Endogén opiát szerint:

Most lehet, hogy értetlen leszek, de mintha a csoporttitoknak nem is lenne köze a történethez. Elég foglalkoznunk azzal a szabállyal, hogy a konfliktust a csoportban oldd meg - de a csoportból kizártak, pont ez a konfliktus. Ez a szabály is érvényes a csoporttagság megszűnése után?

Tegyük fel, nem zártak ki, csak jártam egy csoportba, annak vége, esetleg eltelt azóta valamennyi idő. Ha eszembe jut valami feszültség, ami annak idején ott keletkezett, de akkor nem oldottam meg, akkor utólag arról már bárkivel beszélhetek, nem? Pl. mikor arról beszélgetünk, milyen hülyék voltak a pszichológák egy bizonyos, nem mondom ki, milyen képzési csoporton, akkor sztem nem sértek semmilyen szabályt.

 Névtelen szerint:

Endogén opiát,
teljesen igazat adok neked, az nem lehet, hogy valaki a saját konfliktusából ne keveredhessen ki azért, mert áletikai kötéseket érez. Vagy akkor miről szól ez az egész pszihológia?

 Ria szerint:

A pszichologiai csoportok működését meghatározó alapszabályok érvényesíthetőségére vonatkozó elmélet ellentmondásmentességét sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudom, nem is szeretném,:)
hiszen "minden „valamirevaló” elméletnek van megoldhatatlan problémája és minden „valamirevaló” elméletben bizonyíthatatlan, hogy maga az elmélet ellentmondásmentes."

De talán érdemes lehet bevonni morfondírozási körödbe, a "nem ártani, segíteni" alapszabályt is, ami a megoldás felé terelhet.

Ahogy én tudom, az ilyen csoportokban ez is alapszabály. Vagy annak kéne lenni!
Ha ez nem biztosított a csoportban, akkor én biztos elkerülném. Különösen, ha olyan nagy sérüléseket okozhatnak, hogy annak feldolgozásához már külső segítségre lenne szükség.

Ha meg nagy bajba lennék, szakemberhez fordulnék, akinek mindent elmondanék, mert őt szakmailag köti a titoktartás.

Vagyis a korlátot bizonyos szempontból túllépve ugyan, de végletesen nem megsértve, inkább csak határait kiterjesztve, oldanám meg a helyzetet.
De hát én egy ilyen "kecskét is, káposztát is" ember vagyok. :)

Önmagadnak szánt emlékeztetőként írt bejegyzésedet olvasva, úgy érzem, inkább a konfliktusból adódó feszültségedet próbálod, a probléma elméleti síkra való terelésével, levezetni.
Ezt is lehet.

Vagy talán nincs is probléma?
Hiszen tudod a megoldási lehetőségeket!
Csak esetleg választani nehéz közülük, és megvalósítani?
De akkor ez már nem probléma, "csak" feladat.

Huh, de sokat írtam!
Bizonyára fontos téma számomra is! :)

 Névtelen szerint:

Nem tudom, hogy ez a felvetés elméleti jellegű-e (pl. az-e a kérdés, hogy a Gödel-tétel alkalmazható-e erkölcsi szabályrendszerekre is), vagy pedig, gyakorlati szempontú (mit tegyünk, ha sérülünk attól, ha pszicho-csoportunk kizárt köreiből).

Gykorlati szempontból: Szerntem ha valakit autoriter módon kizárnak egy csoportból, akkor már a kizárás ténye sértheti a csoportszabályokat. A jó pszicho csoportok ui nem szoktak másoknak sérüléseket okozóan autoriterek lenni. Ha a kizárással eleve sérült a szabályrendszer, akkor a "sérültnek" miért kellene ezt a szabályrendszert annyira komolyan vennie, hgy ne kérhessen külső segítséget? Olyan volna ez, mint amikor egy férje által bántalmazott feleség azért nem kér külső segítséget, mert azt tanulta a mamájától, hogy a főszabály, hogy "az asszony köténye sokmindent betakar".

Ez volna a gyakorlat. Az elmélet szempontjából pedig tökigaz, ez valódi gödeli helyzet (vagyis én úgy látom): egy adott (szabály)rendszer keretei között merül fel egy olyan probléma, amely csak egy tágabb (szabály)rendszer keretei között oldható meg.

 Endogén opiát szerint:

Nem feltétlenül sérti a szabályokat a csoportból való kizárás, ha vkt nem bír el egy csoport, és egy ember érdeke miatt sérülne sokaké, akkor teljesen etikus kizárni.

 Balázs szerint:

Természetesen nem elméleti a kérdés, hanem maximálisan sajátélmény-alapú. Ami eggyel viccesebbé teszi, az az, hogy a nevezett autoriter vezető nemcsak az adott csoportnak a vezetője, hanem egy egész, az ő személye körül kialakult hóbelevancnak. Így gyakorlatilag bárki a környezetemben, akit ismerek, és kompetensnek tartok abban, hogy segítséget nyújtson, annak ez az illető volt anno a kiképzője, és jelenleg ő a szupervizora. Piáns, mi?

 Névtelen szerint:

Persze, hogy a kizárás lehet a szíbályoknak megfelelő - ez abszolúte igaz. De az AUTORITER módon történő kizárás nem hiszem, hogy lehet szabályos, vagy ha mégis az, akkor az a szabály is megkérdőjelezhető, ami ezt lehetővé teszi. Szerintem. Mert én úgy gondolom, hogy ilyen esetben nem "csak" az sérül, akit kizártak, hanem mindenki, aki ennek tanúja. (Ha pl. egy gyereket megpofoz a karateedző, akkor nem csak az válik áldozattá, akit megütöttek, hanem bizonyos értelemben minden gyerek, aki az aktusnál jelen volt, vagy akár csak elmesélték neki.)

 Névtelen szerint:

Persze, hogy a kizárás lehet a szíbályoknak megfelelő - ez abszolúte igaz. De az AUTORITER módon történő kizárás nem hiszem, hogy lehet szabályos, vagy ha mégis az, akkor az a szabály is megkérdőjelezhető, ami ezt lehetővé teszi. Szerintem. Mert én úgy gondolom, hogy ilyen esetben nem "csak" az sérül, akit kizártak, hanem mindenki, aki ennek tanúja. (Ha pl. egy gyereket megpofoz a karateedző, akkor nem csak az válik áldozattá, akit megütöttek, hanem bizonyos értelemben minden gyerek, aki az aktusnál jelen volt, vagy akár csak elmesélték neki.)