Névtelen szerint:

nem szeretném (bár tenni nem tudok ellene), ha bárki úgy értené, hibáztatom a meleg mozgalmat, az elmúlt tizensok év fesztivál szervezőit, amikor azt a kritikát mondom el, h ezt tudnunk kellett volna tíz éve előre is. tudhattuk volna (számos párhuzamos tapasztalatból), h a polgárjogi ténykedésünk polarizálni fog, és legalább egy emberöltőn át az elfogadáunk együtt nő a homofóbiával. tudhattuk (mégcsak nem is volna), hogy a hivatásos szervek alig leplezetten homofóbok (ugye, egy mentős nem lát el vkit, mert buzinak/szimpatizánsnak véli, ami igenis borzalmas dolog, mégsem meglepő, ha arra gondolok, h véradásra őszinte lmbt természeténél fogva alkalmatlannak van nyilvánítva). tudhattuk, h két éve az ellenzéktől tűrten, burkoltan támogatottan, a kormány által pedig igazándiból soha meg nem állítva grasszál szabadon és radikalizálódik egy lumpen széljobb söpredék

és minket mégis a "szent cél", az egyébként megintcsak minden okkal kívánatosnak tartott jogegyenlőség és az azzal korántsem föltétlen korreláló emberi méltóság elismerése vezérelt, plakátjaink, jelszavaink e célért kihegyezett figyelemfölkeltő (más olvasatban: provokatív) marketinget lengtek az egész meleg polgárjogi törekvésnek. nagyon szerettünk volna abban az ideális világban élni, ahol a buziságunk nem jár hátrányokkal, és próbáltunk minden pride-on úgy tenni, hogy ott arra a pár napra (nemcsak a menetről beszélek) érvényüket vesztik a külvilág elutasító reakciói

és tegnap találkozva ezzel a mérhetetlen lincsvággyal, az immár egyértelműen nemcsak verbális erőszakkal, azt mondom, nem, ez így ezen az áron (bármi áron) nem éri meg. én legalábbis nem vagyok holmi petőfi, aki a szabadság véres zászlóit akarja hordozni, meg mártírokat látni

engem a felénk áradó gyűlölet nem viselt meg (vártam és "megszoktam", ha mondhatok ilyen rideg kijelentést), sőt még el se találtak, csak a cipőm sarkára fröccsent némi tojás, de sokakon láttam a tehetetlenség, a készülődő pánik jeleit, itattam föl hozzám közelálló ember szeméből könnyet és próbáltam virtuálisan kisímogatni a gyomrába költözött görcsöt

és életemben először nagyon szégyelltem, h éveken keresztül magam is annyira felelőtlen voltam, h a hecc és a vélelmezett igazságérzetem miatt élen jártam a környező társadalom provokálásában

jelen pillanatban azt gondolom, ideje lenne kitalálni, nyilván közösen, a higgadtságra legalább némileg képes emberkéknek azt, milyen utak, stratégiák járhatók itt és most, ebben a helyzetben, hogy a kettős célt, ami azt hiszem, sokunkban közös, a jogegyenlőség és társadalmi elfogadottság, hogyan lehet elérni úgy, hogy az ne szüljön mártírokat

nem hiszem, h a dühöngő söpredékkel, mint a tegnapi, a vízágyún, gumiboton és könnygázon túl bármi mással érdemes kommunikálni. de (és ez csak elsőre meglepő, talán), nem ők a veszélyesebbek, hanem az őket csöndben támogató tömegek, mint például jelen esetben ezek az egészségügyi munkára alkalmatlannak tűnő mentősök, és ha pont velük nem is, de tán másokkal valóban lehetne kommunikálni. ha más nem, azt, h ne nézzék tétlenül a fizikai atrocitásokat, pláne minél kevesebben akarjanak ebben részt venni

elnézést, ha ide nem illő vagy voltam

 Névtelen szerint:

Kedves Balázs.
Én is fájlalom a média torzító hatását, amiről írsz. Valóban nagy ügyesség volt az idén is travi-menetnek beállítani vonulásunkat.
Ebben az értelemben felelősnek tartom a sajtót, az évek óta növekvő progromhangulat kialakulásában.
Másrészt ha travik nem lennének,(meg semmi más polgárpukkasztás),vélhetően a gyűlölet akkor is utat találna hozzánk.
Nem tudom hol lehetne megköszönni zsidó és nem zsidó honfitársainknak,szimpatizánsainknak, akik eljöttek és vállalták velünk együtt a gyalázatot. Mindenesetre it is megteszem. Köszönöm.

 Névtelen szerint:

aláírás: Ogzol

 Névtelen szerint:

Mikor olvastam a bombágyáron a kis nácik szervezkedését sejtettem, hogy ez lesz. Sajnálom. Bevallom én sem tartom természetes dolognak az azonos neműek szexuális kapcsolatát, de elfogadom mivel nekem ezzel nem ártanak. A felvonulást azonban ugyancsak nem értem, miért kell kivonulni és hirdetni azt, hogy én nem hetero hanem homo vagyok. Kit érdekel? Ez magánügy, nem? Szerintem saját magatokat rekesztitek ki az ilyen akciókkal, hisz pont azt hirdetitek, hogy ti mások vagytok és ezt a világ vegye figyelembe. Minek?

 Balázs szerint:

A felvonulás nem a homoszexualitás hirdetése, hanem a figyelem ráirányítása a hátrányos megkülönböztetésre, a társadalmi és jogi egyenlőtlenségre.

Az is magánügy, hogy valaki fütyit vagy puncit tart a lába közt -- és mégis a nőmozgalmak felvonulásai, mindenféle demonstrációi voltak szükségesek ahhoz, hogy a nők szavazati jogot, egyenlő társadalmi elbíráslást és egyenlő munkáért (elvileg) egyenlő bért kapjanak. Azóta, hogy ezek (nagyrészt) megvalósulak, nincs szükség nemi alapon rendezett felvonulásokra.

Remélem, érthető az analógia. Ha nem, akkor megpróbálom másképp:

A f*szomnak se volt kedve rekkenő hőségben, egy csomó fasiszta állat által közrefogottan menetelni. Nem jókedvből csináltam, utáltam az egészet. Sokkal szívesebben lettem volna otthon egy hideg itallal és egy jó könyvvel.

Csak épp van, amikor az ember a személyes preferenciái elé helyezi a köz ügyét. Merthogy amíg a szexualitás -- teljesen egyetértünk! -- magánügy, addig a társadalmi megbélyegzettség közügy. Amivel szemben erkölcsi kötelessége kiállni mindenkinek, aki számára az "erkölcsi kötelesség" fogalma egyáltalán értelmezhető.

 Névtelen szerint:

HÍR TV:

"Vallásgyalázás a homoszexuális-demonstráción

Csakúgy mint tavaly, idén is voltak vallásgyalázó felvonulók a homoszexuális-demonstráción. Az egyik úgynevezett büszkeség napi résztvevő egy Jézus arcát modern stílusban ábrázoló plakátot vitt végig a meneten, amelyre nagy betűkkel az volt ráírva: Jézusnak is két apja volt.

Egy homoszexuális férfi pedig keleti típusú papi ruhába öltözött, kezében Bibliát és kettős keresztet tartott. Tavaly az egyik homoszexuális férfi papi reverendában, feszülettel és rózsaszín bibliával a kezében vonult fel."


A HÍR TV most is csúsztat - mondhatnók: hazudik-rágalmaz. Erről bárki megbizonyosodhat, aki megnézi saját felvételeiket.

Üdv:
Tapsifüles

 Balázs szerint:

A papi ruhába öltözött férfit Sándor Bertalannak hívják, valóban homoszexuális (bár ez nem tudom, a Hír TV-sek miből látták meg rajta), és azért volt papi ruhában, mert felszentelt pap. Ilyen egyszerű a megoldás. A menetben vonult más felszentelt pap is, csak rajta épp nem liturgikus ruha, hanem "Rendező" feliratú mellény volt.

Bármit is gondol a Hír TV, nem minden pap szélsőjobboldali, homofób állat. Vannak köztük emberek, sőt melegek is.

 Ádám szerint:

és életemben először nagyon szégyelltem, h éveken keresztül magam is annyira felelőtlen voltam, h a hecc és a vélelmezett igazságérzetem miatt élen jártam a környező társadalom provokálásában

jelen pillanatban azt gondolom, ideje lenne kitalálni, nyilván közösen, a higgadtságra legalább némileg képes emberkéknek azt, milyen utak, stratégiák járhatók itt és most, ebben a helyzetben, hogy a kettős célt, ami azt hiszem, sokunkban közös, a jogegyenlőség és társadalmi elfogadottság, hogyan lehet elérni úgy, hogy az ne szüljön mártírokat

Köszönöm, vasika.

 Névtelen szerint:

"Vasika" sajnos meghátrál a fasiszta erőszak elől... pedig nem ez a megfelelő pillanat erre. Igen, az emberek döntő többségének az a véleménye, hogy a homoszexualitás nem bűn ugyan, de magánügy, nem kell mutogatni. Igen, ezeket az embereket a felvonulás áttaszíthatja/átlökheti a homofóbok táborába. Igen, akkor lesznek atrocitások.
Csakhogy sajnos mindez nem elkerülhető. Mert a többségi társadalom véleménye rólatok ("csinálják, de csöndben, titokban"), butaság, és diszkrimináció, akkor is, ha ők nem annak szánják... Nem vagyok egyenrangú akkor, ha identitásomat nem vállalhatom nyíltan, ha az én párkapcsolatom csak élettársi kapcsolat, míg a másoké házasság, ha én nem foghatom meg a kezét annak, nem csókolhatom meg azt nyilvánosan, akit szeretek, és így tovább.
Ami pedig a küzdelem áldozatait illeti, már G. Mazzini megmondta:
"A vértanúság sohasem hiábavaló..."
Sajnálom,hogy nem mentem ki végül a felvonulásra. Pedig nem vagyok meleg. Miklós

 Névtelen szerint:

Kedves Balázs!
Nagyon köszönöm gyors válaszod!
Azonban, ha megnézed-elolvasod a HÍR TV szóbeli-szalagcímes híradását, akkor ott valami olyasmi szerepel, hogy "akárcsak tavaly, idén is meggyalázták a kereszténységet a felvonulók" (igyekeztem pontosan idézni, remélem, sikerült).
Ugyan - lehet, hogy rosszul tudok magyarul - én nem tudom, hogyan lehet a kereszténységet 'meggyalázni' ...
Üdv:
Tapsifüles

 Névtelen szerint:

Minden elismerésem nektek, nagyon kemény lehetett a rácsok között lenni, amikor két oldalt vicsorgó őrültek vérre szomjaztak. Bár én is a rácsok másik oldalán álltam, de csak azért, mert nem vagyok meleg. Úgy néz ki, törvényeink nem megfelelőek ahhoz, hogy ezeket a rendbontókat megfékezzük. A teherautók és a rácsok nem alkalmasak egy melegfelvonulás megtartására, az máshol egy ünnep, a tolerancia ünnepe. Sajnálom, hogy annyira elkülönítettek minket tőletek, hogy végül el is vesztetek és a radikálisok között találtam magam. Remélem, egyszer eljön az az idő, amikor a magyar társadalom elég éretté válik ahhoz, hogy együtt ünnepeljünk. Remélem, ez a közeljövőben lesz, amikor ezeknek a hangoskodóknak a jó érzésű emberek egyszerűen kiteszik a szűrét, az erőszakosak pedig hűvösön csücsülve várják meg a fiesta végét.

 Névtelen szerint:

Kedves Balázs!
Megrendítő élmény volt olvasni postodat. Köszönöm. Az ilyen és hasonló bejegyzések éltetik bennem a hitet hogy valamikor, később talán lesz egy jobb világ Magyarországon. TÉnyleg köszönöm. Én még nem tartok ott hogy saját nevemen üdvözöljelek, de fogadd így is köszönetem. Eddig nem tudtam a blogodról, de olvasni fogom. Tisztelettel, evergo (Zsolt).

 Ádám szerint:

Kedves Miklós ("névtelen"-ként),

Nem vagyok egy nagy történész (sőt kicsi se), de eszembe jut egy analógia, hátha idevág:

Deák Ferencnek is a fejére olvasták annak idején, hogy támogatta a "behódoló" kiegyezést, aztán mégiscsak az hozta el a boldog békeidőket, a létbiztonságot, a gyarapodást...

(Félreértések elkerülése végett: nem a fasisztákkal való kiegyezésre célzok, hanem a kompromisszumkészségre, a hatás figyelembevételére, még ha az a társadalom nagy többségénél szerencsére nem is kézzelfogható formában manifesztálódik.)

Ádám

 Balázs szerint:

Köszönöm a pozitív és empatikus megerősítéseket. Nagyon jólestek azoktól, akiktől kaptam.

