Mingyár gyüvök dógomvan
Egyszer, egy szép napon,
tudom, hogy elhagyom a várost,
ahol élek.
Ez a szép nap pedig nem más, mint a mai nap.
Iszonyatosan elegem, pontosabban elegünk van: Tomi is olyan, mint a dinoszaurusz, meg én is (gy.k.: ki vagyunk pusztulva). Nagyon ránk fér két hétnyi lábáztatás a Balatonban. Terveink szerint nagyon jókat fogunk lakmározni a Borbarátokban, össze-vissza iszunk majd egy csomó finom badacsonyi meg szigligeti bort, még viccből sem megyünk el Szentbékkállára, az Öreghegy Fogadóba, hatalmas alvások között majd hatalmasakat lubickolunk, és persze viszek magammal fél mázsa Harry Pottert, naná.
Nem kérek okiratokat, kollegákat és bankos ügyintézőket, nem kérek buzimozgalmat, nácikat és tojásvéleményt, nem kérek blogolást, internetet és számítógépet – de még tán a telefonomra is rá fogok tiporni, majd még meggondolom.
Valamikor délután vagy koraeste indulunk. Csak bírjuk ki addig, jaj-jaj.
Aztán bő két hét múlva, veletek, ugyanitt.
Címkék: Nyaralás