukács Tamáshoz képest „más nemi identitású” mindaz, aki magát nőként identifikálja. Ez Magyarországon kb. 5 millió embert érint. A beszélgetésen a nemi identitással kapcsolatos problémákról (pl. transzneműségről) nem, vagy csak per tangentem esett szó. A beszélgetés témája a nemi orientáció volt, aminek annyi köze van a nemi identitáshoz, mint pl. Lukács Tamásnak Lukács evangélistához. Hasonlóan hívják őket. Ennek persze csupán annyiban van jelentőségű, hogy jelzésértékkel bír arra nézve: Lukács Tamásnak a mai napig nincs fogalma arról, amiről beszél. Összekeveri a fogalmakat, ugyanúgy, mint három éve.
úgy azt a konkrét jogintézményekben kell és szükséges kezelni. A jelenlegi bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény nem ezt teszi.
Lehet, hogy én vagyok felületes, de sem a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény vitájából, sem más parlamenti megnyilvánulásból nem emlékszem arra, hogy akár Semjén Zsolt, akár Lukács Tamás konstruktív javaslattal állt volna elő arra, hogy milyen módon kéne orvosolni „a más nemi orientációjú(!)” állampolgárokat érő „konkrét, hátrányos megkülönböztetéseket”.
Valami azonban érthetetlen. Vajon hogyan függ össze a KDNP alkotmánybírósági beadványa az általad leírtakkal?
Elmagyarázom. 2005-ben a KDNP elnöke egyértelműen kijelenti egy beszélgetésben: „Az alma piros.” 2007-ben az Országgyűlés hoz egy törvényt, amelynek tartalma: „Az alma piros.” 2008-ban a KDNP a törvény megsemmisítését kezdeményezi, azért, mert az azt tartalmazza,, hogy „Az alma piros.” A két álláspont az elemi logika szabályai szerint egyszerre nem lehet igaz.
Ha egyszer egy törvény alkotmánysértő, akkor az arra jogosult szerv, az Alkotmánybíróság majd eldönti, hogy az érvelés megfelelő-e. Nem értem továbbá, hogy mi köze van az alkotmányossági kérdésfeltevésnek ahhoz, hogy kinek mi az álláspontja az élettársak jogi helyzetéről és annak megítéléséről.
Annyi csupán, hogy a beadvány indoka expressis verbis az azonos neműek kapcsolatának diszkriminációjára (pontosabban a diszkrimináció fenntartásának üdvös voltára) hivatkozik.
Remélem, minden magyar állampolgár, így a más nemi identitásúak is tiszteletben tartják az alkotmányt és annak szellemét.
Én is remélem, hogy minden magyar állampolgár tiszteletben tartja az Alkotmányt és annak szellemét. Azon Fidesz-KDNP-s képviselők is, akik szó nélkül hagyták, amikor a használhatatlanná hugyozott Kossuth téren heteken keresztül követeltek új alkotmányozást az antiszemitizmusukat deklaráló állampolgárok. Remélem, tiszteletben tartja mindenki az Alkotmányt – de mire véljem a „más nemi identitásúak” (per intentionem nyilvánvalóan: a melegek) nevesítését? Ez az inszinuáció csak annak nem egyértelmű, aki nem akarja észre venni.
Remélem, hogy tiszteletben tartják az 1995-ös alkotmánybírósági határozatban foglaltakat.
Néhány erkölcsi természetű kérdés azonban így is nyitva marad. Évek múltán egy beszélgetés nyílt levélben való idézése bizony ilyen, erkölcsi természetű kérdés,
Bizonyára az, de nincs új a nap alatt; Jézus mondja: „amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről fogják hirdetni”. Nem gondoltam a nyilvánosság előtt titkolni valónak (legfeljebb szokatlannak), hogy Semjén Zsolt négyszemközt emberséges véleményt hangoztatott. Sajnálatos, ha ez utólag kompromittálja őt saját eszmetársai körében.
különösen, ha azt félreérthetően és nem a tényeknek megfelelően idézik.
Ezt már említettem fentebb. A „nem is úgy volt!” védekezés önmagában nagyon harmatos. Nem érv, nem konkrét adat, üres vád csupán.
Ehhez még kereszténynek sem kell lenni. Másrészről az is morális kérdés, ha valaki esküjét megszegi, majd ezt követően folyamatosan a kereszténységre hivatkozik, mint ahogy ezt látjuk a Te esetedben.
Ezt a mondatot nem értem. Milyen esküre gondol vajon Lukács Tamás? Arra ugyanis nem esküdtem meg, hogy akár a négy-, akár a nyolcszemközti beszélgetésünket titokként kezelem. Ez föl se merült. Talán csak nem arra gondol, hogy én mint kiugrott pap megszegtem a cölibátusra tett eskümet?! – Valószínűleg erről van szó, mert levelét olvasva Sándor Bertalan barátom (akit – velem ellentétben – valóban pappá szenteltek) azt mesélte, hogy Lukács Tamás már pár éve, a Szigeten is (egy nyilvános beszélgetés során, ahol ő az Öt kenyérrel való állítólagos megállapodásról hazudott) folyton összekevert kettőnket. – Az iménti zárójeles megjegyzés értelemszerűen arra vonatkozik, hogy a KDNP és az Öt Kenyér között, szemben Lukács Tamás állításával, soha semmilyen megállapodás nem született.
Ennek fényében meglehetősen visszás, hogy a sajátod helyett mások vélt bűneivel kapcsolatban hirdetsz ítéletet.
Hiszek Isten irgalmában, és remélem, hogy még azok sem kerülnek pokolra – megbánva tetteiket – akik esküjüket szegik meg.
Ezt történetesen én is hiszem, bár nem tudom, milyen értelemben vonatkozik rám. Nem tudok olyan eskümről, amelyet valaha is megszegtem volna, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem szokásom esküdni. (Tiltja a vallásom. Az úgynevezett kereszténység.)
Budapest, 2008. május 5.
Dr. Lukács Tamás
országgyűlési képviselő
Ennyi.
Köszönjük, Emese.
Címkék: Jog, Kisebbség, Kommunikáció, Melegség, Politika