 Ádám szerint:

A kb. ezerötszáz felvonuló között, írd és mondd, összesen 2 db transzvesztitát láttam, ők sem kamion tetején, táncikálva, hanem gyalog a többiek között. Rózsaszín bibliák, tangában egymást nyaló-faló nyuszifiúk, pávatollak, műfütyik és tollboák egyáltalán nem voltak. (Mit kínlódhattak szegény operatőrök, amíg sikerült a menetet úgy fényképezniük, mintha ez a két travi – akiknek minden tiszteletem a bátorságukért – az egész menetet reprezentálná!) Aki tehát úgy gondolja, hogy a melegfelvonulást ért inzultus léte és hordereje oksági összefüggésben áll a felvonulók összetételével, az jókora átgondolnivalót kapott most.

(Utólagos kiegészítés: jelezte valaki, hogy nem 2, hanem 3 transzvesztita volt. [...])

1. Attól tartok, megfeledkeztél róla, hogy az ellentüntetők életében nem ez volt az első inger, információ, behatás a melegek részéről, hanem sor került már előzőleg 12 db melegfelvonulásra, és a korábbi élményeik adódtak össze (a politikai elégedetlenségüktől felerősítve).

2. Az igazi exhibicionistáknak, azt hiszem, olyan mámorító lehet a középpontba, illetve a kamerák kereszttüzébe kerülni, hogy ez még a félelmüket is képes háttérbe szorítani. (Nem beszélve olyan elvont dolgokról, mint mások iránti felelősségérzet, közösségtudat és hasonlók.)

(3. Apróság, de talán érdekes: ma délután hallottam olyanoktól, akik részt vettek, hogy az elöl táncoló travi minden valószínűség szerint be volt lőve, azaz nem volt egészen beszámítható.)

4. A reakciókat nem annyira a konkrét arányok, hanem inkább az összhatás szabja meg.

5. Napokkal a felvonulás előtt tudtuk már, hogyan készülnek a kurucinfósok. Nehezen tudom elképzelni, hogy ha nem látnak ott hasonló elemeket, azt mondják majd: "Józsi, mi az idén szeretni fogjuk a melegeket. Vidd már haza ezeket a tojásokat!"

Egy szó mint száz, a mostani felvonulás sorsa szempontjából tök mindegy volt, hány provokatív ember vett részt rajta (szándékosan nem travit mondok, mert nem a szexuális identitás számít) -- ha ötven lett volna, vagy ha egy se, alighanem ugyanaz zajlott volna le. Sajnos. Korábban kell meggondolni, mit hogyan szervezünk, ha változtatni akarunk. A kritizált oksági összefüggés fennáll, csak nem rövid távon, nem számszerűleg, és nem függetlenül a politikától.

 Névtelen szerint:

Kedves Ádám,
Én viszont történész vagyok...(No, nem nagy... csak egy olyan picike, van egy szobám, meg egy íróasztalom egy kutatóintézetben, oszt' annyi...)
Deák Ferenc tényleg "behódolt", hozzátette azonban, hogy "amit a nemzettől erőszakkal elvesznek, azt idő, s kedvező alkalom visszahozhatják, de amiről a nemzet önszántából lemond azt soha semmi"(nem idézem pontosan...). Más szóval D. F. nem a nemzet jogaiból engedett, hanem csak abból, amit a nemzet a forradalom során harcolt ki magának. Jelen esetben úgy vélem, a melegeknek joguk van ahhoz, hogy a saját identitásukat olyan formában jelenítsék meg, amelyet némelyek ízléstelennek, magamutogatónak, nem tudom milyennek tartanak (ahogy ugyanezt teszik az ortodox zsidók a sokak számára taszító halántéktinccsel, kaftánnal,széleskarimájú kalappal, s senkinek sem jut eszébe, hogy elvitassa ezt tőlük..., holott ortodox zsidónak lenni nem muszáj, melegnek lenni muszáj, ha az ember annak született)
Másrészt meg a kiegyezés végül is azt hozta, hogy a nemzet belemászott a Monarchia keretében a vilmosi Németországgal szövetségben az első világháborúba, s a végén a hazánkban élő nemzetiségiek, akiket felbőszített a félévszázados nagymagyar-soviniszta nemzeti elnyomás, magyarosítás, úgy széjjel szedték az integer Magyarországot, ahogy 1867-ben biztosan nem szedték volna, ha a nemzet Kossuthra és nem Deákra hallgat. Persze, ezek a kérdések ma is vita tárgyai a történészek között. Miklós

 Balázs szerint:

Megnyugtató a tudat, hogy ha az ember történetesen arra vágyik, hogy mások szenvedésére, fájdalmára valaki akként reagáljon, hogy azt eszköznek tekintve a saját mellét döngeti, hogy "Ugye, milyen okos vagyok!", akkor nem kell (kormánypárti vagy ellenzéki) politikusokig elmennie -- ugyenez megoldható az aránylag szűk ismeretségi körében is.

 Névtelen szerint:

Olvasom a blogod Balázs, végtelenül elszomorít, ami mostanában történik, amiről írni "kényszerülsz".

Én (pl. Miklóssal ellentétben) úgy gondolom, hogy a melegséghez (és annak nyilvános vállalásához) való jognak semmi köze nincsen ahhoz, hogy a melegség választható (vagy eleve születéstől meghatározott) orientáció és életforma-e.

Azt is leszögezném, hogy zsidónak lenni sem választott életforma (aki zsidó, az akkor is zsidó marad, ha valamiért lemond a vallásáról), legfeljebb megmutatásnak módja (legyen-e kaftán pl.) választható.

De mind a melegeknek, mind a zsidóknak, mind néhány további kisebbségi csoport tagjainak lehet róla húsbavágó (konkrétan húsbavágó) tapasztalata, a többséghez tartozóknak meg ismerete arról, hogy aki követ akar dobálni, kénye-kedve szerint szelektálni, hogy ki értékes, ki nem, annak - ha úgy akarja -mindegy hogy van-e, s milyen látható jele a kisebbségi létnek.

Ugye ismered Mikós a viccet nyuszikáról, aki súlyosan pórul jár, akár van rajta sapka, akár nincsen?

Úgyhogy mélységesen és végtelenül elutasítom mindazt az érvelést (még az ezirányba mutató halvány utalásokat is), ami a kisebbségi csoportokhoz tartozók megjelenésének különcségeiben (vö. pl.rózsaszín tanga, halántéktincs) véli felfedezni saját agressziójának jogalapját.

Hábrodjon fel, aki ezt hazafias kötelességének érzi, most megismétlem, amit korábban már tán itt is írtam: a saját 10 éves fiamnak már több ízben mondtam, amikor a jövőjéről beszélgettünk, hogy azt még ugyan nem tudjuk, vajon fiúba vagy lányba lesz-e szerelmes, de - mivel őt (mármint a fiamat) nem csak szeretem, hanem becsülöm is -biztos vagyok benne, hogy jó embert fog választani, akinek én is örülni fogok.

Például azért (és volna még számos más érvem is), mert az élet egyszerű, ha hagyjuk egymást élni. Úgy értem, leben lassen.

Ezt most szoidaritásom kifejezéséül meséltem el még egyszer.

 Balázs szerint:

Köszönöm, Eszter. Mindenkinek a nevében, aki olvassa, és akinek ez erőt és vigaszt ad.

 Névtelen szerint:

üdv Balázs!

Orvosi beavtakozás miatt otthon lábadoztam és izgultam végig a szombatot, pláne hogy előtte olvastam, hogy milyen érzésekkel mész ki. Utána olvastam megrázó élményeidet, na és láttam a híradásokat is.

El kell mondjam, hogy otthon diványon is kemény dolog ma megélni, hogy az ember nem ért egyet azzal a - se emberhez, se állathoz nem méltó - viselkedéssel, amit veletek szemben előadtak. Szűk környezetemben akkora lelki nyomásnak vagyok kitéve ilyenkor, hogy a mély megrendüléshez nem kellett a helyszínen lennem.
Újra megélhettem azt is, hogy semmilyen szelidhangú észérv nem számít. Se ebben a témában, se másmilyenben (pl. segélytéma, cigányok... ezeregy más).

Eljutottam odáig, hogy némán belül gondolkodok, mert hangosan már mindent elmondtam. De ha csöndben vagyok, akkor is provokálnak, mert tudják mit gondolok.

Meg vagyok győződve arról, hogy a gyűlölködők egyszerűen gyülölködni akarnak, érveik önellentmondóak, önértékelésül sérült és bünbakért kiált. Nem vagyok optimista, mert sérült lelkű emberek, akik levezetni bajaikat csak indulattal és kivetítéssel képesek, mindig lesznek. Ez kőkemény pszichológia egyéni és társadalmi szinten. Max a bűnbak fog változni időnként a történelem során.

Puszi: Berna

ui: te tudod, de a többiek nem, úgyhogy leírom, hogy hetero volnék

 Balázs szerint:

Berna, ha ott lettél volna, nagy élményben lehetett volna részed: a köpködős néni, aki a filmünk egyik főhőse, úgy látszik, komoly antibuzi identitásra tett szert az eltelt évek során: egy Bibliával és és egy táblával felfegyverkezve, tüntetően angyali mosollyal kísérte végig a menetet, aztán, amikor menekültünk a földalatti felé, láttam még messziről, hogy ott van a Hősök terén is. Szóval megtalálta a maga helyét ő is a társadalomban...

 Ádám szerint:

Megnyugtató a tudat, hogy ha az ember történetesen arra vágyik, hogy mások szenvedésére, fájdalmára valaki akként reagáljon, hogy azt eszköznek tekintve a saját mellét döngeti, hogy "Ugye, milyen okos vagyok!", akkor nem kell (kormánypárti vagy ellenzéki) politikusokig elmennie -- ugyenez megoldható az aránylag szűk ismeretségi körében is.

Még jobb hírem van: elég elmennie a tükörig. Ne hidd, hogy a te soraidból nem jött le ugyanúgy a saját világképed, igazságod iránti kétségbevonhatatlan meggyőződés, minden ellenkező szólamod dacára. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom.

 Névtelen szerint:

Igen Balázs, különösen fájó az egészben az álszentség, és az illető emberek totális vaksága önmagukra. Mélyen megrendít.

 Névtelen szerint:

ja, aláírás lemaradt: Berna

 Névtelen szerint:

Még egy gyors megjegyzés: messze állok attól, hogy szent vagy lelkileg teljesen ép ember lennék... de őszinte az vagyok magammal. nem tudom, hogy az őszintétlen emberek maguk döntöttek úgy, hogy vakok akarnak magukra maradni, vagy az őszinteség nem döntés kérdése, hanem valami alkati dolog, úgyhogy nem kéne ezzel felvágnom és máson számon kérnem? Nem tudom. Azt viszont igen, hogy sajna az őszinteség iránti elvárásomat nem tudom túllépni magamban. Pedig tudom, hogy elvárások nélkül kéne elfogadnom mindenkit... Szóval hogyan lehet tollerálni-kezelni ilyen mértékű vakságot? s.o.s

 Névtelen szerint:

aláírás megint utólag: Berna

 Balázs szerint:

Csak hogy egyértelmű legyen másnak is a kép, Ádám: a szombaton történtekkel kapcsolatban itt a blogomban eleddig elmarasztaltad

a) a transzvesztitákat és "exhibicionistákat" (akár ott voltak, akár nem),
b) a felvonulás szervezőit,
c) engem.

Nem akarom értelmezni az esemény többi résztvevőjének viselkedésével kapcsolatos hallgatásodat. Beszédes az önmagában is.

Gyakran idézed a "Non quis sed quid" elvét. Ez rád is igaz: teljesen mindegy, hogy egy náci bandita szájából vagy a tiedből hangzik el (tartalmilag), hogy "csak azt kapták, amire számíthattak".

 Ádám szerint:

Balázs, hadd marasztaljalak el újból, ugyanis továbbra is gondjaid vannak a szövegértéssel (vagy egyszerűen csak árnyékbokszolsz).

1. A travikat nem marasztaltam el, hanem azt írtam: ...hány provokatív ember vett részt rajta (szándékosan nem travit mondok, mert nem a szexuális identitás számít)... (július 07, 2008 12:30:00 DE)

2. Amit írtam, nem "a szombaton történtekkel kapcsolatban" írtam, hanem hangsúlyoztam, hogy a mostani felvonulást nem lehet az elmúlt 12 másiktól elválasztva értelmezni. (július 07, 2008 12:30:00 DE)

3. "Nem akarom értelmezni az esemény többi résztvevőjének viselkedésével kapcsolatos hallgatásodat." Én sem akarom értelmezni azt, hogy figyelmen kívül hagyod, hogy fasisztákról beszéltem. (július 06, 2008 11:34:00 DU)

Kérlek, hagyd abba a szavaim kiforgatását.

 Balázs szerint:

Ádám, túllépve azon az egyszerű kérdésen, hogy vajon ki osztott neked lapot ahhoz, hogy bárkit is elmarasztalj, szeretném jelezni, hogy sem időm, se kedvem hermeneutikai eszmecserét folytatni veled. Jó néhányszor bebizonyosodott már, hogy ez nem működik köztünk.

Elég szarul érzem magam a szombat puszta emlékétől is: ez lebeg a szemem előtt, remeg a gyomrom, aludni alig tudtam -- mindemellett kurva sok munkám van.

Ha emellett fontosnak érzed, hogy rúgjál még rajtam párat (Úgynevezett "okkal" vagy ok nélkül), tedd bátran: tudod jól, hogy nem szoktam semmilyen kommentet törölni.

Mindemellett szeretném, ha tudnád: szubjektíve semmi különbséget nem érzek a mostani tevékenységed, illetve aközött, amikor anyám halála után egy fundamentáalista szabadkeresztény azt mondta: én vagyok a hibás, mert nem imádkoztam anyámért elég nagy hittel. Kurva rosszul esett, nagyon fájt. Noha lehet, hogy végső soron igaza volt. Mint ahogy lehet, hogy végső soron igazad van.

Ha esetleg megnézed a szótárban, vagy valakivel a környezetedből elmagyaráztatod magadnak, mi az, hogy "tapintat", és úgy gondolod, esetleg megpróbálod alkalmazni a jelen téma összefüggésében azokkal, akik veled ellentétben ott voltak, és átélték a támadást, hálás leszek érte. Ha nem, nem.

 Névtelen szerint:

Nem voltam kint a felvonuláson, ezért a YouTuben néztem szét, hogy mi volt. Magyarországnak még 15-20 évre van szüksége, hogy a köz toleránsabb legyen. Nem lehetett jó érzés annyi gyűlölködőtől közrefogva, tojászáporban menetelni. Kitartás nektek a céljaitok megvalósításában! Nem lesz könnyű. G.

 Névtelen szerint:

ádám, miklós, kérlek ne használjátok az érzelmeim kifejezését a saját véleményetek igazolására

elnézést kérek balázstól, nem itt, a saját kuckómban kellett volna elmondanom, h bennem ott, szombaton, a ketrecben, a sírás és pánik jeleit néhány, köztük hozzám közel álló emberen látva a végtelen szomorúság mellett az az érzés is eluralkodott, hogy ha icipici részben is, én is hozzátettem vmit ahhoz, h most olyan helyzetben látom őket, amit nem kívántam nekik

bocs, balázs még egyszer, nem ide kellett volna, tényleg

 Balázs szerint:

Köszönöm, vasika, hogy leírtad, amit leírtál: szerintem nagyon is adekvát volt itt, a blogomban. Adekvátnak tartok ebben a kérdésben minden őszinte és személyes megnyilvánulást. (Szemben az általam inadekvátnak gondolt, személytelen racionalizálással.)

 Ádám szerint:

Hogy valami személyesebb reakciót is hallj tőlem: gyűlölöm, hogy ugyanúgy kisajátítod magadnak az igazságot, és beskatulyázol más embereket a saját szempontjaid szerint, mint ahogy pár éve a Fidesz kisajátította magának a magyarságot, és beskatulyázta az embereket a saját szempontjai szerint. Orbán Viktornál és Tenálad egyaránt gyűlölöm ezt a hozzáállást, és soha nem fogok megbékélni vele.

Az "aki nincs velünk, az ellenünk van" attitűd is nagyon ismerős nekem (csoda, hogy az "egy a tábor, egy a zászló" felkiáltás nem bukkant még fel a soraidban, bár igen közel jutottál hozzá).

Sajnálom, hogy az eszméid csapdájában olyan helyzetbe kerültél, amilyenbe. De azt legalább elmondhatod magadról, hogy a világképed felsőbbrendűségének biztos tudatában tudsz tükörbe nézni, és nem inog meg a kezed, amikor a skatulyáidba söpröd bele az embereket.

(Ahelyett, hogy érdemben reagálnál, most is megteheted természetesen, hogy a kritika aktusára, illetve forrására, nem pedig a tartalmára reagálsz. Ez egy jól bevált stratégia.)

 Névtelen szerint:

Én valahogy nem vttem észre, hogy Balázs az igazságot kisajátította volna.

Azt viszont észrevettem (vagy észrevenni véltem), hogy két malomban őröltök. Balázs arról beszél, hogy elképesztő és rémisztő az a türelmetlenség és agresszió, ami dől és dől pl. a melegekre. Ádám meg arról, hogy ebben mi maguknak a melegeknek a felelőssége. Ha jól olvasom.

Szerintem ez két egymástól viszonylag független kérdés. Balázsé elvibb, Ádámé taktikaibb. Attól, hogy az agresszió - pláne ezen formában - gyalázatos, még mondhatjuk azt is, hogy voltak egyes melegfelvonulásoknak provokatív elemei, amelyek nem biztos, hoyg taktikusak.

Ámde a két "tény" közt nem kell feltétlen oki összefüggést keresgélni. Ilyen mérvű agressziót ilyen jellegű provokatív elemeknek nem volna szabad kiváltaniuk.

Bár kétségkívül igaz, hogy az, aki melegként provokatív módon viselkedk, azzal más melegek bőrére is kockázatot vállal. De elképesztő és abnormális az a világ, ahol mások fizikai biztonságát veszélyezteti az a travi, aki belőve táncol a melegfelvonlson résztvevők mnetében.

Így én mégiscsak és egyértelműen felmenteném az áldozatokat az ellenük elkövetett agresszió felelőssége alól.

Mág akkor is, ha igen bevett szokás az áldozatok hibáztatása, széltében-hosszában, mindenféle áldozatoké, a családon belüli erőszaktól a holocauston át a cigányok, melegek, hajléktalanok ... ellen elkövetett agresszív cselekedetekig.

Bár kétségtelen, hogy én is nagyobb biztosnágban érezném magam egy olyan világban, ahol csak azt érheti szerencsétlenség, aki bűnt követ el, aki maga is vétkezik, téved, hibázik.

A valóság sajnos nem ilyen igazságos.

 Névtelen szerint:

Ádámka és vasika!
Bizonyos mértékig megértelek titeket... Vasika ugyanis azt irta, hogy az elmúlt években ő nem csak a saját igazságérzete miatt, hanem HECCBŐL is élenjárt a többségi társadalom provokálásában. S ez vezetett az ártatlan áldozatok szenvedéséhez is! Teljesen megértem, hogy most lelkiismeretfurdalása van. Ádámot is megértem, ha úgy érzi, hogy voltak/lehettek az elmult tizenkét évben a melegmozgalomnak esetleg provokatív, a melegek és nemmelegek közötti árkot csak mélyítő megnyilvánulásai. Teljesen egyetértek azzal, hogy heccből nem szabad a többségi társadalmat provokálni. Sőt, egyáltalán nem kell őket provokálni!
Ugyanakkor a jog - jog. Egy kisebbségnek joga van a maga identitását megmutatni, akár olyan formában is, amely sérti mások ún. "jóízlését", ami szubjektív kategória egyébként, és nem köteles eltűrni, ha ezt az identitást "betegségnek" bélyegzik. Sajnálom, hogy végül nem mentem ki a felvonulásra, jövőre biztosan kimegyek (hetero voltom ellenére is...). Miklós

 Névtelen szerint:

Megdöbbent az a "vita", amely itt kialakult. Ahelyett, hogy duzzasztanám, leírom a személyes véleményemet arról, ahogyan én a melegfelvonulásokat láttam és látom, amióta emlékezem.

Mielőtt bármiféle késztetést éreztem volna arra, hogy homoszexuálisnak tartsam magamat, pontosan annyit tudtam az egészről, amennyit szerintem ma egy átlagember. És undorodtam tőle.

Aztán szerencsére érveket is kaptam az undorhoz. Ráeszméltem arra, amire Ádám, hogy az egész vonulás voltaképpen kontraproduktív, mert az átlagemberben undort kelt. De ez már akkor történt, amikor tudatosítottam magamban szexuális irányultságomat.

Később vadul elkezdtem fórumozni a pride.hu-n, és a temérdek ottani vita meggyőzött arról, hogy érveim nem helytállók, a felvonulás (még ha rózsaszín Bibliát nyalogatnak rózsaszín bőrtangában is egyes exhibicionista felvonulók) hasznos, a felvonulásra szükség van.

Amikor tavaly megjelentek az első tojásdobálók, akkor ez a vélemény megizmosodott bennem. Úgy véltem, a felvonulásra már "csak azért is" szükség van. Demonstrálni kell, hogy egy közösséget nem lehet tojásokkal megfélemlíteni.

De most megint egy kicsit másképp gondolom. Mert most meg arra jöttem rá (és ezeket a "vitákat" olvasva főképp, mert nem csak itt vannak viták), hogy nincsen "közösség", mert nincsenek a melegek.

Egyes emberek vannak, akik minden eseményt a saját bőrükkel élnek meg. (Akár ott vannak, akár nincsenek ott.)

Vagyis szerintem Balázs és Ádám is őszintén beszél, és mindkettőnek igaza van. Lehet, hogy Ádám lehetne empatikusabb. Lehet, hogy nem pont most kellene azzal jönnie, amiben már régóta hisz; lehet, hogy ennek pont most nincs itt az ideje. Mert az első szó a buzdításé és együttérzésé kell, hogy legyen.

De amit mond, abban tökéletesen egyetértek vele. Azaz: az "egy a tábor, egy a zászló" gondolatát nemcsak gyávaságból, de a szabadságért is lehet ellenezni. Már csak a tévedés szabadságáért is.

Vagyis: a melegkérdés megoldását egyikünk sem ismeri. A közös gondolkodásnak helyt kell adni - és bízzunk benne, hogy mi, egyenként eljutunk valahová.

 Balázs szerint:

"az 'egy a tábor, egy a zászló' gondolatát nemcsak gyávaságból, de a szabadságért is lehet ellenezni.

Viszolygok az "egy a tábor, egy a zászló" gondolatától. Tudomásom szerint soha (legalábbis az elmúlt jó pár esztendőben) nem állítottam semmi ilyesmit; nem mondtam olyat semmilyen összefüggésben, hogy "aki nincs velünk, az ellenünk van". Akkor sem, ha egyesek nagyon szeretnék ezt (itt és máshol) a számba adni.

Pontosabban egyetlen vonatkozásban állítottam, és ezt állítom ma is: az intoleranciával (=fasizmus) szembeni állásfoglalásban. Nem az állásfoglalás ''módjában'' (e tekintetben teljes mértékben pluralista a gondolkodásom), hanem az ''irányában''.

"a melegkérdés megoldását egyikünk sem ismeri."

Pontosítsunk: Én legalábbis nem ismerem. Nem is állítottam, hogy ismerném. Ezek szerint te sem gondolod ezt magadról. De azt hiszem, mindketten ismerünk olyanokat, akik meg vannak győződve arról, hogy ismerik "a" megoldást. :-/

"A közös gondolkodásnak helyt kell adni"

Egyetértek. És nagyon vágyom is ilyen közös gondolkodásra, mert lényegesen több kérdésem van, mint válaszom. (Ez egyébként nemcsak melegtémában igaz, hanem voltaképpen ''bármire''. A minap szembesültem azzal, hogy még a saját testmagasságomat sem tudom jól. Bámulom azokat, akik jól tudják azt is -- mint mindent.)

 Névtelen szerint:

Balázs,

szerintem itt mindenki ellene van a fasizmusnak. Ha elutasítod az "egy a tábor, egy a zászló" gondolatát, akkor az a véleménykülönbség, amely itt jelen van, tökéletesen belefér a pluralizmusba.

Azaz: valaki felvonul, valaki pedig helyteleníti a felvonulást; miközben a náci ellentüntetőket mindenki elítéli.

Igazából csak ezért képedtem el a "vita" hevessége miatt. De csak elsőre, mert belegondolva, hogy szombaton mik történtek, teljesen érthető az érzékenység.

Talán az lenne a legjobb, ha nem is "megoldásról", hanem élményekről beszélnénk, mert akkor jön a megoldás is. A testmagasságát is inkább megélni, mintsem megmérni szokta az ember.
:-)

 Ádám szerint:

Köszönöm darminnak, hogy megvilágította a mondanivalómat.

A testmagassághoz annyit tennék hozzá, hogy periodikusan változik a nap folyamán, mivel alvás közben megnyúlik a gerincoszlop, a nap folyamán pedig összemegy. A különbség akár 2-3 centi is lehet. Úgyhogy amilyen testmagasságodat ismerted, az akár helyes is lehet, ha a megfelelő napszakban méred.

"Én legalábbis nem ismerem [a melegkérdés megoldását]. Nem is állítottam, hogy ismerném."

Lehet, hogy én bort iszom, de legalább nem prédikálom unos-untalan a vizet. Az mindenképp kitűnt a szavaidból, hogy a nézőpontomat vállalhatatlannak tartod; kettőnél több megoldás pedig aligha merült eddig föl. Az idealisztikus állításod tehát könnyen cáfolható. Ha már vizet prédikálsz, kóstold is meg a vizet, arra kérlek! Nagyon finom, üdítő tud lenni, főleg behűtve, némi citromlével. :-)

És amíg csukott szemmel kortyolgatod, addig -- abrakadabra -- rád bocsátok egy önismeret-bűbájt.

 Balázs szerint:

"valaki felvonul, valaki pedig helyteleníti a felvonulást; miközben a náci ellentüntetőket mindenki elítéli."

a) valaki felvonul,
b) valaki helyteleníti a felvonulást,
c) van, aki elítéli a náci "ellentüntetőket" (a többség), és
c) van, aki annyira helyteleníti a felvonulást, hogy elítéli a felvonulókat, hogyeközben nem jut arra ideje, hogy leírjon két összefüggő, elítélő mondatot a támadásról vagy egy fél együttérző sort.

Teljesen egyetértek a megoldások pluralizmusával, minekutána nem tudok egyetlen jó megoldást. A felvonulást sem tartom jó megoldásnak. Se travikkal, se travik nélkül. Se műfasszal, se műfasz nélkül. Azt, hogy szűnjön meg a felvonulás, ugyancsak nem tartom jó megoldásnak. Kisebb rosszak között próbálok válogatni.

Ádámnak az a baja velem, hogy az ő megoldását (amelyet, bővebb kifejtés hiányában, csak úgy tudok elképzelni, hogy ott áll az osztálífőnök néni a felvonulás "bejáratánál", és akinek nem elég comme-il-faut a megjelenése, azt hazazavarja) nem pártolom. Ezt a tényt, hogy van egy olyan megoldás, amelyet -- jól fogalmaz -- vállalhatatlannak tartok (és, ó borzalom, ez pont az ő megoldása!), interpretálja úgy, mintha nekem lenne egy (vagy egy néhány) megoldásom, és azonkívül semmit nem lennék hajlandó nem hogy elfogadni, de megfontolni sem.

Ez az interpretáció természetesen nem igaz.

De ezt hiába írom le századszor is: Ádám nálam szemlátomást sokkal jobban tudja, hogy én mit tartok igaznak és mit nem. A válasza (tessék visszanézni vagy megvárni a következőt!) az egyre lekezelőbb kioktatás: a leorbánozás, az önismeret-bűbáj és társai.

Korábban, ha ilyen fokú személyeskedésre vágytam, ahhoz vadidegeneket kellett sok vesződséggel magamra haragítanom (pl. index fórum, pride fórum). Megnyugtató tudat, hogy ha szisztematikus megalázás-sorozatra támad kedvem, ahhoz immár elég egy hajdani barát is.

Aki teljes keresztnévvel hajlandó vállalni és terjeszteni az internet nyilvánossága előtt a rólam alkotott véleményét (mit is beszélek: az Igazságot) miszerint Birtalan Balázs egy öntelt, beképzelt, megalomán, agresszív, önző és -- ki ne felejtsem! -- kétszínű alak.

Mit tudok erre mondani? Legfeljebb azt, amit az egyszeri rabbi: "Igazad van, fiam."

 Névtelen szerint:

Szerintem Ádám a felvonulás jelenlegi formájával nem ért egyet, de arról nem írt, hogy ő konkrétan hogyan képzelné el az ezen való változtatást. Vagyis én nem láttam, hogy egyetlen helyes megoldást javasolna.

Gyorsan hozzáteszem, a félreértések elkerülése végett: szerintem ilyet Balázs sem javasolt.

Szerintem olyat sem írt Ádám, hogy Balázs "egy öntelt, beképzelt, megalomán, agresszív, önző és -- ki ne felejtsem! -- kétszínű alak."

Úgy érzem (úgy, hogy egyikőtöket sem ismerem közelről), hogy itt túl van reagálva egy nem olyan nagyon nagy elvi különbség.

Ezt két dolognak tudom betudni:
1. a felvonulás kapcsán (előtt, közben és után) robbanékonnyá vált és kétségtelenül terhes légkörnek, vagy
2. esetleg valamilyen személyes konfliktusnak.

Ha e kettőről lecsupaszítjuk a vitát (amit persze nem tudom, éppen most meg lehet-e tenni), akkor mindkettőtök álláspontja a (jelenleg egyáltalán nem ideális helyzetből való) kiútkeresésről szól, vagyis elvileg nem áll messze a másikétól.

Én egyébként bátornak tartom, aki fölvonult az idén, és örülök, hogy (ha kevesen is, de) voltak ilyenek. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy aki otthon maradt, az viszont gyáva lett volna.

Legyetek jók!

 Balázs szerint:

Darmin, csak hogy értsd: Ádámmal 10 éve ismerjük egymást. Egy időben nagyon jó barátok voltunk, millió közös témával. Egyebek közt abban is egyetértettünk, hogy a felvonulás bizonyos vonatkozásai kommunikációs szempontból kontraproduktívak a melegmozgalom célját illetően. (Ezt egyébként továbbra is így tartom: nézd meg a Lehallgatási botrány c. posztomat kb. másfél héttel ezelőttről.) Hogy Ádámnak mi a megoldási javaslata a felvonulásra, azt is tíz év levelelzéséből és beszélgetéseiből tudom, nem a jelen poszthoz írott kommentjeiből: az, hogy a "nem megfelelően" kinézőket/viselkedőket a szervezők "ne engedjék oda".

Aztán lazult a kapcsolat kettőnk között, nem tudom, mik tö9rténtek Ádámban, de kb. az elmúlt két és fél évben valamiért konzekvensen be akarja bizonyítani nekem válogatás nélkül bármilyen fórumon (magánlevelezésben is, nyilvánosan is) azt, amit írtam: hogy hogy öntelt, beképzelt, megalomán, agresszív, önző és kétszínű vagyok. Valamiért ez nagyon fontos neki.

Explicite megkértem, többször is, hogy ne éljen vissza azzal, hogy én teljes névvel és arccal vagyok kint a neten, csaknem nyolc éve, mert ez nekem kellemetlen. És ha egy mód van rá, a magántermészetű megjegyzéseit (a személyiségemről, a komplexusaimról, az erkölcstelenségemről stb.), ha mindenképpen tudomásomra akarja hozni, ne nyilvánosan tegye.

Te magad láthatod, hogy mennyire volt hatékony ez a kérés. Nagyon bosszant, borzasztóan leterhel, de tehetetlen vagyok, mert nem szeretnék miatta a netezési szokásaimban olyan lépéseket meglépni, amelyeket korábban nem léptem meg hungaristákkal, nácikkal, sátánistákkal, homofóbokkal és pszichopatákkal szemben sem.

 Ádám szerint:

Lehet, hogy nyers, szókimondó, kíméletlen és tapintatlan vagyok. Lehet, hogy híjával vagyok az empátiának. (Aki burkolt támadásokkal körítve képes csak kifejezni a fájdalmát, azzal mindig nehezemre esik együttérezni.) A korrektség határát viszont nem léptem át. Én az itteni megnyilvánulásaidra reagáltam, azokról és azok alapján formáltam véleményt. Téged mint embert nem minősítettelek, legföljebb a szavaidat. Nem személyeskedtem veled, nem teregettem ki háttérinfókat. Minden mást visszautasítok, amit a nyakamba próbálsz varrni. Arra kérlek, hagyd abba a személyeskedést. (Lehet, hogy más fogalmaid vannak a szó jelentéséről. Az egyértelműség kedvéért: arra reagálj te is, amit leírok, ne arra, hogy én írom, illetve hogy egyáltalán leíródik.)

A másik dolog ugyanis, amit gyűlölök, amikor valaki a kritika aktusára, illetve a kritizáló személyére koncentrál, a tartalmát pedig figyelmen kívül hagyja. Egy-két napon belül másodszor veszem ezt észre. Ismerem ezt a stratégiát, de attól még nem fogom szó nélkül hagyni sem először, sem másodszor, sem sokadszor.

És ne hidd, hogy ismersz. Képed lehet rólam, de amit leírsz, az elég távol áll a valóságtól (vagy legalábbis más emberek képétől, érzékelésétől). Legjobb, ha azzal foglalkozunk, ami feketén-fehéren leírva szerepel itt a blogodban. Még ez is elég csúszós talaj; nincs szükség (a fenti értelemben vett) személyeskedésre.

 Balázs szerint:

Látod, Darmin? Erről beszéltem.

 Névtelen szerint:

Én értetlenül állok, először azt hittem, kihagy a memóriám, de a kommenteket visszaolvasva sem látom, hogy hol és miért szaladtak meg így az indulatok. Nekem sokáig nem tűnt áthidalhatatlannak a két vélemény különbsége. Igazán sajnálom, hogy (látszólag?) azzá vált.

 Névtelen szerint:

Kedves Balázs, Ádám és a Többiek!

Azért találtam ide, mert valaki továbbította részemre Ádám véleményét, azzal a megjegyzéssel, hogy Balázs másként gondolkodik.

Nemcsak Balázs gondolkodik másként, én is. Volt szerencsém már azt a véleményt meghallgatni, miszerint a transzvesztitáknak külön kellene vonulniuk a normális melegektől. Ebben az esetben én biztosan a transzvesztitákkal tartanék, sőt ha kell, magam veszek fel tűsarkú cipőt, bármennyire is rosszul érezném benne magam.

Mindenki tudja, hogy ezt a söpredéket nem transzparensek vagy elejtett csókok provokálják. Ennek pont a szombati nap volt a bizonyítéka. Azt is tudjuk, hogy nem a korábbi fesztiválok vezettek az indulatok gerjesztéséhez, hanem azon politikusok tevékenysége, akik az erőszak korábbi megnyilvánulásainál hallgattak vagy kétértelmű nyilatkozataikkal bátorítottak. (Itt nemcsak a melegek elleni erőszakra gondolok.) Micsoda butaság, hogy a társadalmat a melegfesztivál szervezői és résztvevői polarizálják. A társadalmat a politikusok polarizálják, és jelen esetben ez ránk is visszahatott. Úgy tűnik, előbb-utóbb képesek leszünk saját közösségünket is megosztani, pedig az LMBT fesztivál egy nagyon színes szubkultúrának próbál teret adni. Ebben része lehet mindazoknak, akiket a bárokban heterók is megtapsolnak, de azoknak is, akik az egyház képviselőinek cinkos hallgatására, felbujtására provokációval válaszolnak. Nem hinném, hogy a megoldás az lenne, hogy behúzott farokkal visszavonulót fújunk, amikor minden normális demokráciában lehet akár még provokálni is egy melegfelvonuláson. Akit ez irritál, nem megy oda. Aki undorodik a pornófilmektől, nem nézi. Nagyon sokan vannak, akik Budapesten nem mennének ki felvonulni, és a magamutogatásra és a melegek provokációjára hivatkoznak, de amsterdami, berlini vagy bécsi felvonulásokon roppant jól érzik magukat.

Semmilyen indulatoktól mentes véleményt nem szeretnék elítélni, de Ádám gondolatait kb. annyira osztom, mint Dávid Ibolya nyilatkozatát, miszerint a szervezőknek tudniuk kellett volna, hogy 2008 Magyarországán nem lehet ilyesmit csinálni. Még 73 éves édesanyám sem értette, hogy miért nem.

A vitatott hozzászólás írója életében először nagyon szégyellte magát. Én pedig életemben először voltam valóban büszke egy melegfelvonuláson. Nem éreztem jól magam, de büszke voltam azokra, akik a kockázatot is vállalva kiálltak egy ügyért. Köszönöm mindazoknak, akik a legnehezebb percekben mellettem voltak.

Péter

 Névtelen szerint:

Helyesbítek: a részemre továbbított eredeti hozzászólás vasikától származott, de közben a többit is elolvastam.

Péter

 Névtelen szerint:

Kedves Balázs és Ádám,

igen, most már látom, hogy itt valamilyen személyes konfliktus van a háttérben, amit én nagyon sajnálok. Pláne, mert mélységesen át tudom érezni, milyen az, amikor két egykor volt nagyon jó barát egy idő után egyszerűen nem ért szót egymással. Ennek már csak következménye (nem oka) a sértegetés.

Egy J.A.-vers jut eszembe az ilyenről mindig:
"Mindig tudtam, hogy örökre összeveszhet / egy semmiségen két örök barát, / de nem hittem, hogy velem is megeshet, / mi a halálnál ostobább."

Bocsánat, ha már ezzel a hozzászólással is túlságosan indiszkrét voltam.

Legyetek jók!