Birtalan Balázs naplója: Így is lehet

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

hétfő, július 07, 2008
13:12

Így is lehet

Az imént az egyik kollegám érdeklődött, hogy mi volt szombaton, ott voltam-e, bántottak-e, és mondtam, hogy igen. Amikor kérdezte, hogy tudtunk kijutni a végén, akkor felrémlett előttem a Hősök tere, a kép, a hangok – és remegni kezdett mindenem, amíg válaszoltam: a gyomrom, a hangonm, és féltem, hogy vagy elbőgöm magam, vagy üvölteni kezdek. És – mintegy kívülről figyeltem magam, ahogy hagyják el a számat a szavak – azt mondtam neki: a történtekért felelősnek tartok mindenkit, az egyházban, a politikai és a magánéletben egyaránt, aki valaha is uszított a melegek ellen, vagy bármi módon részt vállalt a megbélyegzésükben: gondolattal, szóval, cselekedettel vagy mulasztással.

Most hallottam, hogy – iwiw-es terminológiával élve – a „másodrednű ismerőseim” egyike, aki egyébként teljesen heteró édesapa, és pártiszimpátiáját tekintve alapvetően jobboldali, hogy reagált a történtekre. Nem azt taglalta, hogy melyik pártnak mi az érdeke, hogy hány transzvesztita és hány exhibicionista mit csinált és mit nem, hogy természetes-e a homoszexualitás vagy sem. Azt mondta, hogy nyugi: jövőre ő is kijön, és megvéd minket. Így is lehet.

Nem akarom, hogy elvesszen a kommentek között, ezért itt, egy posztban is leírom:

Köszönet mindenkinek, aki – akár a blogomban, akár más fórumon vagy élőszóban – nem megmondással, igazságkereséssel és észosztással reagált a szombati eseményekre, hanem empátiával, megerősítő, vigasztaló szavakkal. Köszönöm azoknak, akik aggódva hívtak vagy írtak, rendben vagyok-e. És persze (noha nincs rá felhatalmazásom senkitől) köszönöm ismeretlenül is mindazoknak, akik bárki más ottlévőért aggódva érdeklődtek, és hívták őket, hogy rendben vannak-e.

Ha valóban létezik – és szerintem létezik – olyasmi, hogy életadás, akkor szerintem ez az.

Címkék: Kapcsolatok, Kommunikáció, Melegség, Pszicho

Hozzászólások:

Névtelen szerint:

Történetem folytatódik.

Ma, mikor hazajöttünk, én a munkahelyemről, a 10 éves fiam a napközis táborból, elmeséltem neki nagy vonalakban, hogy mi történt szombaton az Andrássy út környékén, és kifejeztem mélységes felháborodásomat, hogy az ilyesmire nincs mentség, ehhez senkinek sincs joga, mert - mondtam a fiamnak - nem attól lesz valaki szerethető vagy nem szerethető ember, hogy férfit vagy nőt szeret-e, hanem... És itt a 10 éves gyerek közbeszólt: ....hanem attól, hogy kedves vagy nem kedves ember-e - fejezte be az általam elkezdett mondatot. Úgyhogy, mondtam én, akkor te is pontosan tudod, hogy aki rohadtbuzizik, vagy büdöszsidózik, annak mennyire lehet igaza.

És a fiam nevetett, a szeretet nyugalmával. Én is, annak örömével, hogy nekem ilyen gyerek jutott.

Így is lehet.

hétfő, július 07, 2008 5:57:00 du.

Balázs szerint:

Azzal, hogy neked "ilyen gyerek jutott", azért erősen vitába szállnék. Annak alapján, amiket leírtál már itt a kommentekben, nem gondolnám, hogy csupán mázlid volt, és jó helyre álltál, amikor a gyerekeket osztogatták. :)

hétfő, július 07, 2008 6:01:00 du.

Névtelen szerint:

Nagyon szeretném, nagyon-nagyon szeretném a világot olyan biztonságos helynek látni, ahol nem csak azért történnek velem jó dolgok, mert én azokat saját kontrollom alatt jól megcsinálom.

Szeretném hinni, hogy létezik szerencse, szeretet, oltalom, összetartozás, az én kontrollomtól függetlenül is. Ezért szeretném hinni, hogy a gyerekem nem (csak) az én kreatúrám.

Egyébként is méylséges mélyen hiszek az emberi szabadság szépségében, és abban, hogy az embernek saját magán kell uralkodnia, nem másokon, még a saját hasból kibújt gyerekeken sem.

Mondom ezt ismét a melegekkel vállalt szolidaritásom kifejezése képpen is. Mondom azért is, hogy ezzel egyben azt is hangsúlyozzam, hogy a melegséghez - nézetem szerint - nem azért van joga a melegeknek, mert szexuális orientációnk nem választás kérdése, hanem azért, mert a szabadság mindenkinek alapvető jussa.

Elismerem, javíthatatlanul romantikus vagyok.

hétfő, július 07, 2008 6:34:00 du.

Névtelen szerint:

Balázs... bár már írtad a pánik szót, meg hogy féltél, de nekem ebből az írásból jött át igazán, hogy mit is éltél át igazán, és ez milyen nyomokat hagyott benned :( ebből is látszik, hogy tévét nézve nem jön át életszerűen, hogy mennyire éles volt a helyzet.

ez bizony kemény trauma neked. és mivel lelki-testi erőszakot magam is éltem már meg, ezért sejtem, hogy milyen ez a "majdnem sírok állapot". Innen a távolból, de a régi szeretettel szurkolok neked, hogy minél gyorsabban kiheverd!

ölellek: Berna

hétfő, július 07, 2008 6:38:00 du.

Névtelen szerint:

Én is mégegyszer szeretnélek biztosítani téged és a többi melegeket, akiket bántalmazás ért, a maximális együttérzésemről, s arról: a történtek felháborítanak! Jövőre mindenképpen elmegyek én is... Meg kell állítani az intoleranciát, a fasizmus előretörését.
Miki

hétfő, július 07, 2008 11:21:00 du.

Névtelen szerint:

Kedves Eszter!

Szerintem meg nem azert nem kell megdobalni a homoszexualis felvonulokat, mert normalisnak tartja valaki a homoszexualitast (a valaszod a fiadnak ezt sugallja), hanem azert, mert mindenkinek joga van tuntetni, felvonulni, anelkul, hogy bantalmaznak. A BKV sztrajkkal sem feltetlenul ertett egyet mindenki (a vezetoseg, a varos, az utasok, stb.), megsem lett volna elfogadhato, ha bantalmazzak oket.

Sot, tovabbmegyek. Meg az eroszakra sem elfogadhato valasz az eroszak. En erre tanitom a gyerekeimet.

kedd, július 08, 2008 1:01:00 de.

Névtelen szerint:

Kedves Névtelen,

én nem hiszem, hogy azt mondtam vlna a gyerekemnek vagy bárki másnak, hogy (csak) azért csúnya a dobálás, mert a homoszexualitás normális. Én speciel még senkit sem dobáltam meg életemben, és ha ez így megy tovább, nem is fogok, holott bőven vannak olyan emerek, cselekedetek, akiket vagy amelyeket nem tartok normálisnak.

Tényleg, igazad van, biztosan nem fogalmaztam a gyerekemnek akadémikus pontossággal (szros intim kapcsolatban erre nincs is olyan nagyon nagy szüksg), de a lényeg megértését ez a pontatlanság az ő esetében szerencsére nem akadályozta, erről mélységesen meg vagyok győződve.

kedd, július 08, 2008 7:47:00 de.

Névtelen szerint:

Én is fontosnak tartom, hogy kifejezzem szolidaritásomat a megtámadott emberekkel.
És nem annak ellenére, hogy keresztény vagyok, hanem pont azért.

szerda, július 09, 2008 3:44:00 du.

Megjegyzés küldése

<< Vissza

Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene