Birtalan Balázs naplója: Mely nyelv merne versenyezni véled

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

péntek, március 06, 2009
14:20

Mely nyelv merne versenyezni véled

Szerda este a HuMuSz Házban Trombitás Gáborral, Daniel Quinn Izmael és B története c. könyveinek fordítójával volt beszélgetés. Mint megtudtam, az itt rendezett beszélgetős alkalmakon max. 20 ember szokott részt venni – most több mint negyvenen voltak. Gábor úgy húsz percben vázolta a Quinn-könyvekből megismerhető koncepció lényegét, és utána bedobta a gyeplőt: szabad volt a vásár. Furcsa volt tapasztalnom, hogy a számos, a környezetvédelem iránt elkötelezett hozzászólóból milyen kevés volt az, aki valóban megértette, miről is szól ez az egész. Nem akarok most beleveszni a részletekbe, viszont az ott elhangzott sok minden felszínre hozott bennem egy gondolatot, amellyel a B történetében találkoztam, és ezt szeretném megosztani. E gondolat igazsága, ha úgy vesszük, fájdalmasan evidens, mondhatni közhely. A furcsa az, ennek ellenére az emberek többségének beszédmódja arról tanúskodik, hogy homlokegyenest ellenkezőképpen gondolkodnak a dologról.

A téma az ember és a természet viszonya. Városlakó kultúránkban ez többnyire olyan felkiáltásokban jön elő, mint „Vissza a természethez!”, vagy valamivel higgadtabban: hosszú értekezésekben olyasmikről, hogy az ember „elidegenedett a természettől”, továbbá olyan kifejezésekben, mint hogy „a városlakók, szemben a természetben élőkkel”, „természeti népek”, sőt olyasmit is gyakran hallani – főleg zöldek és csatolt részeik szájából –, hogy „manapság az ember a természettel szemben él”.

Tisztelettel: ez marhaság. Semmi más, mint annak az arroganciának az aránylag szofisztikált megfogalmazása, amely az Elvevők történetének alaptételéből indul ki: „A világot az emberért teremtették, az embert pedig azért, hogy meghódítsa és uralja azt.” Hiszen csakis e mítosz igaznak tételezése vezethet arra az abszurd gondolatra, hogy az ember nem a természetben él.

Bocsánat, ha nem a természetben, akkor mégis, hol?! Melyik az a pontja a világnak, amely kívül van a természeten? Nézzük, miről is lehetne megismerni egy ilyen helyet! Például arról, hogy ott nem érvényesülnek a természet törvényei. Nincs gravitáció. Nincs tehetetlenség. Nem érvényes a termodinamika második főtétele. A fizikai állandók értéke eltér az általunk ismerttől. Nincs anyag- és energiamegmaradás. Nem működik a természetes szelekció. Nem érvényesülnek az ökológiai törvények.

Valaki mutasson már egy ilyen helyet! Attól, hogy valakinek a megtapasztalt környezetében növény- és állatfajok sokasága helyett csak egy-két faj található, attól, hogy ha körülnéz, nem üde zöldet lát, hanem szürkét és szürkét, attól, hogy a környezetét felépítő anyagok nem spontán keletkeztek, hanem emberi beavatkozásra („mű”-anyagok) – attól az illető még pontosan ugyanúgy a természetben él, mint egy dzsungelharcos vagy egy tüskés pikó. Daniel Quinn valahogy úgy fogalmaz (tartalmilag idézve), hogy aki egy moziban ülve rágcsálja a popcornot, az semmivel nincs távolabb a természettől, mint aki a hegyekben lakva szívja a friss levegőt.

Alább egy természeti kép látható:

Egy természeti kép

Abban a vágyunkban, hogy „szeretnénk közelebb lenni a természethez”, az a ki nem mondott állítás lappang, hogy képesek vagyunk leválasztani amgunkat a természetről, sőt ezt meg is tettük. Nem tettük meg, nem vagyunk képesek. A városépítés, a műanyag, a génmanipuláció, a multikulti, a környezetszennyezés és minden egyéb semmivel nincs kevésbé alávetve a természetnek (és összes tövényének), mint a csillagok járása és a napsütés.

A legelvetemültebben civilizált városlakó, aki (Mehemedhez hasonlóan) életében nem látott még igazi tehenet, de más hasonlót sem, és kizárólag szintetikus műkajákon él, pontosan ugyanúgy a biológiai és ökológiai törvények szerint működik, mint bárki más. A teste minden sejtje egy valamiből készült: táplálékból. Nem szivárványporból és nem csillagfényből. És teste ugyanúgy alá van vetve az anyag körforgásának, mint a világegyetem bármely pontján található bármely más anyag. S mivel élete az életközösség része, lebomlott teste táplálék lesz az élet más formái számára. E tekintetben nincs különbség a dzsungel és a betondzsungel között.

Egész „természetellenes” civilizációnk a természet integráns részeként működik. Egyedül így épülhetett fel. És pontosan így – és ezért – fog atomjaira hullani, saját súlyától összeroskadva.

Címkék: Könyv, Világ+ember

Hozzászólások:

Névtelen szerint:

kedves balázs!

olvasva a bejegyzésed, elgondolkodtam azon, hogy egyrészt értem én a quinn álláspontját, amit osztasz, ugyanakkor úgy érzem, méltánytalan ez a kritika, mint általában brmely kritika, amely szerint mások hülyék (furcsán gondolkodnak, vagy ahogy te fogalmaztál: marhaságokat beszélnek)

a természet szónak egy jelentését megragadod (ha megengeded, eltekintek quinntől, és lazán a te álláspontodként kezelem), ami ugye a "természeti törvények" szófordulatban elég látványos. ám azért mást is értünk ezalatt. és a "vissza a természethez" gondolat az szerintem (és legalábbis számomra) azt a jelentésárnyalatot idézi, hogy "vissza a saját természetemhez", a vergiliusi bukolikák, ludd tábornok, tarzan és maugli azok a figurák, akikben azt a lázadást kiélhetem, hogy kicsi és gyönge vagyok lerombolni az engem körülvevő civilizációt, ami egészen bizonyosan nem a természetes közegem, partra vetett halként tátogok benne. és bár a parton és a vízben is érvényesül a fizika meg biológia kérlelhetetlen ereje, az egyikben a hal fullad meg, a másikban meg mondjuk én, és ez korántsem mellékes szempont. amikor arról beszélek, hogy a saját természetem, akkor arra a közegre gondolok, amelybe legharmonikusabban tudnék élni, amiben a bennem rejlő készségeket és vágyakat a legmélyebben ki tudnám bontakoztatni

és még ezen túl is van egy érdekes jelentésárnyalata a "természet" szónak, ami adhat értelmet annak, ami szerinted marhaság. ezt a jelentést én úgy próbálom megfogalmazni, h természetes mindaz, ami nem emberi agyalás eredménye. ami magától értetődő. amikor azt mondjuk, "ez csak természetes" (többnyire pont kulturális normák betartása esetén). talán ebben az árnyalatban is az van benne, h természetes az, amin nem kell absztrakt logikai műveleteket végrehajtani, csak lubickolni benne

egyszóval bár egy bizonyos logika szerint érthetetlen ez a vissza atermészethez gondolat, más szempont szerint viszont nagyonis logikus, perfekt és egzakt kifejezése annak az érzésnek, h a dolgok nem úgy mennek, ahogy a bennem lüktető élet virulásához menniük kellene. a mű(anyag)-ellenesség is kifejezi azt a meggyőződés, hogy a dolgok ott romlottak el, ahol az ember elkezdte magát okosabbnak hinni a "természetnél" (értve itt minden árnyalatot), és vmi "intelligens tervezőként" jobbá akart tenni vmit, amit valójában soha meg nem értett. némely vélekedések szerint emberi értelemmel soha föl sem fogható komplexitású

szerinted ezek az érzések, értelmezések annyira ellentétesek quinn gondolatvilágával?

szombat, március 07, 2009 8:57:00 du.

Balázs szerint:

Nem gondolom, hogy ellentétes lenne. És nyilván a posztomban sarkítottam. (Egyébként maga Quinn nem hivatkozik a Vissza a természethez! mottóra.)

Az, hogy a "természet" szónak nincs valami egyértelmű, kőbe vésett jelentése, számomra nyilvánvaló, még akor is, ha a jelen posztból az ellenkezője látszik is kiderülni. Kétségtelen, hogy ez a gondolatmenet nem egyéb színtiszta nominalizmusnál. A természet szónak számos definíciója (azaz konzekvens használata) lehet, és egyik sem helyesebb a másiknál. S természetesen (!) az ember csak akkor "szükségszerű része a természetnek", ha a fogalom úgy van definiálva.

Az már más kérdés, hogy bizonyos használati módok (="jelentések") között meglehetős átfedés van. És ha a beszélgetés közege jól körülírható (pl. ökológia, környezetvédelem stb.), akkor fontosnak tartom tisztázni, hogy pontosan miről is beszélünk, amikor ilyen magabiztos kijelentéseket teszünk, mint pl. "az ember ma a természettel szemben él". Az Elvevő gondolkodás mint jelenség létezik, s bár nyilván felállítható olyan rendszer, amelyben a fentihez hasonló mondatok nem ennek bizonyítékai, a tapasztalatok szerint ez a gondolkodás és ez a megfogalmazás igen erős együttjárást mutat.

Ezzel együtt senkit nem akartam megbántani a -- kétségtelenül nem zsiráfkonform -- "marhaság" szóval: a poszt célja mindössze a továbbgondolkodtatás volt, s a jelek szerint ez sikerült. Sajnálom, ha nemkívánatos mellékhatásai is voltak. Jó tanulság számomra, hogy legközelebb szabatosabban fogalmazzak.

vasárnap, március 08, 2009 11:22:00 de.

Névtelen szerint:

szia balázs!

azt hiszem, magamban le tudom fordítani zsiráfra amit írsz, nem is érzeztem megbántottságot. csupán az a személyes tapasztalatom, hogy akkor nevezünk vmit ostobaságnak, irracionálisnak, amikor nem értjük az adott jelenség saját logikáját, az idegen a miénktől. végtére is vmit butaságnak tartani sok más mellett a saját gondolkodásunk korlátairól tanúskodik

amit én továbbgondoltam, az annyi, hogy te egy adott kontextusban találkoztál emberekkel, akik a "saját természetemnek megfelelő" (esetleg röviden "kívánatos") értelmezést úgy fogalmazzák meg, hogy "A" természet, ami egy erősen egocentrikus, és a meghagyó (esetleg "elfogadó") gondolkodással ütközik. ezt magam is tapasztaltam zöldekkel. amit próbáltam a gondolatmenetedhez lábjegyzetelni (hosszan :), az pedig az, hogy noha a "vissza a természethez!" megfogalmazásban van egy jó adag humán szupremácia (vagyis annak az előadása, h ez a vágy valósággá váljon), a mögötte meghúzódó emberi érzelmek gazdagabbak annál, mint amit pusztán a nyelvi megfogalmazásból érteni lehet

emlékezetem szerint te magad is írtad többször is: ha az ember zsiráful érez, akkor a nem zsiráful megfogalmazott dolgokban is érzi azt, h azok milyen emberi szükségletek és vágyak megfogalmazásai

és abban mindenesetre osztozunk, hogy jó dolog továbbgondolni dolgokat, az erre való gondolatébresztést köszönöm is!

vasárnap, március 08, 2009 12:02:00 du.

Névtelen szerint:

Üdv mindenkinek, kedves Balázs. Második odafigyelésre nyilván teljesen világos, hogy nem különíthetjük el magunkat a természettől, mert bármit is teszünk annak mindig is a részei voltunk, vagyunk és maradunk, így vagy úgy. A kifogásolt szóhasználatot is megértem, ám nélküle mégis nagyon nehéz - különösen a keretekben gondolkodás logikai rendszerében - egyszerűen kifejeznünk azt, amit a dolgok menetéről így a civilizáción belül gondolunk. A tény tudniillik, hogy mi "szabad akaratunkból" képesek vagyunk egy olyan környezetben boldogulni, mely ténylegesen is művileg kialakított (aszfaltdzsungel, betonrengeteg, műanyagtenger, stb.) egy olyan áthághatatlan keretté vált, mely azt hazudja, hogy ilyen módon bezártan, köpve a "természetre" is LEHET élni, akár nagyon sokáig is. Ez egy olyan erős keret (Ran Preieur-i értelemben), hogy mielőtt azt megpróbálnánk szétrobbantani (helyenként teljesen lehetetlen vállalkozás), inkább elfogadjuk a tétován előmászó, riadt csápokat, amelyek hirtelen és ijedten ismerik fel, hogy valami nagyon mellé ment, de még pontosan nem tudják, honnan fúj a szél. Elkezdenek olyanokat mondogatni, hogy a ”természettől való elidegenedés” meg „vissza a természethez” és ezért már hálásnak kell lennünk, hogy tudniillik legalább az irány, amin elindultak, helyes.

vasárnap, március 08, 2009 2:56:00 du.

Megjegyzés küldése

<< Vissza

Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene