Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
csütörtök, november 12, 2009
21:56 Kettős mérce
A félreértések elkerülése végett hangsúlyozom, hogy az idézett levélrészlet nem egy Monty Python jelenetből származik, és ha nem volna világos, nem is az általuk jegyzett „Hülye angolok, angol hülyék!” elv illusztrálása végett másoltam ide. Címkék: Húbazmeg, Könyv, Politika, Vallás, Világ+ember Hozzászólások:
A félreértések elkerülése végett hangsúlyozom, hogy az idézett levélrészlet nem egy Monty Python jelenetből származik, és ha nem volna világos, nem is az általuk jegyzett „Hülye angolok, angol hülyék!” elv illusztrálása végett másoltam ide.
Épp ez volt az előző cikk a feed olvasómban: Max Weber, a közellenség (link: http://metazin.hu/node/1947). << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |