Birtalan Balázs naplója: Szedve-vedve

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

péntek, július 25, 2008
11:15

Szedve-vedve

Megnéztem: több mint egy hetes az utolsó posztom. Szörnyű. Ha másokat kapok ilyen hanyagságon, megvető ítélettel szoktam sújtani őket. Pedig lehet, hogy nekik is van alibijük.

Dolgozom: valahogy nagyon bedurvult ez a hónap. Borzalmas mennyiségű okiratot készítettünk. Emellett (vagy részben emiatt) szörnyen fáradt vagyok. Továbbá gyúrok, vazze: továbbra is heti háromszor járok edzőterembe. Egy óra súlyemelgetés a mindenféle izomerősítő gépekkel, utána bő félóra futás a futópadon. Egyrészt jólesik, másrészt pedig, ha így sem sikerül elérnem a 70 kilót, akkor nincs igazság a földön.

Mondjuk, ami a földön lévő igazságot illeti, azzal kapcsolatban csekélyek az illúzióim. Úgy veszem észre, hogy a környezetemben szép lassan mindenki túlteszi magát azon, ami a melegfelvonuláson történt. Nem téma, uncsi, fárasztó, mit kell róla annyit beszélni, jóvanna, ismerjük a történetet... Kezdem magam ismét egyedül érezni azzal, hogy bennem még mindig fortyognak az érzések: a harag, a tehetetlenség, a kétségbeesés, a félelem... Egyre kevesebben kíváncsiak az ilyesmire – elvégre már csaknem három hét eltelt azóta; mit pöcsölök még mindig ezzel, mért nem lépek tovább, mért nem találok ki valami újat.

Tegnapelőtt eszembe jutott Melki Adso beszámolójának klasszikus kezdőmondata A rózsa nevéből: „Szép, november végi reggel volt.” Ezzel semmi baj nem lenne, ha ez épp nem az időjárásról jutott volna eszembe, nem sokkal a várva várt nyaralásunk előtt... Ugyanis még egy hét, aztán kivonjuk magunkat a forgalomból. Tomi is borzasztóan várja, meg én is. Nem akarok okiratokat meg számítógépet meg zsúfolt járműveket látni, hanem hegyeket, mint Bilbó, és persze a Balatont. Badacsonyba megyünk ismét; az a környék, úgy fest, beírta magát a nagy és örök szerelmeim listájára. Csak már ott tartanánk... És annyira remélem, hogy Medárd lassan kifullad, és a balatoni két hetünk nem olyan lesz, mint a szerdai nap volt...

Amúgy, egész meglepő módon, Harry Pottert olvasok. Eltelt némi idő a 7. kötet óta, időközben összeolvastam egy csomó komojjjságot, és most úgy döntöttem, megajándékozom-megvígasztalom magam azzal, hogy végigolvasom a sorozatot. Az elejétől a végéig, sorra, mind a hét kötetet. Noha számtalanszor olvastam már mindegyik kötetet, ilyen-olyan sorrendben, ez az élmény mindeddig nem adatott meg. A minap is láttam a neten, hogy továbbra is sokan fikázzák a könyveket (főleg olyanok, akik nem olvasták). Ez némileg bánt, de különösebben nem zavar. Ettől a Harry Potter számomra még az marad, ami. Ezt az „ami”-t nemigen tudom néven nevezni. Mindenesetre, amikor annak a valakinek, aki (Tomin kívül) valószínűleg a legjobban ismer, elmeséltem azt, amiről a Szimbola c. posztomban írtam (csak kicsit részletesebben, jobban kifejtve), akkor azt mondta:

– Nahát, ez nagyon érdekes... A Harry Potter, mint a te személyes megváltás-történeted!

Ehh... Margaritas ante porcos... :-(

Címkék: Emlék, Kapcsolatok, Könyv, Melegség, Nyaralás, Pszicho, Súlyos

Hozzászólások:

Névtelen szerint:

Szia, Balázs!

1) Én, személy szerint, nem tettem túl magam a melegfelvonuláson, mint ahogy a holokauszton sem. Sokat nem tudok/merek tenni; ösmerőseimet próbálom okítani meleg-, tolerancia-, fasizmus- és demokráciaügyben.
2) A következő héten én is (pót)nyaralok, nem is túl messze tőletek (Zala). Ha elég nagyot kukorékolok, biztosan meghallod.
3) Én is elkezdtem a Harry Pottereket sorban. Ha kiolvastam, szívesen cserélném az eszmét magánban.
4) Két poszttal előbbihez: Ildikónak nagyon köszönöm a hozzászólását. (Már ha nem visszatetsző, hogy én a te blogodban megköszönök egy kommentet.)

péntek, július 25, 2008 1:17:00 du.

Névtelen szerint:

Nem biztos, hogy az emberek lassan elfelejtik.

Három napja a közértben hallottam, hogy két ember méltatlankodik, hogy minek vonulnak fel a melegek, hiszen "mi sem vonulunk fel" ("mi" - gondolom ez a heterokat jelenthette).

Két napja a fodrásznál kezdte rá két ismerős fodrász, és két középkorú női vendég, hogy "azér az má túlzás, hogy a buzik felvonulása 250 millióba kerüljön, meg még a kár is, amit okztak", meg hogy "én a Bibliából indulok ki, ott nincs ilyen". Meg hogy "azt ne mondja senki, hogy már születésekor buzi lehet az ember". Stb. Na itt egy kicsit kikeltem magamból, miszerint nem a buzik, hanem a dobálózó-törö-zúzó csürhe miatt volt ez a magas rendőri költség. Meg hogy a Bibliából a "szeresd felabarátodat" is kiovasható. Meg hogy de bizony hogy születésétől is lehet bárki buzi. Erre a szép mellű fodrásznő: "akkor én miért nem lettem buzi, azt mondd meg!?" Visszakérdeztem, hogy mér, miér nem lettél fekete, vagy férfi, vagy kékszemű.

A szóban forgó asszonyságok felindultságomtól szeppenten hallgattak, azt hiszem, csak utóbb súgtak össze a hátam megett, hogy vajon miféle szerzet lehetek én, hogy még a tetejébe buzi jóismrőseim is vannak, saját állításom szerint.

Képzeljétek csak el a jelenetet egy külváosi panelépület földszintjén az olcsó fodrászatot, vendégestül, mindenestül, a jelenet háttereként.

Börleszk, pocsék minőségben.

vasárnap, július 27, 2008 10:35:00 du.

Névtelen szerint:

Fenti utolsó előtti mondatom kicsit hottentottául van, most látom, bocs.

vasárnap, július 27, 2008 10:38:00 du.

Névtelen szerint:

Az emberek hitrendszerét nem könnyű megváltoztatni. Nem olvasnak úgymond szakirodalmat a "buzikról". A saját igazságaiknak, féligazságaiknak a rabjai. Teljes meggyőződéssel állnak ki mellette.
Ilyen környezetben nekem 30év nem volt elég erőt meríteni és felvállalni:-(
Sokat segítene a média, ha normális melegeket is mutatna, értelmes műsorokon belül. Meg egyáltalán: a meleg karakterek eltűntek a napi, heti sorozatokból. Miért is ? Ezeken az apró dolgokon rengeteg információ kerülhetne ki a beteg agyakba, és a minimális esély meglenne hogy változzon valami toleranciailag társadalmunkban, ami nem tudom épp hova tart, de abban biztos vagyok, hogy nem Európába ...
s t e w e

hétfő, július 28, 2008 12:40:00 de.

Megjegyzés küldése

<< Vissza

Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene